Nincs antiszemita botrány, ha "Csurran, cseppen" | Demokrata Az antiszemitizmus kérdése sok vitát generál, különösen, amikor a társadalmi és politikai diskurzusban megjelenik. Az ilyen témákra való érzékenység elengedhetetlen, hiszen a történelem során s
Majka legfrissebb zenei alkotását az ellenzéki sajtó úgy népszerűsíti, mintha az Orbán-kormány megdöntésének titkos kulcsa lenne – egy igazi csodafegyver, amely minden eddigi próbálkozásnál hatékonyabbnak ígérkezik.
Félő azonban, hogy a buzgó sajtómunkások ismét hamis reményeket ébresztenek az Orbán-ellenes fanatikusokban. Ugyanis amennyiben egy dallal kormányt lehetne buktatni, úgy NoÁr valamelyik kínosan erőltetett szerzeménye már régen a miniszterelnöki székbe repítette volna Gyurcsány Ferencet vagy Márki-Zay Pétert.
A zene, bármennyire is hatékony kommunikációs eszköz, nem tekinthető fegyvernek. A Fidesz politikai sikerének kulcsa nem csupán az, hogy zenészek, mint Ákos vagy az EDDA, nyíltan kifejezik jobboldali elkötelezettségüket. Ha a világnézeti alapú zenészek munkáinak minősége valóban döntő szerepet játszana a politikai versenyben, akkor már évtizedek óta folyamatosan jobboldali kormányzás lenne jellemző hazánkra. Sőt, a nemzeti oldalnak legalább 2-300 évnyi előny állna a rendelkezésére, ha a baloldal Bródyval és a Pa-Dö-Dő-vel indulna harcba.
Mindezek mellett fontos hangsúlyozni, hogy Majka saját stílusában és módján adja elő a dalait, ahogy azt ő és a közönsége értékeli. Nyugodtan kifejezheti politikai véleményét, beleállhat a kormány kritikájába is. E joga teljes mértékben megilleti, még akkor is, ha az újonnan bemutatott dal szövege bizonyos mértékben problémás, és antiszemita utalásokat rejthet.
"A zsidókkal vigyáztunk, mert sokan vannak, és a jó oldalán állnak a pénzes csapnak"
- Hangzik el az egyik versszak, miközben Majka a mondanivalóját hangsúlyozva egy jellegzetes mozdulattal mutat rá kampós orrára.
El kell ismernünk, hogy létezik egy olyan intellektuális nézőpont, ahonnan a zsidósággal kapcsolatos elavult és leegyszerűsített klisék tűnnek fel. Ezek olyan megállapítások, mint amiket egy panelház negyedik emeleti ablakából kiülve egy munkásőr oszt meg, aki azt hiszi, hogy a világ problémáit a zsidók, az erdélyi magyarok vagy éppen a keresztény egyházak okozzák. Az ő nézőpontja szerint a világ nem úgy alakult, ahogyan a hatvanas évek közepén megálmodták neki, és ezért felelőssé teszi ezeket a csoportokat.
Nem, egyáltalán nem túlzás! A jellegzetes Kádár-kori figura által képzett bűnbakok felsorolása hosszú évek tapasztalatain alapszik. Az említett trió időnként önálló cselekvőként, időnként pedig különböző variációkban összejátszva szabotálták el a a szocialista életstílus fennmaradását. Majkának pedig joga van ehhez a világképhez! Együtt kell ezzel élni. Nem tudjuk megváltoztatni. Meg kell várni, amig lassan kikopik a társadalomból.
Az igazi probléma azonban nem a dal tartalomvilága. A silányságnak is helye van a kínálatban. A probléma sokkal inkább a szelektív felháborodással van.
Akik hosszú éveken át karriert építettek azzal, hogy a jobboldali szereplők antiszemitizmusát kifogásolták, most mintha elnémultak volna. Ezek az egyének, akik azzal váltak ismertté íróként, dalszerzőként vagy színészként, mindig tudták, mikor kell felháborodni, rettegni vagy éppen távolságot tartani. Most azonban csendben maradtak, és ez figyelemre méltó.
Ezek az emberek az elmúlt évtizedekben a sorok között olvasva minden dalszövegben, politikai beszédben, regényben, novellában megtalálták a rejtett antiszemitizmust. Most azonban megmagyarázhatatlan módon elvesztették a képességüket, amellyel eddig mindig csalhatatlanul kiszagolták az ordas eszméket.
Azonban bele kell törődnünk, hogy ha "Csurran, cseppen", akkor ezek az emberek sehol nem halják a csattogó bakancsok hangját, a barna eső sem fenyegeti az emberiséget. Ez ilyen egyszerűen működik.
