E pillanatban robbant be az elképzelhetetlen hír: egy újabb magyar ikonnal lett szegényebb a világ.
A zeneszerzői hivatás mellett évtizedeken át tartó, rendkívül fontos pedagógusi tevékenységet is végzett.
Csemiczky Miklós, a magyar zenei közélet egyik meghatározó alakja 71 éves volt. Munkássága nem csupán a hangjegyek birodalmában hagyott mély nyomot, hanem a hazai zenészgenerációk oktatásában is - írja a Magyar Nemzet.
Csemiczky Miklós 1954-ben született Budapesten, zenei tanulmányait a klasszikus magyar zenei képzés szellemében végezte: a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Kocsár Miklós, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Sugár Rezső és Petrovics Emil növendéke volt. Ez a mester-diák viszony, mely a zenei tradíció folytonosságát jelenti, meghatározóvá vált későbbi alkotói attitűdjében.
Pályafutásának egyik kiemelkedő mérföldköve volt, amikor csatlakozott a Négyek zeneszerzői csoportjához, amelyet Vajda János, Selmeczi György és Orbán György társaságában alapított. Ez a zenei műhely a magyar és európai zenei hagyományok gazdag forrásaiból merített, és a modern zene kihívásaira válaszul a tonális zene eszköztárát megőrizve, kifejező és közérthető nyelvezetet alakított ki. Ezzel a megközelítéssel a magyar zeneszerzés folytatását és fejlődését szorgalmazták, távol tartva magukat a radikális avantgárd kísérletektől.
A zeneszerzőként végzett tevékenysége mellett évtizedeken keresztül kiemelkedő pedagógiai munkát is folytatott. 1983-tól kezdődően tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián, végül a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetében. Pedagógiai munkájával nemcsak a zeneelmélet tudományát adta át, hanem a zene iránti alázatot és a nemzeti kulturális hagyományok iránti tiszteletet is megerősítette diákjaiban - számol be erről a Magyar Nemzet.
