A Parkinson-kór egy komplex neurodegeneratív betegség, amely számos kihívást jelent a kezelés szempontjából. A betegség progresszív jellege, valamint a tünetek sokfélesége miatt a terápia személyre szabása rendkívül fontos. A betegség korai stádiumában a

A Parkinson-kór régóta része az emberi tapasztalatnak, de az utóbbi években a diagnosztizált esetek száma folyamatosan emelkedik.

A kór a betegség kifejezés szinonimája, széles körben minden olyan állapotra utal, amely károsítja a test normális működését, az pedig, hogy éppen melyik kifejezést részesítik előnyben, azt az adott egészségügyi helyzet dönti el. A Parkinson-kór története 1817-re nyúlik vissza, amikor is James Parkinson angol orvos közzétette a betegség első teljes leírását, melyben neurológiai szindrómaként hivatkozott rá. Azonban a névadás csak később, 1877-ben történt meg, ugyanis Jean-Martin Charcot akkor nevezte el Parkinsonról azt a betegséget, mely mindig is jelen volt az emberek körében.

Manapság, amikor a Föld népessége folyamatosan növekszik, és a legfrissebb adatok szerint már meghaladta a 8,2 milliárd főt, egyre gyakoribbá válnak a dokumentált esetek. Az utolsó 25 év különösen aggasztó eredményekkel zárult; a betegségben szenvedők száma megduplázódott, és körülbelül 329 ezer halálesetet is a betegség következményeként regisztráltak. Ez derült ki az Egészségügyi Világszervezet által 2019-ben készített legújabb becslésből.

Bár ezek a számok csupán statisztikának tűnnek, valójában minden egyes adat mögött valós emberek és az ő családjaik nehéz harcai rejlenek. Ráadásul, ahogy a világ népessége egyre idősebbé válik, várhatóan egyre több Parkinson-kórral diagnosztizált eset és a betegséghez kapcsolódó haláleset fog megjelenni.

Jelenlegi ismereteink szerint ez a betegség egy neurodegeneratív jellegű agyi állapot, amely az idegsejtek fokozatos károsodásával jár, és számos egészségügyi problémát eredményez, melyek az idő előrehaladtával egyre súlyosbodnak. Jelenleg nem létezik ismert gyógymód a rendellenesség kezelésére, azonban különböző terápiák és gyógyszerek segíthetnek mérsékelni a tüneteket. Ezek közé tartozik például a remegés, a fájdalmas izomgörcsök és a beszéd nehezítettsége.

A betegség sajnos egyre növekvő fogyatékossági arányt és fokozott gondozási igényt hoz magával, és sok esetben a demencia is társul hozzá. Bár jellemzően az idősebb korosztályt érinti, előfordulhat fiatalabbaknál is. Érdekes módon a férfiakat gyakrabban sújtja, mint a nőket.

Az okok pontosan nem tisztázottak, de ha valakinek a családjában már előfordult a betegség, akkor a megjelenésének esélye jelentősen megnő. A légszennyezés, a növényvédő szerek és az oldószerek használata szintén hozzájárulhat a kockázat fokozódásához. Ennek ellenére a legnagyobb hatással az életkor és a genetikai háttér bírnak, amelyek meghatározó tényezők a betegség kialakulásában.

Amíg a társadalmak, az orvosi kutatócégek vezetői és persze mi, hétköznapi emberek végül mind felismertük, hogy a rákos sejtburjánzás ellen fel kell lépni és törekedni kell gyógyszerek kifejlesztésére - amiben folyamatosan sikereket érünk el -, addig a Parkinson-kórra nem fókuszáltunk kellőképpen, ennek az oka azonban közel sem a véletlen.

Az emberi agy egy lenyűgöző hálózat, amely körülbelül 100 milliárd idegsejtből és azok nyúlványaiból áll. Ezek a neuronok nem csupán önállóan működnek, hanem hihetetlen számú egyedi kapcsolatot hoznak létre egymással. Ezek a kapcsolatok alapvető jelentőséggel bírnak az agy egészségének és működésének szempontjából, hiszen nélkülük nem valósulhatnának meg a bonyolult kognitív folyamatok és az információfeldolgozás.

Az agy rendkívüli mivolta más szempontból is megnyilvánul. Például a bőr hámsejtjeivel ellentétben az idegsejtek túlnyomó része nem képes "szintet lépni", ami azt jelenti, hogy nem osztódnak tovább mitózissal. Ennek következtében az agy önjavító képességei meglehetősen korlátozottak. Az idegsejtek életben tartásához elengedhetetlen a folyamatos energiaellátás és a megfelelő védelem biztosítása.

Segítség nélkül azonnal neurodegeneratív betegségek alakulnak ki, még ha tüneteik majd csak később vagy jóval később jelentkeznek is. Parkinson-kór esetén ennek a pusztulásnak a fő területe a substantia nigra, a középagyban található struktúra. Dopamintermelő neuronok halmazait (klasztereit) tartalmazza, amelyek szükségesek az egészséges agyhoz és tágabb értelemben a jól működő testi funkciókhoz, különösen a mozgás összehangolásához is.

Bár a dopamin leginkább a "boldogsághormon" címkével van ellátva, valójában sokkal több ennél, hiszen szerepe a testünkben és az agyunkban rendkívül sokrétű. Ez a neurotranszmitter – vagyis ingerületátvivő anyag – a neuronok közötti kommunikációban és koordinációban játszik kulcsszerepet. A dopamin képes jutalmazó érzéseket kiváltani olyan élmények során, amelyeket élvezetesnek tartunk, emellett hozzájárul az alvási ciklusok, a hangulat, a motiváció és a vérkeringés szabályozásához is.

A betegség kialakulásával ezek a középagyi neuronok károsodnak és elveszítik a dopamin termelésének képességét. Szinaptikus kapcsolataik (idegsejtek közötti kapcsolat az ingerület továbbítására) megszakadnak, és mivel nem tudnak összehangolódni a több millió más neuronnal, amelyekre támaszkodnak, pusztulni kezdenek. Ez létrehoz egy lépcsőzetes hatást - hiszen, ahogy a neuronok meghalnak, a betegség előrehaladottabb állapotba kerül, ami több idegi halálhoz és további progresszióhoz (súlyosbodáshoz) vezet.

A betegek ezt a láthatatlan veszteséget a mozgás korlátozottságaként élik meg, miközben folyamatosan küzdenek a remegés, a görcsök és az izommerevség kínzó tüneteivel. Ezek a problémák annyira eltávolítják őket saját testüktől, hogy még a legegyszerűbb feladat, mint például az ágyból való felkelés, fájdalmas kihívássá válik számukra.

Ugyanakkor, mint ahogy a dopamin kiemelkedő szerepe is utal rá, a páciensek különféle gyengítő tünetek széles spektrumával is szembesülhetnek.

Bármilyen tünetegyüttes is alakuljon ki, az mindig rányomja bélyegét a beteg életminőségére. Ez a tüneti "lottó" nem csupán egy diagnózis megállapítása után kezdődik, hanem folyamatos terhet jelent a betegek és a körülöttük élők számára egyaránt.

A világ minden táján kutatók fáradhatatlanul dolgoznak a neuronok "újjáélesztésének" lehetőségein. Noha ez a feladat rendkívül nehézségekkel teli, az úton időről időre felbukkan néhány ígéretes felfedezés és gyógyszer, amelyek segíthetnek a betegségek tüneteinek enyhítésében. Ennek ellenére a végső cél, a hatékony és tartós kezelés még mindig elérhetetlennek tűnik.

A Parkinson-kórban szenvedők kezelésének jelenlegi alapja a levodopa, egy dopaminpótló gyógyszer, amelyet a betegek jellemzően tabletta formájában alkalmaznak. Miután a gyógyszer felszívódik a bélben és a véráramba jut, elérheti az agyat, ahol a dopamin neurotranszmitterré alakul át, amelyet a neuronok használnak a normális működéshez. Azonban fontos megjegyezni, hogy a levodopa csupán a tünetek enyhítésében nyújt segítséget, s a kezelés során sokak számára hányinger is felléphet, ami némileg rontja a gyógyszer előnyeit.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Parkinson-kórban szenvedők számára ez a gyógyszer kiemelkedően jelentős, hiszen képes áthatolni a vér-agy gáton, ami sok más készítmény esetében nem lehetséges. Ezt a gátat úgy is elképzelhetjük, mint egy biokémiai védelmi vonalat, amely megóvja az agyat a káros anyagok és kórokozók behatolásától. Habár ez a védelem létfontosságú, ugyanakkor komoly kihívást jelent az életmentő gyógyszerek számára, hogy eljussanak az idegrendszer megfelelő területeire.

Más kezelések a neurotróf tényezőkre összpontosítottak - olyan specifikus fehérjékre, amelyek támogatják a neuronok fenntartását a "neuroprotektív mechanizmusok" aktiválásával. Ezzel viszont van egy kis probléma: a specifikus fehérjék (GDNF - gliasejt-eredetű neurotróf faktor) molekuláris értelemben izmosak. Tömegük nagyjából 32 000 dalton (a dalton (Da) a vegyészek és fizikusok által használt tömegegység). Ez túl nagy ahhoz, hogy átjusson a vér-agy gáton - amely mindössze 400-600 dalton határértékben határozható meg - ami azt jelenti, hogy a GDNF nem vehető be tabletta vagy injekció formájában.

Ahhoz, hogy a fehérjék elérjék a degenerálódó neuronokat, a kutatóknak közvetlenül agyműtéten keresztül kell őket eljuttatniuk a célterületre. Ezzel szemben a GeneCode, egy észt gyógyszerfejlesztő vállalat, amelyet 2024 októberében az Európai Unió legígéretesebb biotechnológiai cégei közé soroltak, már egy új megközelítést képvisel: gyógyszerei egyfajta köztes állapotban léteznek, amely új lehetőségeket teremt a neurodegeneratív betegségek kezelésében.

Kifejlesztettek egy úgynevezett "GDNF mimetikát", ez olyan molekulákból áll, melyek utánozzák a neurotróf faktorok hatását az agyban. A nagy fehérjékhez hasonlóan kötődnek az idegsejt axonján (az idegsejt sajátos szerkezetű, leghosszabb nyúlványa) lévő GDNF receptorokhoz, és kémiai jeleket továbbítanak, amelyek stimulálják a dopamin termelését. Ez segít abban, hogy az axonokkal rendelkező idegsejtek aktívak maradjanak és fenntartsák a szinaptikus kapcsolataikat.

A nagy fehérjékkel ellentétben ezek a molekulák kicsik, körülbelül 500 dalton tömegűek. Ez azt jelenti, hogy a GeneCode gyógyszere potenciális tablettaként vagy injekcióként átjuthat a vér-agy gáton. Ez lehetővé tenné a kezelést azokban a korai szakaszokban, amikor még több neuron van életben, és így a magasabb életminőség értelemszerűen sokkal hosszabb ideig lenne fenntartható.

A GeneCode nem áll egyedül ezen a pályán, hiszen a munkáját egy nemzetközi kutatói és egészségügyi szakemberekből álló közösség is segíti. Közéjük tartozik a francia ArgoBio startup, akikkel együttműködve fejlesztették ki gyógyszerüket, emellett számos európai és amerikai laboratórium is részt vesz a folyamatban, például a londoni Francis Crick Intézet Neil McDonald vezette laboratóriuma.

A további kutatások és az idő egyaránt kulcsszerepet játszhatnak e betegség kezelésében. Még ha ez az ígéretes gyógyszer nem is váltja be a hozzá fűzött reményeket, az ilyen típusú együttműködés és tudásmegosztás radikálisan megváltoztathatja a tudományos diskurzust. Ez a fejlődés végső soron valós megoldásokat kínálhat a Parkinson-kórban érintett betegek és a körülöttük élők számára.