Szele Tamás: Ajatollahok, bombák, rakéták – a cím önmagában is sejteket ébreszt az olvasóban. Egy olyan világra utal, ahol a politika és a háború összefonódik, és ahol az ideológiák ütközése nem csupán elméleti diskurzus, hanem a mindennapi élet része. Az

Miközben a világ figyelme az ukrajnai helyzetet befolyásoló javaslatokra összpontosul, az Egyesült Államok egy másik, szintén kiemelkedő jelentőségű tárgyalássorozatot folytat, amelynek következményei nemcsak Ukrajna, hanem globálisan is érezhetők lehetnek. Ezúttal Iránnal tárgyalnak, a korábbi egyeztetések pedig eddig Omán földjén zajlottak. A legfrissebb hírek szerint a következő találkozók már Európában kerülhetnek megrendezésre, ami újabb izgalmakat hozhat a nemzetközi politikai színtérre.

Csak remélhetjük, hogy nem Budapesten, mert van nekünk elég bajunk ajatollahok nélkül is, de egyelőre lássuk a tárgyalások eddigi eredményét - amit nemlétezőnek kell tekintenünk - aztán olvassuk el Vjacseszlav Iepureanu elemzését a jelenlegi helyzetről, végezetül pedig töprengjünk el azon, mit változtat meg a Közel-Keleten a tegnap hatalmas robbanás, ami Bandar Abbas kikötőjében történt.

Az Irán és az Egyesült Államok között folytatott közvetett tárgyalások szombati napon véget értek. Mindkét fél bemutatta a tárgyalási kereteket, és számos kérdést megvitattak, azonban végül nem sikerült megállapodásra jutniuk.

Egy amerikai vezető, aki jelentős pozíciót tölt be, a négyórás megbeszélést sikeresnek értékelte, és bejelentette, hogy a következő tárgyalás Európában fog zajlani. Omán továbbra is közvetítő szerepét fogja betölteni az egyeztetések során.

Egy amerikai vezető, aki magas pozícióban dolgozik, arról számolt be, hogy a tárgyalások négy órán keresztül zajlottak, és összességében sikeresnek értékelték őket. A felek mindegyike előterjesztette elképzeléseit a jövőbeni egyeztetések kereteiről, azonban a szombati összejövetelen végleges megállapodás nem született.

Egy másik, a tárgyalásokat jól ismerő forrás azt mondta, hogy a következő fordulóra valószínűleg a következő két héten belül sor kerül.

Egyúttal hangsúlyozta, hogy az amerikai küldöttségnek időre van szüksége az iráni fél által előterjesztett adatok és ajánlások alapos megfontolására.

Ez a forrás arra is rámutatott, hogy az Egyesült Államok a jövőbeli tárgyalások lebonyolításához olyan helyszínt preferál, amely a delegáció számára kényelmesebb környezetet biztosít.

Persze, itt van egy egyedibb megfogalmazás: „Nesze semmi, fogd meg jól.” Khamenei az iráni médiában történelmi példákat hoz fel, például említi Hasan ibn Ali-t, a második síita imámot, akit a síita muszlimok az igazságos vezetés szimbólumának tekintenek. 661-ben Hasan ellentmondásos békeszerződést kötött gyűlölt ellenfelével, Mu'awiya-val. Khamenei szerint ez a megállapodás a hosszú távú iszlám érdekeket szolgálta, és jól megfontolt döntés volt. Felhívta a figyelmet, hogy bár nem tartott örökké, abban a pillanatban hasznosnak bizonyult – ami a síita vezetés átmeneti engedékenységére utal, mivel időre van szükségük a legutóbbi nehézségek után. Most nézzük meg Iepureanu mester elemzését Irán jelenlegi helyzetéről.

Donald Trump amerikai elnök a Time magazinnak adott interjújában kifejtette, hogy az Egyesült Államok kész támogatni Izraelt egy Irán ellen irányuló katonai akcióban, amennyiben a diplomáciai tárgyalások nem hoznak eredményt. Az amerikai haditengerészet már most is láthatóan összpontosítja erőit a Perzsa-öböl térségében, jelezve a lehetséges katonai fellépést. Elképzelhető, hogy Izrael korlátozott támadást indít az Egyesült Államok közvetlen részvétele nélkül, azonban ebben az esetben valószínűleg nehézségekbe ütközne a nukleáris infrastruktúra kulcsfontosságú létesítményeinek komoly károsítása, hiszen csak az amerikai hadsereg rendelkezik olyan fejlett fegyverekkel, amelyek képesek a mélyen elrejtett célpontok megsemmisítésére. Még egy közös amerikai-izraeli akció esetén is kérdéses, hogy Irán véglegesen elveszítené-e az atomfegyverhez való hozzáférés lehetőségét.

Miről van szó?

A Donald Trump vezette amerikai adminisztráció és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kormánya az utóbbi hónapok során folyamatosan egy átfogó katonai akciósorozat kidolgozásán dolgozott Irán ellen. A The New York Times értesülései szerint ennek a műveletnek a megvalósítását 2025 májusára időzítik.

A legfrissebb kiszivárgott információk szerint az izraeli légierő tervei között szerepel, hogy az amerikai repülőgép-hordozók csapásmérő csoportjainak repülőgépeivel kombinálva elektronikus hadviselést és intenzív kibertámadásokat indítson, hogy légi fölényt biztosítson Irán felett. A hírek szerint a nukleáris létesítmények, beleértve a föld alatt elhelyezkedő, erős betonpanelekkel védett objektumokat is, amerikai GBU-57-es bunkerromboló bombák célpontjai lennének, amelyek robbanófejének tömege közel három tonna.

Jelenleg, a bombázásokról szóló hangzatos állami nyilatkozatok és a gazdasági szankciókra épülő "maximális nyomásgyakorlás" megújított stratégiája ellenére, Trump nemrégiben a Fehér Házban tartott négyszemközti találkozón világosan kifejezte Netanjahu számára, hogy a diplomáciai tárgyalásokat részesíti előnyben azzal a céllal, hogy megakadályozza Irán atomfegyverhez jutását. Más szavakkal, Trump gyakorlatilag visszatért Joe Biden korábbi kormányának álláspontjához, amely a diplomáciát tekintette az Iránra gyakorolt nyomásgyakorlás elsődleges módszerének.

Ezeket a fejleményeket figyelembe véve kiderült, hogy Irán 2025 elejére drámai mértékben felgyorsította az urándúsítási folyamatát. Ennek következtében néhány hónapon (sőt, egyes vélemények szerint akár hetekben) belül képes lehet viszonylag primitív, de teljes mértékben működőképes nukleáris robbanófejek előállítására. Ha az iráni vezetés a megfelelő politikai döntést hozza meg, ez a folyamat rendkívül gyorsan haladhat.

Mennyire reális egy katonai akció Irán ellen?

Ennek valószínűsége a nyár beállta előtt a nullához közelít - Trump 60 napos határidőt szabott meg az iráni atomprogramról szóló tárgyalásokra. Ugyanakkor Izrael még mindig fontolgat egy korlátozott katonai akciót 2025 nyarán vagy őszén, amely nem igényelné az amerikai szövetségesek nagyfokú bevonását. A tárgyalásokat ott inkább időhúzásnak tekintik. Ha csak Izrael támadna, az egyik lehetőség a szimbolikus csapás lenne - nem helyrehozhatatlan károkat okozva, ellenben valódi tárgyalásokra kényszerítve az iráni vezetést.

A Trump-adminisztráción belül is feszültségek és eltérő vélemények formálódtak az iráni atomprogram katonai kezelésével kapcsolatban. J. D. Vance alelnök és Steve Witkoff, a közel-keleti különmegbízott, a tárgyalásos, mérsékelt megközelítés mellett érvelnek, míg Mark Rubio külügyminiszter és Michael Waltz, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, a legszigorúbb intézkedések mellett állnak ki. E megosztottság rávilágít arra, hogy a kormányon belüli különböző érdekek és stratégiák komoly hatással lehetnek a jövőbeli döntésekre.

Április 12-én Omán területén elindultak a közvetett tárgyalások az Egyesült Államok és Irán képviselői között. A megbeszélések során azonban Witkoff különmegbízott olyan feltételeket terjesztett elő, amelyek nyilvánvalóan nem voltak elfogadhatóak az iráni kormány számára. Ezek között szerepelt az urándúsító létesítmények teljes leállítása és leszerelése, ami komoly feszültséget okozott a felek között.

"Vörös figyelmeztetések a Hadak Ösvényén"

A USS Harry S. Truman és a Carl Vinson repülőgép-hordozók által irányított két csapásmérő csoport, kísérőhajókkal karöltve, több mint 120 harci repülőgépet vonultat fel a Közel-Keleten. Az Arab-félszigettől délre az amerikai USS Georgia atomtengeralattjáró állomásozik, amelynek fedélzetén 154 Tomahawk cirkálórakéta található. Ezen kívül nem is említettük a Vörös-, az Arab- és a Földközi-tengeren jelen lévő egyéb haditengerészeti egységeket, amelyek tovább fokozzák a térség katonai jelenlétét.

A Koreai Köztársaságból hat MIM-104 Patriot légvédelmi rakétarendszer ütegét szállították a közel-keleti hadszíntérre, amihez összesen 73 C-17-es katonai szállító repülőgép bevetésére volt szükség. Ezen felül a THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) rendszerek további ütegeinek telepítését is jóváhagyták.

Végül hat B-2 Spirit bombázó érkezett a Diego Garcia-i bázisra, amely az Indiai-óceán szívében helyezkedik el. Ezek az alacsony észlelhetőségű gépek egyenként körülbelül 1 milliárd dollárt érnek, és a bázison legalább hat KC-135R Stratotanker légi utántöltő repülőgép is megtalálható. A szakértők szerint a GBU-57-es bombák hatékony bevetésére kizárólag a B-2 típusú gépek képesek. Jelenleg az ilyen harcképes bombázók flottájának fele az Iránhoz közeli műveleti területen állomásozik, ami jelentős stratégiai előnyöket biztosít a régióban.

Eddig a jemeni houthik elleni támadások végrehajtására amerikai repülőgép-hordozó csapásmérő egységek és B-2 bombázók egyaránt részt vettek. Ez a lépés egyrészt az iráni rezsim, mely a houthik fő támogatója, ellen irányuló erődemonstrációt és nyomásgyakorlást jelent, másrészt pedig egy lehetséges Irán elleni katonai akciók előkészítése is. Azonban ez a hadművelet nem ígérkezik olyan egyszerűnek, mint ahogyan azt az Ovális Irodában ülő döntéshozók elképzelik.

Figyelembe véve a helyzetet, figyeztető, hogy az iráni nukleáris létesítményekhez képest az alacsony intenzitású légicsapások, amelyek Jemen célpontjait célozták meg, mindössze három hét leforgása alatt (2025. április elejétől kezdődően) 1 milliárd dollárt emésztettek fel. Az elért eredmények viszont a becslések szerint meglehetősen csekélynek bizonyultak.

Mi kell ahhoz, hogy katonailag megoldjuk Irán "nukleáris problémáját"?

A The New York Times írása alapján a művelet egyik javasolt változata az amerikai légitámadások és az izraeli különleges egységek földi akcióinak egyesítését célozza meg. Ugyanakkor a szárazföldi részekhez hosszú előkészítés szükséges, amely előrejelzések szerint akár 2025 októberéig is eltarthat. Ennek fényében a terv megvalósíthatósága erősen kérdéses.

A különleges erőknek nem csak egy létesítményt kell megsemmisíteniük (ahogyan az nemrég Szíriában történt), hanem egyszerre többet, az ország különböző részein. Mindenesetre ahhoz, hogy a szárazföldi akció szabadságát megszerezzék, előbb egy nagyszabású előkészítő hadjáratra lenne szükség az iráni fegyveres erők ellen, megzavarva és dezorganizálva a csapatok irányítását, és valószínűleg a politikai döntéshozatali központokra is csapást mérve.

Az izraeli légierő kétszer is csapást mért Iránra, 2024 áprilisában és októberében, bizonyítva, hogy az iráni légvédelem képtelen megvédeni magát vagy a védelmezett célpontokat. A feltételezések szerint összesen négy orosz S-300-as SAM-rakétaüteget semmisítettek meg, ami után - és azóta is - Irán gyakorlatilag védtelenné vált a légitámadásokkal szemben.

Egy kizárólag légi hadművelet során a nagy teljesítményű bunkerromboló bombák szerepe felbecsülhetetlenné válna. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy a repülőgépek levegőben történő utántöltése lehetővé tegye a gyors egymásutánban végrehajtott támadásokat. Izraeli légierő szempontjából mindkét tényező szoros kapcsolatban áll az amerikai támogatással, amely kulcsszerepet játszik a hadműveletek sikerében.

Izrael rendelkezik bunkerromboló bombákkal, és a sikeres felhasználásukat egy bejrúti külvárosi összejövetel ellen irányuló csapás során demonstrálták, amelynek következtében a Hezbollah vezetője, Hasszán Naszrallah életét vesztette. Szakértők szerint azonban csupán a GBU-57 típusú bombák képesek hatékonyan elpusztítani az iráni, mélyen a föld alatt elhelyezkedő célpontokat. Még abban az esetben is, ha az Egyesült Államok hozzájárulna a GBU-57-esek átadásához, Izrael nem rendelkezik a szükséges hordozó repülőgépekkel e célok eléréséhez.

A durva becslések alapján összesen legalább több száz harci repülőgép bevonása lenne szükséges az összehangolt akcióhoz, ami minimum több napig, de akár hetekig is eltarthat. Ehhez bombázókra, rakétahordozókra, fedező vadászgépekre és légtéri felderítőkre van szükség. Jelenleg az izraeli légierőnek csupán hat KC-707-es katonai utántöltő repülőgépe áll rendelkezésére, ami nyilvánvalóan nem elegendő a tervezett légi utántöltési igények kielégítésére.

Más szóval a művelet nagyságrendekkel nagyobb, mint az iraki (1981-ben) és a szíriai (2007-ben) egyes nukleáris létesítmények elleni izraeli csapások esetében.

Az iráni nukleáris létesítmények elleni katonai akció rendkívül összetett feladatnak tűnik. Ennek oka nem csupán az, hogy a bázisok és repülőgép-hordozók több ezer kilométer távolságra helyezkednek el a célpontoktól, hanem az is, hogy a hírszerzés által azonosított célpontok széles területen, nehezen hozzáférhető hegyvidéki zónákban találhatóak. Ráadásul sok létesítmény részben föld alatti, és komoly műszaki védelmi rendszerekkel van ellátva, ami tovább nehezíti a helyzetet.

A houthik elleni jelenlegi hadműveletek rámutatnak arra, hogy csupán légicsapásokkal rendkívül nehéz tartós eredményeket elérni. Például a B-2-es bombázók által megsemmisített jemeni lőszerraktárak földalatti komplexumait szinte azonnal újjáépítették, új alagutak ásásával. Irán esetében a helyzet még bonyolultabb: a nukleáris infrastruktúra teljes megsemmisítése valószínűleg nem valósítható meg csupán légitámadások révén.

Először is, a nukleáris program egy sor különféle létesítményt foglal magában, beleértve a termelési, kutatási és katonai intézményeket is. E létesítmények közül csupán néhány ismeretes a nagyközönség, valamint a szakértők előtt, és valószínűleg az izraeli és amerikai hírszerzés számára is. A legfontosabb infrastruktúrák mélyen, akár 100 méteres mélységben helyezkednek el a föld alatt. Érdemes megjegyezni, hogy a GBU-57-es bombák csupán 60 méter mélységig képesek behatolni, ami azt jelenti, hogy a célpontok semlegesítéséhez több támadásra lenne szükség.

Másodszor, az urán fegyverminőségűvé dúsítására szolgáló centrifugákat tartalmazó termelőüzemek viszonylag gyorsan újjáépülhetnek (már a NAÜ felügyelete nélkül és sokkal rejtettebb helyeken), majd az ilyen létesítmények elleni tartós csapások (úgynevezett "fűnyírás") stratégiájára lenne szükség a jövőben meghatározhatatlan mélységben, valószínűleg hosszabb ideig, mint az Izraellel szövetséges amerikai kormányzat elnöki mandátuma.

A Trump által megvitatott javaslatok szerint, amennyiben a kiszivárgott információk valósak, úgy Irán atomprogramjának fejlődését jelentős mértékben lelassítanák, de teljes megszüntetésére nem kerülne sor. A program végleges felszámolásához valószínűleg elengedhetetlen lenne az ország teljes körű megszállása, vagy a jelenlegi kormányzati rendszer felszámolása, esetleg egy komoly belső politikai válság kialakulása.

Az Irán elleni támadás megvalósulása már előre meg volt írva a történelem lapjain?

A fő kockázat nem csupán az, hogy egy katonai akciót követően Irán megőrizheti a katonai célú nukleáris program fejlesztésének lehetőségét, hanem az is, hogy az iráni államiság komoly destabilizáción mehet keresztül. Ez a folyamat egy sor válságot hozhat magával, amelyek Afganisztántól egészen a Gázai Övezetig terjednek. Egyes szakértők úgy vélik, hogy Irán atomprogramja már elérte azt a kritikus pontot, ahol a kutatási és ipari létesítmények megsemmisítése nem lenne elegendő ahhoz, hogy visszafordítsa az elért fejlesztéseket.

Felvetődött egy érdekes kérdés a csapással kapcsolatban, amely nem csupán Izraelt, hanem több szomszédos országot is érinthet. A Reuters hírügynökség egy magas rangú iráni tisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy Teherán figyelmeztetést juttatott el Irak, Kuvait, Katar, az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein és Törökország hatóságaihoz. A figyelmeztetés szerint komoly következményekkel kell számolniuk, ha bármilyen módon támogatják az amerikai vagy izraeli hadműveleteket.

2023 októbere óta az izraeli hadsereg komoly előnyre tett szert a határok mentén, sikeresen megbontva azt a komplex rendszert, amelyet Irán hosszú időn keresztül épített ki az Izrael ellenállásának megfékezésére.

A Hezbollah politikai befolyása és katonai ereje Libanon területén jelentős mértékben meggyengült.

Szíriában véget ért Bassár el-Aszad Iránnal szoros szövetségben álló kormánya.

A palesztin frakciók jelentős mértékben elveszítették erejüket.

Ezek az eredmények egy sorozat végéhez érkeztek, amelynek csúcspontja az iráni nukleáris képességek felszámolása lenne, amíg a Trump-kormányzat még hatalmon van az Egyesült Államokban - nem valószínű, hogy hamarosan újabb ilyen alkalom adódik. Azonban közvetlen amerikai támogatás nélkül Izrael nem fogja tudni hatékonyan kezelni ezt a kihívást, és Trump jelenleg eltökélten folytatja a tárgyalások előmozdítását.

Tehát, ha jól értem, Trump és Khamenei mindketten hajlandók lennének tárgyalni, de valahogy nem tudnak közös nevezőre jutni? A helyzet azonban ennél bonyolultabb. Tagadhatatlan, hogy a közel-keleti béke megteremtése lehetetlen a jelenlegi teokratikus rezsim fennállása alatt Iránban. Az is igaz, hogy Irán minden, a nukleáris programját érintő támadást azonnali hadüzenetként értékelhet, és egy feszültséggel teli konfliktusban, bár a győzelem esélye minimális, a vereség előtt képes lenne óriási pusztítást végezni a régióban. Éppen ezért talán bölcsebb lenne, ha az Egyesült Államok és Izrael inkább egy másik gyenge pontot keresne, amelyet támadva rábírhatnák az ajatollahokat a tárgyalásokra.

Tegnap ugyanis hatalmas robbanás történt Bandar Abbas Shahid Rajaei nevű kikötőjében. A detonáció méreteire jellemző, hogy mostanáig 25 halálos áldozata volt és több, mint 750 személy sebesült meg benne súlyosan. Az eddigi elemzések szerint Kínából érkező nátrium-perklorát robbant fel, méghozzá nem is kevés, amelyet a szilárd tüzelőanyagú, általában közepes hatótávolságú iráni rakétákban használatos ammónium-perklorát előállításához használnak fel. Hogy mennyi nátrium-perklorátról lehet szó, ahhoz csak támpontjaink vannak, egy korábbi szállítmány mérete például, melyet a Jairan teherhajó juttatott el ugyancsak Kínából szintén Bandar Abbasba, 24 konténerből állt, ami körülbelül 250 olyan közepes hatótávolságú rakéta tüzelőanyagához elegendő, amilyenekkel Irán Izrael elleni tömeges támadásait végezte az utóbbi időben. Megjegyezném, hogy most nem lehetett szó a Jairanról: az március végén kirakodott, és most Csittagongban van, de akad még iráni teherhajó rajta kívül is szép számmal.

Azt tehát látjuk, hogy legalább egy tömeges rakétatámadás elmarad, és a houthik sem játszhatják kedvelt tűzijátékaikat iráni eszközökkel egy darabig. Az előző szállítmánynál több nátrium-perklorát ugyanis elpusztulhatott, kevesebb aligha - nem lett volna semmi értelme alig pár konténer hihetetlenül kényes és veszélyes vegyi anyagot végighajókáztatni Sanghajtól a Perzsa-öbölig, ha már ilyesmit kell szállítani, minél többet visznek, annál jobb.

Az esemény körüli információk kapcsán az Iran International egy szakértő véleményét is megosztotta.

A szombati robbanás, amely a Shahid Rajaei kikötőben történt, valószínűleg rakéta-üzemanyaggal állt összefüggésben, nem pedig hagyományos vegyi anyagokkal – nyilatkozta Adrian Fazaeli rakétaszakértő egy, az Iran Internationalnak adott interjú során.

"Ez a típusú anyag normál körülmények között nem robban fel csak hő vagy levegő hatására" - mondta Fazaeli. "Elsődleges robbanásra van szükségük a gyulladáshoz és a robbanáshoz."

Fazaeli megállapítása szerint a robbanás ereje, a gomba alakú felhő megjelenése és a füst színe mind arra utal, hogy alumíniumvegyületeket használtak, amelyek a rakétagyártás során gyakoriak. "A fehér füst, amit megfigyeltünk, rendkívül hasonlít arra a füstre, amely az alumíniumot és oxidálószereket tartalmazó üzemanyag elégetésekor keletkezik" - fogalmazott.

Megjegyezte, hogy a robbanás időpontja egybeesett a Kínából beszerzett üzemanyag vagy üzemanyag-prekurzor rakományának kirakodásával, így valószínűtlen, hogy az eset ipari gondatlanság következménye lenne.

"Az esélye, hogy ez biztonsági hiba miatt történt, rendkívül alacsony" - nyilatkozta Fazaeli. "Főleg azért, mert Irán hazai szilárd üzemanyag-keverő berendezései nemrégiben megsemmisültek, így valószínű, hogy Kínából kellett kész üzemanyagot beszereznie."

Fazaili megállapítása szerint a körülmények arra engednek következtetni, hogy a robbanás következtében katonai jellegű anyagok semmisültek meg, amelyek Irán rakétaprogramjához voltak intended.

Jelenleg elmondható, hogy Irán rakétaereje jelentős mértékben meggyengült. Izrael határozottan elhatárolódik attól, hogy bármilyen kapcsolat fűzné őt az eseményhez, és érdekes módon Teherán sem fogalmaz meg hivatalos vádakat Jeruzsálem irányába, pedig a múltban nem voltak restek, hogy kemény kritikát fogalmazzanak meg Izraellel kapcsolatban. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Shahid Rajaei kikötő, amely a Forradalmi Gárda egyik legfontosabb támaszpontja, kulcsszerepet játszik a houthiknak és más helyi proxy-szervezeteknek szánt fegyverszállítmányok indításában, valamint ide érkeznek az iráni és orosz árnyékflották hajói is. Így tehát a kikötő elvesztése súlyos csapást jelent Irán számára.

Kinek állhatott érdekében ez a robbanás? Izrael határozottan tagadja a közreműködést, és láthatóan nem is szándékozik ráfogni a felelősséget. Az Egyesült Államok hírszerzői jelenlegi helyzete pedig kérdéses, mivel nem biztos, hogy képesek lennének egy ilyen nagyszabású akciót megszervezni. Oroszország és Kína számára csupán hátrányos következmények származtak az eseményből, míg Ukrajna talán előnyhöz jutott, de a valószínűség alacsony, hogy ők álltak volna a háttérben egy ilyen komplex művelet kivitelezésében. Mindenesetre a két hét múlva esedékes tárgyalásokon valószínűleg egy jelentősen gyengébb Irán fog ülni az amerikai delegációval szemben.

Végső soron az iráni nukleáris fegyverek – amelyek jelenleg létezhetnek, vagy akár könnyedén előállíthatók is – nem csupán abban az esetben válnak hatástalanná, ha nem sikerül őket megalkotni.

Akkor is elérnek a hajítófák a célhoz, ha hiányzik a célba juttatásukhoz szükséges eszköz, mint például egy rakéta.

Ha Khamenei rendelkezik is atombombával, egyelőre csak postai úton tudja azt elküldeni vagy célba juttatni.