A Dunaszerdahelyi Plébániai Karitász elnyerte a Pro Urbe-díjat | ma7.sk A Dunaszerdahelyi Plébániai Karitász kiemelkedő munkájának elismeréseként Pro Urbe-díjat kapott. Az elismerés a közösségért végzett önzetlen tevékenységét és a rászorulók támogatását

Az elismerést a rászorulók önzetlen segítéséért, valamint a város lakóinak javára végzett humanitárius munkáért adták át a Dunaszerdahelyi Plébániai Karitásznak, amely immár két évtizede aktívan szolgál. A szervezet, amely jelenleg tíz tagot számlál, képviseletében Bozay Krisztián katolikus esperesplébános vette át a díjat. Beszédében hangsúlyozta, hogy ez az elismerés valójában azoknak a csöndes hősöknek szól, akik hétről hétre, fáradhatatlanul végzik ezt a nemes feladatot már húsz éve, és emlékeztetett arra is, hogy sajnos vannak olyanok, akik már nem lehetnek velünk, de munkájuk öröksége tovább él.

Bugár György, a városi önkormányzati képviselő, már az első lépések óta a helyi karitász mozgalom lelkes vezetője és inspiráló motorja. A történet gyökerei két évtizeddel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor a katolikus egyházközség néhány elkötelezett tagja összefogott, hogy gyűjtést indítson a nehéz helyzetben lévő családok támogatására. Ekkor kezdődött el egy olyan közösségi kezdeményezés, amely azóta is számos ember életére van pozitív hatással.

- A gondolat az egyházi iskola hitoktatójától, Kollár Máriától származott, aki akkor az egyházközség legaktívabb tagja volt, és aki sajnos már nincs közöttünk. Marika 2005 májusában azzal keresett meg, hogy segítsek neki újraéleszteni a Ferences Világi Rendet Dunaszerdahelyen, amelynek akkoriban már csak három idős, fekvőbeteg asszony volt a tagja. Ha ugyanis a rend feloszlik, akkor a ferences regula szerint a maradék tagoknak a legközelebbi rendbe kell betagozódniuk, az viszont Pozsonyban van. Arra gondoltam, hogy a ferences lelkület elsősorban a szegényeken, elesetteken próbál segíteni, és akkor jó lenne ténylegesen is tenni valamit értük - fejtette ki Bugár György, akinek akkor a civil szférában már komoly szervezői tapasztalatai voltak, és a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy közösséget szervezni csak kitűzött feladatokkal, és az azokat teljesítendő tevékeny munkával lehet. A szó szót követett, a képviselő bejelentette az akkori polgármesternek és a hivatalban lévő plébánosnak, Kiss Róbertnek, hogy mint egyházközség, szeretnének segíteni a rászorulókon, és engedélyezzék működésüket. Mindketten beleegyeztek.

2015-ben úgy döntöttünk, hogy megünnepeljük megalakulásunk tízéves évfordulóját. E jeles alkalomra meghívtuk a Nagyszombati Érseki Karitász újonnan kinevezett igazgatóját, Miroslav Dzurechet, akivel hamarosan szoros munkakapcsolatba kerültünk. Miután megismerte tevékenységünket, 2016-ban javaslatot tett az érseknek arra, hogy hivatalosan is alapítsuk meg a Karitászt. Ennek eredményeként a nagyszombati érsek 2016. december 15-én, az 1. számú dekrétum keretein belül megalapította a Dunaszerdahelyi Plébániai Karitászt, így mi lettünk az első ilyen szervezet a megyében. Azóta hivatalosan körülbelül egy tucat, míg nem hivatalosan mintegy 30 karitász működik a megyében.

A dunaszerdahelyi hajléktalanszálló létrehozása Bugár György és Hájos Zoltán polgármester kezdeményezésére történt, immár 15 évvel ezelőtt. Kezdetben a Karitász egy katonai sátrat állított fel, amelyben élelemmel segítették a rászorulókat. Ezt követően a helyszín bővült, és a hajléktalanok számára már szálláslehetőséget is biztosítottak.

Bugár György észrevette, hogy a vasútállomás mellett található állami tulajdonú vasutas szálló hosszú évek óta kihasználatlanul áll. Miután sok nehézség árán sikerült ideiglenes engedélyt szereznie, végül megnyílt a szálló, amely immár a hagyományos értelemben vett hajléktalanszállóként üzemel. Itt különböző szolgáltatásokkal segítik a rászorulókat. Tavasztól őszig az este folyamán nyitva tart, míg reggel zárja kapuit, azonban télen, amikor beállnak a fagyos időjárási viszonyok, 24 órás ügyeletet biztosítanak, egy portás és egy ügyeletes munkatárs segítségével. Az épületben a higiéniai előírások betartása mellett egyszerre maximum 12 fő tartózkodhat, és nem ritkán tapasztalják, hogy a helyek gyorsan betelnek.

Tavalyelőttig még érkeztek állami élelmiszer-segélycsomagok a Munkaügyi Minisztériumtól és a Karitász osztotta szét. Ez 150-180 család számára volt elegendő. Mivel ezt a támogatást a kormány tavaly megszakította, így már csak 70-80 családot tudnak ellátni.

A Dunaszerdahelyi Plébániai Karitász nemcsak magánadományokat rendszerez és oszt szét a rászorulók között, hanem kapcsolatban van az üzletláncokkal is. Három szervezett gyűjtést rendez egy évben, tavasszal, ősszel, illetve adventkor. Elsősorban tartós élelmiszert és tisztálkodási cikkeket várnak, mert azokra mindig szükség van, de természetesen jó állapotban lévő ruhákat és játékokat is elfogadnak.

Ki gondolná, hogy a segélyekre pályázók között sokan vannak, akik valójában nem is rászorulók, csupán próbálkoznak? Hogy is mondhatnánk ezt másként: csalók. Sajnos a kezdeti időszakban az önkénteseknek nem jut eszébe, hogy ezzel a jelenséggel is számolniuk kell. Azonban Bugár György tapasztalatai alapján sikerült kidolgozniuk egy rendszert, amely lehetővé teszi a csalások kiszűrését, így csak azok részesülnek adományokban, akik valóban rászorulnak.

Második éve médiacsaládunk munkatársa, Somogyi Szilárd is a Dunaszerdahelyi Plébániai Karitász tagja. Mint mondta, már jó ideje érlelődött benne a gondolat, hogy amennyiben van rá lehetősége az embernek, valamit vissza kell adnia a társadalomnak.

Amikor elhatároztam, hogy önkéntes munkát vállalok, nem volt előttem semmilyen konkrét szervezet, amelyhez csatlakozni szerettem volna. Csak annyit tudtam, hogy amikor először találkozom egy önkéntes program hirdetésével, azonnal jelentkezni fogok. Éppen ekkor bukkantam a Dunaszerdahelyi Hírnökben egy hirdetésre, amelyben a plébániai karitász önkénteseket keresett. Azonnal felhívtam őket, és csodák csodájára Bugár Gyuri vette fel a telefont, aki a vezetőjük volt. Így hát csatlakoztam a csapatukhoz, és néhány rövid héten belül igazán kedves emberekre leltem, akikkel együtt kezdhettem el ezt a jelentőségteljes munkát.

Szilárd a dunaszerdahelyi központban dolgozik, ahol éppen rakodási feladatokat lát el, és szükség esetén szívesen segít a rászorulóknak is.

Mindig elragad a boldogság, amikor egy idős néni lép be hozzánk, és örömmel tudunk neki segíteni valamivel, amit ő hálásan megköszön. Kívánom, hogy mindenkinek legyen része abban a felemelő érzésben, amikor egy apró segítséggel képes örömet szerezni másoknak. Úgy vélem, hogy az adományozók is hasonlóan éreznek, hiszen az arcukon látom a jóság meleg ragyogását. Remélem, a jövőben is sokan fognak csatlakozni ehhez a szép kezdeményezéshez, és olyan dolgokat adnak, amelyekre valóban szükség van. Tartós élelmiszerek, drogériás termékek, de a gyerekeknek szánt játékok és édességek is nagy örömet okoznak, hiszen sok rászoruló családban gyerekek is élnek. Ilyenkor mindig belecsempészek egy kis édességet, vagy egy apró játékot a táskába, hogy a kicsiknek is jusson egy kis plusz boldogság.