Egy elemző szerint Washington múltbeli tétovázása hozzájárult ahhoz, hogy Izrael Irán ellen támadást indítson.

Bush halogatta, hogy Iránnal szemben lépéseket tegyen, míg Obama és Biden a Teheránnal való tárgyalásokra összpontosítottak. Ennek következtében Netanjahu számára nem maradt más opción, mint a cselekvés. Ezt a nézetet osztotta meg egy újságíró, aki számos írást publikált az amerikai-izraeli kapcsolatok és a közel-keleti diplomácia témájában, a Jewish News Syndicate (JNS) nevű lap főszerkesztőjeként.

A korábbi amerikai elnökök tehát kulcsszerepet játszottak abban, hogy Izrael végül kénytelen volt belevágni egy katonai akcióba, hogy megakadályozza Teherán nukleáris ambícióinak megvalósulását. Ha Washington az utóbbi két évtizedben bármikor határozott intézkedéseket hozott volna az iráni fenyegetés kezelésére, akkor valószínűleg nem Netanjahu és Izrael maradt volna az egyetlen, aki elvégzi azt a kényes feladatot, amelyre a nyugati világ vezetői nem voltak hajlandók - így érvel a szerző.

Bushnak az akkori izraeli miniszterelnök, Ariel Sharon javasolta, hogy 2003-ban ne Irakot támadja meg, hanem inkább Iránra összpontosítson. Második elnöki ciklusában, amikor Sharon már súlyos egészségi állapota miatt távol maradt a politikai színpadtól, Bush figyelmét túlságosan lekötötte az iraki háború.

Meggyőződése volt, hogy Amerika és a Nyugat folyamatosan sérelmet okoztak a muszlim világnak. Úgy vélte, hogy csupán egy bocsánatkérés és egy kis megnyugtatás elegendő lenne ahhoz, hogy Amerika problémái a régióban rendeződjenek. Obama, a korábbi elnök, valamint John Kerry, a második külügyminisztere, úgy döntöttek, hogy a zsidó állam háta mögött gyakorlatilag minden iráni igénynek eleget tesznek a tárgyalások során.

Az eredmény a 2015-ös iráni nukleáris megállapodás lett, amely jelentős politikai és gazdasági következményekkel járt. A szankciók enyhítése lehetővé tette, hogy Irán hozzáférjen a korábban befagyasztott milliárd dolláros pénzeszközeihez, ezzel pedig anyagilag megerősítette a rezsimet. E folyamat következtében a kormányzat még inkább megszilárdította hatalmát, és új lehetőségek nyíltak meg számára a regionális befolyásának növelésére.

- teszi hozzá Tobin, akinek "Amerikai perspektíva" című írása hosszú éveken keresztül volt olvasható a The Jerusalem Post hasábjain.

Tobin visszaemlékezik arra, hogy Trump elnök, aki 2021-ben kezdte meg első hivatali időszakát, helyesen értékelte az iráni megállapodás kudarcát. Egy évnyi türelmetlen várakozás után végül kilépett a nukleáris egyezményből. A publicista szerint ez a döntés elkerülhetetlen volt, hiszen bármely amerikai elnöknek szembesülnie kellett ezzel a lépéssel, ha meg akarta gátolni, hogy az egyezmény elhibázott rendelkezései lehetővé tegyék Irán fegyverkezésének folytatását.

Joe Biden elnök, aki Donald Trump örökségét igyekszik rendezni, lelkesen várta, hogy visszaállítsa az Obama-adminisztráció által létrehozott megállapodást. Azonban, noha Biden közeledése kedves szavakkal és udvarlással volt tele, az iráni vezetés már addigra tisztában volt vele, hogy akár a megállapodás megszegése mellett is nukleáris fegyverekhez juthatnak, mindezt anélkül, hogy a nyugati hatalmak újra közbeavatkoznának.

Tobin rámutat, hogy Trump 2025-ös beiktatott kormánya Izrael ügyében sokkal célratörőbb és határozottabb lépéseket tett, mint az első elnöki ciklusa alatt. Ugyanakkor a régi-új elnök második hivatali idejének kezdeti szakaszában a tapasztalatlan Steve Witkoffot bízta meg a Közel-Kelet regionális megbízottjaként. Witkoff esetében felmerülhet, hogy üzleti kapcsolatai Katarral, Iránnal és a Hamász szövetségesével kompromittálják őt. Továbbá, néha úgy tűnik, hogy Witkoff elkötelezetten próbálja megismételni Obama és Kerry Iránnal kapcsolatos korábbi tévedéseit - így foglalja össze Tobin véleményét az új amerikai adminisztráció közel-keleti politikájáról.

Végül Netanjahu arra a lépésre szánta el magát, hogy vállalja a kockázatot Trump esetleges megbántásával, hiszen nem akarta elszalasztani azt a ritka alkalmat, amely generációk óta csak egyszer adódik, hogy súlyos csapást mérjen Irán nukleáris ambícióira.

Még mindig nem világos, milyen mértékben lesz eredményes Izrael törekvése, és milyen formát ölthet Irán válasza - hangsúlyozza a szerző, aki többször is rámutat azoknak az elemzőknek a tévedéseire, akik helytelenül állították, hogy Teherán nem folytat atomfegyverek kifejlesztésén munkálatokat.

A JNS főszerkesztője hangsúlyozza, hogy Netanjahu döntése nem csupán a kormányának jövőjéről vagy politikai lehetőségeiről szólt, hanem Izrael Állam, valamint a Nyugat fennmaradásának és biztonságának védelméről.