Orbán is tisztában van vele, hogy a "békemissziója" nem fogja orvosolni a hazai politikai gondjait.

Orbán Viktor helyzete komoly kihívásokkal néz szembe, de nem esett kétségbe, mivel tisztában van azzal, hogy a külpolitikai lépései önmagukban nem elegendőek a problémák megoldásához. Horn Gábor szerint a kormányfő tudja, hogy ha 2026 tavaszáig nem tudnak meggyőző gazdasági eredményeket felmutatni, az súlyos következményekkel járhat, és az őt támogató körök megítélése is romolhat. Az aktivitása a külpolitikában nem csupán egyszerű manőverezés, hanem egyfajta próbálkozás a magyar gazdaság nehézségeinek kezelésére, amint azt a Donald Trumpnál tett látogatása is tükrözi. A Republikon Intézet vezetője úgy véli, hogy ez a lépés inkább a belpolitikai helyzet javítására irányul, mintsem a békemisszió eszközeként értelmezhető.

Lassan véget ér Magyarország soros uniós elnöksége és a jelek szerint Orbán Viktor keretbe próbálja foglalni azt az állítólagos békemissziójával. Még alig vette át július 1.-jén a soros elnöki tisztet, azonnal "békekőrútra" indult: első állomásaként - a háború óta először - Kijevbe utazott, ahol Volodimir Zelenszkij elnökkel tárgyalt. Majd ugyanilyen titokban Moszkvába, Vlagyimir Putyinhoz ment, óriási uniós felháborodást váltva ki ezzel, hiszen az egésznek olyan érzete volt, mintha az EU nevében tárgyalgatott volna. Onnan rohant Pekingbe, hogy Hszi Csin-ping kínai elnökkel üljön asztalhoz. Mindezt tetézve, pár napon belül az Egyesült Államok felé vette az irányt, ahol a NATO-csúcson vett részt, de a jelenlegi amerikai adminisztráció képviselőivel nem tárgyalt külön, viszont elutazott Mar-a-Lagóra, ahol Donald Trumppal, az egyszer már az elnöki székből kiebrudalt (ám utóbb csodával határos módon visszatért és novemberben újraválasztott) politikussal találkozott. Utána azt állította, hogy a békéről tárgyaltak, s "a nap jó híre: ő meg fogja oldani!". Ezt a találkozót egyébként "Békemisszió 5.0" jelzővel illette.

Ahogy december közeledett, Orbán Viktor újra aktívan belemerült a nemzetközi diplomáciába, és ismét "békemisszióval" próbálta fémjelezni tevékenységét. Elsőként Ferenc pápához látogatott, majd következő állomásként Trumpnál kötött ki. A találkozón nemcsak a szokásos kísérői voltak jelen, hanem Jászai Gellért, a 4iG Csoport elnöke is. Orbán Trump mellett Elon Muskkal is hosszabb eszmecserét folytatott, amelynek keretein belül Jászai a 4iG műholdprogramjához kapcsolódó SpaceX felbocsátási szolgáltatásait és más kereskedelmi, technológiai együttműködési lehetőségeket vitatta meg. Orbán ezt a megbeszélést is "békemissziónak" titulálta, majd hazatérve egy órás telefonbeszélgetést folytatott Vlagyimir Putyinnal, miközben külügyminisztere, Szijjártó Péter Kijevben tárgyalt. A hivatalos magyar kommunikáció ezúttal is igyekezett titkolni a részleteket. A következő "békemissziós" helyszín Ankara volt, ahol Recep Tayyip Erdogannal tárgyaltak az ukrajnai és közel-keleti béke helyreállításáról, ahogy azt a kormánykommunikáció hangoztatta.

S hogy mi történt a júliusi és a decemberi orbáni "békeoffenzíva" között? Itthon alaposan átrendeződött a belpolitikai helyzet. A gazdaság egyre komolyabb mélyrepülésével párhuzamosan, a tavasszal a magyar belpolitikába üstökösként berobbant Magyar Péter és a Tisza Pártja tovább folytatta előretörését, menet közben majdnem minden közvélemény-kutatónál a választókorú népesség és a biztos választók körében egyaránt átvette a vezetést a Fidesztől. Bajban van tehát Orbán idehaza, így jogosan merülhet fel a kérdés: vajon ennek milyen szerepe van a látványos külpolitikai mozgásához? Abban reménykedik talán, hogy ez segíthet hatalma megtartásában idehaza? Horn Gábort kérdeztük.

"Orbán Trumpnál tett hirtelen látogatása számomra inkább a magyar gazdaság súlyos problémáinak kezelési kísérlete, mintsem békemissziónak tekinthető" - fogalmazott a Republikon Intézet vezetője, ironikus éllel megjegyezve: "a béke megteremtéséhez nem Jászai, de még csak Orbán sem szükséges, őt sem kérjük fel erre a feladatra". Ezt követően egy költői kérdést is felvetett: vajon miért szükséges a leggazdagabb ember, Musk, a békefolyamatokhoz? Arra a kérdésre, hogy mit gondol erről, saját válaszát is megfogalmazta: "én inkább egy kétségbeesett magyar próbálkozásnak látom ezt - és nem is teljesen kilátástalannak". Orbán valószínűleg arra vár, hogy az amerikaiak valamilyen gesztust tegyenek - talán kedvezmények formájában -, ezzel segítve a hazai helyzet egyre kilátástalanabb alakulását. Horn hozzátette, hogy Trump gazdaságpolitikája sok szempontból ellentétes Orbán Kína-barát, Kelet felé orientálódó politikai irányvonalával; Trump ugyanis a védővámok, a protekcionizmus és a Kínával szembeni határozott fellépés elkötelezett híve.

De azért a nagyon jó személyes kapcsolatokat Orbán megpróbálja bevetni, és ez még nem is feltétlenül működésképtelen - fejtegette. Merthogy Orbán és Trump között tényleg kialakult egy egészen szoros és furcsa "frontbarátság", mondta, hozzátéve: összenő, ami összetartozik, a két szélsőjobbos politikai szereplő tiszteli egymást. "Furcsa módon, egyébként az eredetileg Amerikából - Finkensteinnek köszönhetően - jött, és sikeresnek bizonyult gyűlöletkampány-kísérlet mintha érdekelte volna Trumpékat is, akik látszólag visszaimportálták a magyar modell egyes gyűlöletmomentum elemeit" - fogalmazott.

"Akárhogyan is, nem béketeremtésről van itt szó, hanem arról, hogy a magyar gazdaság nagyon nehéz helyzetében tud-e és ha igen, hogyan segíteni a nagy barát" - szögezte le. Egyelőre Trump amúgy sincs jelenleg abban a helyzetben, hogy bármit is tegyen a január 20-i beiktatásáig. Persze elvben üzenhetett volna Orbánnal Putyinnak, de miért tenné azt, hiszen maga is képes kommunikálni az üzeneteit, s ne gondoljuk, hogy ne lennének biztonságosabb közvetítő szereplők, mondjuk Erdogan.

"Orbánék sem bolondok, bajban vannak, de nem ment el az eszük, pontosan tudják, hogy a külpolitikai játszmáik önmagukban nem oldják meg a problémáikat" - mutatott rá Horn Gábor. Orbán persze itthon el tudja hitetni, hogy ő a nagy béketeremtő - de ez most nem erről szól elsősorban. Merthogy tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy nagyon súlyos következményei lesznek annak, ha nem tud olyan gazdasági eredményeket felmutatni 2026 tavaszáig, amiért az övéi megbocsátanak neki.

Fontos megérteni, hogy Magyar Péter nem a válság kiváltója, hanem annak következménye. Orbán legnagyobb problémája a gazdaság tartós visszaesése, amelyet a társadalom egészét sújtó oktatási és egészségügyi válság, valamint a civil szféra ellehetetlenítése kísér. Ha Orbán nem tud ezen a téren változást elérni, akkor hívein kívül elveszíti a magyar társadalom támogatását is. Legalább annyit kellene tennie, hogy visszaadja a reményt, hogy a jövő nem így alakul - hiszen ezt már 2019-20 között is sikerült megvalósítania a jobb élet ígéretével. "Jelenleg is ezt a célt keresik, és ehhez talán a nagy barát aktív támogatására is szükségük lesz" - jegyezte meg Horn Gábor, hozzátéve, hogy bár az amerikai nagyvállalatok tömeges betelepülésére nem lehet számítani, a gesztusok Trump részéről mégis lehetségesek.