Tavaly a legnagyobb számú kivégzést hajtották végre az utolsó évtized során.

Az Amnesty International legfrissebb jelentése alapján 2024-ben összesen 1518 kivégzést hajtottak végre, ezek túlnyomó része a Közel-Keleten zajlott. Azonban van egy pozitív fejlemény is: a kivégzéseket végrehajtó országok száma történelmi mélypontra csökkent.

A 2024-es év során történt a legtöbb kivégzés 2015 óta, derült ki az Amnesty International éves beszámolójából, amely a kivégzéseket és halálbüntetéseket elemzi. Ezt a jelentést szerkesztőségünk is megkapta, és az adatok aggasztó képet festenek a globális emberi jogi helyzetről.

Tavaly 1518 kivégzést hajtottak végre, többségüket a Közel-Keleten. Jó hír azonban, hogy rekordalacsony, 15 azon országok száma, ahol a kivégzéseket végre is hajtják.

Az adatok azonban nem foglalják magukban azt a több ezer embert, akiket feltételezések szerint Kína, mint a világ egyik legismertebb hóhérja, hajtott végre. Emellett Észak-Korea és Vietnám helyzete is aggasztó, ahol a halálbüntetés tömeges alkalmazásáról van szó. Továbbá, a Palesztinában és Szíriában zajló konfliktusok miatt az Amnesty International nem tudta teljes mértékben hitelesíteni a rendelkezésre álló számadatokat.

A hivatalosnak számító információk

Irán, Irak és Szaúd-Arábia játszották a főszerepet az ismert kivégzések számának drámai emelkedésében. Ezekben az országokban összesen 1380 embert végeztek ki. Irak esetében a kivégzések száma közel négyszeresére emelkedett, 16-ról minimum 63-ra nőtt. Szaúd-Arábia szintén jelentős növekedést mutatott: a kivégzések száma 172-ről legalább 345-re ugrott. Ezen kívül Irán is kiemelkedett, hiszen 2023-hoz képest 119 fővel több embert végeztek ki, így a szám 853 helyett legalább 972-re emelkedett.

A globális statisztikák alapján Irán felelős a világon végrehajtott kivégzések 64%-áért.

"A halálbüntetés egy olyan megvetendő gyakorlat, amelynek már nincs helye a modern világban. Bár a hivatalos statisztikákon túlmenően valószínűleg sok ezer kivégzés zajlott le, egyértelmű, hogy a halálbüntetést alkalmazó országok csupán elenyésző kisebbséget képviselnek. 2024-re mindössze 15 országban történt kivégzés, ami arra utal, hogy egyre távolabb kerülünk ettől a brutális és embertelen büntetési formától" - nyilatkozta Agnès Callamard, az Amnesty International főtitkára.

Irán, Irak és Szaúd-Arábia áll a halálesetek drámai emelkedésének hátterében. E három ország együttesen a világ ismert kivégzéseinek több mint 91%-áért felelős. Sajnos, ezek az államok folyamatosan megszegik az emberi jogokat, és emberek életét oltják ki kábítószerrel vagy terrorizmussal kapcsolatos vádak alapján, ezzel súlyosan megsértve az alapvető emberi méltóságot.

A világ legnagyobb hóhérai 2024-ben Kína, Irán, Szaúd-Arábia, Irak és Jemen voltak. Kína kiemelkedett a több ezer kivégzett ember számával, míg Irán 972, Szaúd-Arábia 345, Irak 63, és Jemen 38 kivégzést hajtott végre.

A halálbüntetés mint az elnyomás módszere A halálbüntetés gyakran nem csupán a bűnözés elleni küzdelem eszköze, hanem egyben hatékony elnyomási mechanizmus is. Történelmileg számos országban alkalmazták a legszigorúbb büntetést politikai ellenfelek, kisebbségek vagy éppen a hatalommal szemben álló egyének megfélemlítésére. A halálbüntetés alkalmazása nemcsak a bűnözők, hanem a társadalom egészének félelmét is fokozza, így szoros összefonódásban áll az államhatalom fenntartásával. Egyes rezsimek a kivégzéseket nyilvános eseményekké alakítják, ezzel is hangsúlyozva a hatalom erejét és a jogi rendszer megkérdőjelezhetetlenségét. A halálbüntetés tehát nem csupán a bűncselekmények megelőzését szolgálja, hanem az elnyomás és a félelem légkörét is fenntartja, amelyben az emberek sokkal kevésbé mernek ellenállni vagy kifejezni véleményüket. A modern társadalmakban a halálbüntetés kérdése egyre inkább etikai és jogi viták középpontjába kerül, hiszen sokan úgy vélik, hogy az ilyen mértékű büntetés nemcsak az egyéni jogokat sérti, hanem hozzájárul a társadalmi feszültségek növekedéséhez is. Az élethez való jog védelme és az emberi méltóság tisztelete elengedhetetlen ahhoz, hogy egy igazságos és szabad társadalom létezzen.

A kutatás rámutat arra, hogy 2024-ben a halálbüntetést a hatalom képviselői elnyomásra használják, és gyakran hivatkoznak olyan indokokra, mint a közbiztonság fokozása. Eközben a lakosságban félelemkeltés zajlik, amely a társadalom kontrollálásának eszközeként jelenik meg.

A nemrégiben megválasztott Trump amerikai elnök többször is említette a halálbüntetést mint egy olyan eszközt, amely védelmet kínál az emberek számára "az erőszaktevőkkel, gyilkosokkal és szörnyetegekkel" szemben. Ezzel szemben a Közel-Kelet egyes országaiban a halálbüntetést gyakran alkalmazzák az emberi jogok védelmezői, a más véleményen lévők, a tüntetők, a politikai ellenzék, valamint az etnikai kisebbségek elnyomására.

2024-ben Irán továbbra is gyakorolja a halálbüntetést, különösen azokkal szemben, akik a Nők, élet, szabadság (Women, Life, Freedom) mozgalom keretein belül felléptek az elnyomó iszlám köztársaság ellen. Az előző évben két embert, közöttük egy értelmi fogyatékos fiatalt, végeztek ki a felkeléshez kapcsolódóan, miután tisztességtelen eljárások során, kínzással kényszerített 'vallomásokat' tettek. E kivégzések rávilágítanak arra, hogy az iráni hatóságok milyen szélsőséges intézkedésekre hajlandók a hatalmuk megőrzése érdekében.

A szaúdi hatóságok továbbra is az elnyomás eszközeként alkalmazták a halálbüntetést, többek között a politikai ellenvélemény elhallgattatására és az ország síita kisebbségéhez tartozó azon állampolgárok megbüntetésére, akik 2011 és 2013 között támogatták a "kormányellenes" tüntetéseket.

A kábítószerrel összefüggő kivégzések száma folyamatosan emelkedik.

A 2024-es kivégzések esetében megállapítható, hogy a halálos ítéletek több mint 40%-át kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt hajtották végre. Ez a gyakorlat azonban ellentétes a nemzetközi jogi normákkal, amelyek világosan megfogalmazzák, hogy a halálbüntetés csak a "legsúlyosabb bűncselekmények" esetén alkalmazható. A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények viszont nem sorolhatók a legsúlyosabbak közé, így ez a tendencia komoly jogi és etikai aggályokat vet fel.