A VEOL - Az egész nemzetünk szenvedett a kommunizmus terhei alatt.
Minden élő lény gyanús lehet – ez a megállapítás talán furcsán cseng a mai ember fülében, de hét évtizeddel ezelőtt ez volt a valóság. Dobos Tamás önkormányzati képviselő ezt a gondolatot osztotta meg a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapján, amelyet Várpalotán tartottak. Az esemény mélysége és súlya visszarepít minket a múlt sötét időszakaiba, amikor a bizalmatlanság és a félelem uralta a mindennapokat.
A Nagyboldogasszony római katolikus templom előtt rendezett megemlékezésen Dobos Tamás hangsúlyozta, hogy a Magyar Kommunista Párt és annak erőszakszervezetei számára kulcsfontosságú volt, hogy eltávolítsák a közéletből azokat, akik nem osztották víziójukat és ideáljaikat. E cél érdekében nem riadtak vissza attól sem, hogy akár életüket is kockáztassák.
1947. február 25-e egy sorsfordító nap volt, amikor a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba deportálták. Kovács a legelismertebb és legkedveltebb kisgazda vezetők közé tartozott, aki bátran szembenézett a kommunista rezsimmel, ezért Rákosiék számára komoly veszélyt jelentett. A hatalom azonban nem tudta kényszeríteni a parlamentet arra, hogy a képviselői mentelmi jogát felfüggessze, így a szovjet állambiztonságra hárult a feladat, hogy a politikai ellenfelet eltávolítsa. Koholt vádak alapján hurcolták el, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Kovács letartóztatása és fogva tartása szimbolikus lépés volt a kommunista párt törekvéseiben, hogy felszámolják az ellenállást, és megteremtsék a totális egypárti diktatúrát. Ez az esemény a demokrácia és a szabadságjogok lábbal tiprásának jelképe lett, amely a kommunizmus közel öt évtizedes uralmát jellemezte. Dobos Tamás hangsúlyozta, hogy ma emlékezünk Kovács Bélára és mindazokra, akik a kommunizmus alatt szenvedtek, hozzátéve, hogy a mi nemzetünk is áldozata volt ennek a rendszernek. Nem csupán a sötét ötvenes évek miatt, hanem a Kádár-rendszer alatt is, amely bár puhának tűnt, valójában gazdasági válságot, szegénységet és morális zűrzavart hozott el a huszadik század végére.
A katolikus templom előtt ezt követően Pócsik József, a városi könyvtár megbízott vezetője Nagy László Varjú-koszorú című versét szavalta el, majd a megjelentek a Szent Imre utcába vonultak át. Berta József 1956-os várpalotai mártír emléktáblájánál Gábris József mondta el az Ezer fogoly imája című verset, majd a városi megemlékezés koszorúzással zárult.
