A problémákkal küzdő bírák számára taláros menetre invitálnak.

A legfrissebb hírek szerint a bírói karban továbbra is jelentős az elégedetlenség az Igazságügyi Minisztérium által javasolt reformokkal és a béremelés feltételeivel kapcsolatban. Korábban több ezer bíró nyilvánosan tiltakozott a megállapodás ellen, amely a béremelést az igazságügyi reformok elfogadásához kötötte volna. A tiltakozók már egy következő lépésre készülnek: február 22-én a déli órákra a Kúria épülete elé hívják a kollégáikat. Azt kérik, hogy az öt évvel ezelőtti varsói demonstráció - az "ezer talár menete" mintájára -, talárban jöjjenek, és így vonuljanak együtt az Igazságügyi Minisztérium Nádor utcai épületéhez. Mint már korábban megírtuk, a demonstráció egyik oka az, hogy a bírák illetményét három éve nem emelték, és bár 35 százalékot kértek, végül csak 15 százalékot kaptak, amit ráadásul egy tervezett igazságügyi reform elfogadásához kötöttek. A másik oka a kormány által tervezett igazságügyi változtatások elutasítása. "Nagyon fontos, hogy mindenki lássa és megértse: az állam teljhatalmát a bírák, mint a harmadik hatalmi ág képviselői tudják csak korlátozni, ezért nagyon fontos volna, hogy jelentős társadalmi szolidaritás kísérje a megmozdulást" - mondta a Hírklikknek Bencze Mátyás jogszociológus, egykori bíró.

Az elégedetlenség jeleit észlelve, hiába mondta fel az Országos Bírói Tanács a kormánnyal kötött megállapodást, az igazságügyi miniszter ezt látszólag figyelmen kívül hagyja. Vajon van-e értelme a folytatódó ellenállásnak?

Azt gondolom, mindenképpen van. Még akkor is, ha az igazságügyi tárca vezetője úgy csinál, mintha minden rendben volna, az OBT tiltakozása csak egy szűk kör álláspontját képviselné, és mintha csak a pénzről szólna. Nem erről van szó! Az elégedetlenség egy nagyon fontos hivatásrend lelkiismereti felháborodása. Csak akkor vezethet eredményre, ha a demonstráció megérteti a kormánnyal, hogy a bírák még hallgatólagosan sem fogadják el az igazságügyi rendszer tervezett átalakításának koncepcióját. A február végére tervezett tüntetésnek akkor van értelme, ha az elég "látványos" lesz. Akkor lehet hatása is, ha a hatalom számára kiderül, hogy az igazságszolgáltatás más szereplői is csatlakoznak a bírákhoz. Ott lenne a helyük más jogászi szakma képviselőinek is, leginkább az ügyvédeknek, az egyetemi oktatóknak, a bírósági alkalmazottaknak. Arról nem is beszélve, mekkorát "szólna" a tüntetés, ha általános társadalmi kiállássá terebélyesedne.

Lát erre lehetőséget? Az egész társadalom nem reagált, amikor a tanárok vagy az egészségügyi dolgozók a tüntetésekre vonultak. Hol voltak azok az egyetemek, amelyek a CEU mellett álltak ki a demonstrációkon?

Nem mondom, hogy feltétlenül hiszek ebben, inkább csak bizakodom. A jogászi szakma mégis csak a jogállamiság letéteményese, amit, ha veszni hagyunk, annak mindannyian a vesztesei leszünk. A körülöttünk lévő világ megannyi példát mutat arra, hogyan tud a nép érvényt szerezni az akaratának. Most éppen Szerbiában tüntetnek százezrek az utcákon, a diákok mellett szinte minden foglalkozási ág kivonult, köztük vannak a jogászok, ügyvédek is. Azt mondtam, a lelkem mélyén mégis bizakodom egy szélesebb összefogásban, mert most idehaza látom ennek egyfajta "felhajtóerejét".

Ha a taláros tüntetésen megjelennének a pártok politikai jelszavai, oda lenne a bírói függetlenség látszata. Nem gondolja?

Egyetértek ezzel a megállapítással. A politikai kampányok szlogenjei nem lehetnek jelen az igazságszolgáltatás területén, ahol az objektivitás és a pártatlanság a kulcsszó. Ugyanakkor elérkezett az idő, hogy megálljt parancsoljunk annak a kormányzati stratégiának, amely már közel másfél évtizede darabokra szedi a társadalmi csoportokat, egymás ellen uszítva őket. A szolidaritás eszméje szinte teljesen eltűnt a köztudatból, mintha sosem létezett volna.

Lehetséges, hogy az egzisztenciális félelmek akadályozzák meg a teljes bírói kart abban, hogy kilépjen az utcára?

Egy ilyen tiltakozási hullámnak valóban lehetnek politikai áldozatai, de a bírói kar esetében ettől nem tartanék. Ez a hivatás kényes a látványos külső beavatkozásokra, ha a kormányzat "fejében" megfordulna valamilyen retorzió gondolata, azt külföldön is azonnal észrevennék. Erre a lengyel igazságügyi reformra adott uniós felháborodás a legjobb példa. Nagyon kockázatos, ha egy európai országban kikezdik azt a bírói függetlenséget, amely 200 éve a legszentebb dolog minden nyugati kultúrában. Ez a bírák sérthetetlen páncélja. Az elégedetlenség pedig már önmagában is öngerjesztő folyamat, minél többen vesznek részt benne, annál kisebb az egyén kockázata. Ha a tiltakozók száma elér egy kritikus tömeget, ez még jobban lecsökkenti az egyéni egzisztenciális fenyegetettség veszélyeit.

Hogyan vélekedik arról, hogy az országos szinten tapasztalható elégedetlenség a bírói testülettel kapcsolatban, vagy ez csupán a nagyvárosok problémája?

Aligha járok messze az igazságtól, ha országos elégedetlenségről beszélek. Abból indulok ki, hogy a megállapodás elleni tiltakozást nem csak a bírák írták alá, hanem az ország minden részén nagyon sok más területen dolgozó igazságügyi dolgozó is. A fővárosban és persze a nagyobb vidéki városokban többen emelték fel látványosan a szavukat, mint a kisebb lélekszámú települések bíróságain.

Meddig kész a kormány eljutni az igazságügyi reform terén?

Ezt a kérdést egy politológusnak lenne érdemes feltenni: "Amatőrként" úgy vélem, a kormány a jól bevált stratégiájához fog folyamodni: kezdetben túlzó elvárásokat fogalmaz meg, majd amikor jelentős ellenállásba ütközik, hajlandó lesz engedni, akár a követeléseinek felét is elengedheti. Ezt már láthattuk a közigazgatási bíróságok létrehozásának kísérlete során, amikor végül visszavonultak. A kormány célja a belengetett igazságügyi reform kapcsán számomra nem teljesen világos, de az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy rendre elérték a kitűzött céljaikat. Most sem úgy indították a folyamatot, hogy a bíróságok véleményét figyelembe vették volna. A Fidesz láthatóan hosszú távú tervekkel dolgozik, és fokozatos lépésekkel halad előre. Az átalakítás végső célja talán egy lojális bírói kar kiépítése lehet, amelynek első lépése a 2011 végén végrehajtott kényszernyugdíjazások voltak, majd a kívülről érkezők számára is könnyítették a belépést. Korábban is zajlottak kisebb-nagyobb átszervezések, új vezetők kinevezése, és hasonlók. Ennek ellenére jelenleg még mindig nem tudják olyan mértékben befolyásolni az igazságszolgáltatást, mint ahogyan azt a közigazgatás esetében tapasztalhattuk. De a jövőbe való betekintés számomra is nehéz feladat.