Egy friss kutatás rávilágított, hogy a magyar házi macskák körülbelül ötöde meglepő viselkedési formákat mutat. Az eredmények érdekes titkokat tártak fel arról, mi állhat e különös magatartás mögött.
Biztosan sok macskatartó felfigyelt már arra, hogy a házi kedvence valahogy "más", mint a többi cica. És ez nem véletlenül van így.
Több mint 10 ezer évvel ezelőtt a Földön még számos emberfaj létezett, de mára csupán a Homo sapiens maradt fenn. A régi fajok nem tűntek el teljesen; mindannyiunk genetikai örökségében ott rejtőzik néhány százaléknyi neandervölgyi gén. Ezek a gének olyan jellegzetességeket is hordoznak, mint a világosabb bőrszín vagy az elhízásra való hajlam.
Nincs ez másképp Földünk alsóbb rendű lényeinél sem. A ragadozók rendjébe tartozó vadmacska például Spanyolországtól a Kaukázusig megtalálható, így Magyarországon is, ahol 1974 óta védett, 2012 óta pedig fokozottan védett fajnak minősül. A természetes élőhelyei beszűkülésével egyre nagyobb veszélyben van, ráadásul - mint az ELTE Etológiai Tanszéke rámutatott - egy különös tényező is fenyegeti a létét: a háziasított rokonnal történő kereszteződés.
A kutyákkal ellentétben a macskák nagyobb szabadságot élveznek az emberek közelében, lényegében szabadon járhatnak-kelhetnek, különösen falusi környezetben. Így nem is olyan meglepő, hogy a vadmacskák jelentős része bizonyos százalékban már "kevert vérű" egyed, azaz vadmacska-házi macska hibrid. Ennél sokkal kevesebbet vizsgált kérdés, hogy a keveredés vajon csupán egyirányú-e.
Egy hím vadmacska és egy nőstény házi macska utódai szinte észrevétlenül beilleszkedhetnek az emberek mindennapi életébe. Erről szól az ELTE Etológiai Tanszék legújabb tanulmánya, amelyben a kutatók arra kerestek választ, hogy a magyar macskakultúrában megjelennek-e olyan hibrid küllemű vagy a megszokottól eltérő viselkedésű egyedek. A kutatás alapját egy kérdőív képezte, amelyet több mint 700 hazai macskatulajdonos töltött ki, és körülbelül 400-an osztották meg kedvencükről készült fotóikat is.
A fényképeket az etológusok a skót vadmacska-kutatók által kidolgozott küllemi pontrendszer alapján elemezték, hogy megállapítsák, mennyire hordozzák az adott állatok a "vadmacskás" jellegzetességeket. Az eredmény meglepő: a házi macskák körében majdnem 20 százalék azoknak az egyedeknek az aránya, akik hibridvonásokat mutatnak.
Eltért a viselkedésük is "normál" társaikétól, a gazdáikra függetlenebb benyomást tettek, illetve nem köszöntötték a többi macskát "feltartott farkú" üdvözléssel. Az idegen emberekkel barátságtalanabbak voltak, többet kóboroltak, valamint az eledelüket is hevesebben védelmezték. A DNS-elemzések még csak most zajlanak, ezért nem tudjuk, hogy azok is megerősítik-e majd a küllemi vizsgálatok feltételezéseit.
