Rejtélyes kőgyűrűk kerültek napvilágra a Tihanyi Belső-tó mélyén: milyen titkokat rejthetnek? + Videó - Pénzcentrum
Az idei nyár tűző hősége és a csapadék hiánya különös jelenséget varázsolt a Tihanyi Belső-tó partjára. A vízszint drámaian visszahúzódott, így a part menti és sekélyebb részek kiszáradtak, felfedve a meder eddig rejtett titkait. Különösen figyelemfelkeltő egy kör alakú, kövekből épített struktúra, amely misztikus aurájával vonzza a látogatók tekintetét. Mi lehet a története ennek a rejtélyes alkotásnak?
Egy elfeledett titok került napvilágra a tihanyi Belső-tónál – tette fel a kérdést nemrégiben egy TikTok-videóban egy lelkes tartalomkészítő. Az idei nyár perzselő hősége és a szokatlanul alacsony csapadék mennyisége egy rejtélyes, eddig rejtett lyukat tárt fel a víz helyén. Mi állhat a mélyben, és mit mesélhet ez a különös felfedezés?
A vulkanikus eredetű, zárt medrű Belső-tó vízutánpótlása elsősorban a csapadékra támaszkodik, ami miatt vízszintje gyakran változik. Amikor a vízszint alacsonyabbra süllyed, időnként feltárulnak a víz alatt rejtőző, emberi kéz által alkotott struktúrák, amelyek sokféle célt szolgálhattak a múltban. Az aktuális kőrakás szerkezete alapján a veol.hu szakértői úgy vélik, hogy ez valószínűleg egy halászati célokra tervezett "varsakút" vagy halcsapda maradványa lehet.
A Tihanyi félsziget halászatának gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza, és a Balaton vizét egykoron rendkívüli módon kihasználták. A varsakutak különlegessége abban rejlik, hogy a halakat sekélyebb vízbe irányították, egy kőfallal körbevett mélyedésbe, ahol a víz hőmérséklete lassabban csökkent és hosszabb ideig megmaradt. Ennek eredményeként a halak könnyebben foghatóvá váltak. Hasonló kőből készült halcsapdák más vízparti területeken, például a Balaton környékén és kisebb tavaknál is fellelhetők, különösen aszályos időszakokban.
Nem lehet kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a szerkezet egy forrásfoglalás volt, amely egy természetes forrást övezett kőperem formájában. Ez a megoldás a tisztább víz összegyűjtésére szolgált, így az ivóvízként vagy állattartási célokra is felhasználhatóvá vált. A pontos korának meghatározása terepi kutatás nélkül nem egyszerű feladat, de a helyi halászati nyomok és a kőrakások építési technikái alapján akár a 20. század közepéig is visszavezethető története lehet.
A jelenlegi táj nemcsak lenyűgöző, hanem figyelmeztető jel is a klímaváltozás és a vízgazdálkodás kihívásaira. Az extrém forróság, a csapadékhiányos időszakok és a fokozódó vízpárolgás együttese a tavak ideiglenes kiszáradásához vezet, ami nem csupán a panorámát formálja át, hanem komoly következményekkel jár a vízi élővilág, a halállomány és a tó ökológiai egyensúlya szempontjából is. Ezek a titokzatos kőgyűrűk tehát nem csupán a múlt emlékét őrzik, hanem a természeti folyamatok jelenlegi állapotáról is beszélnek, emlékeztetve minket a víz és a természet védelmének fontosságára.
