"Nem az otthonát veszítette el, hanem elvették tőle" - Három évvel ezelőtt hajléktalanként hunyt el Kovács Zsuzsa, akit kényszerű lakóhelyelhagyásra ítéltek.

Szerintük mindannyiunk közös kötelessége, hogy megakadályozzuk, hogy bárki is elveszítse az otthonát, a méltóságát vagy az életét.

A Szikra Mozgalom aktivistái idén október 6-án egy különleges megemlékezés keretében vonultak az Erzsébet térről, érintve a V. kerületi önkormányzat épületét, hogy tiszteletüket tegyék Kovács Zsuzsa előtt. Az egykori kódexkutató, irodalomtudós és francia tanár otthona az Október 6. utcában található, és három évvel ezelőtt, éppen ezen a napon, a Szentgyörgyvölgyi Péter által vezetett fideszes önkormányzat döntése következtében került ki a lakásából. A Tihanyi és Kazinczy kódexek szakértője, aki a Lyoni Egyetem oktatójaként is ismert volt, sajnos négy hónappal a kilakoltatása után, hajléktalanként hunyt el, mindössze 67 éves korában. Az esemény célja, hogy felhívják a figyelmet a lakhatási válságra és a hasonló sorsú emberek helyzetére.

A Szikra közleménye szerint az esemény célja nem csupán Kovács emlékének megőrzése volt, hanem arra is szerettek volna emlékeztetni, hogy a hatalom a mai napig nem vállalja a politikai és morális felelősséget. Az aktivisták fekete szalagokat feszítettek ki a polgármesteri hivatal épülete és Kovács Zsuzsa egykori lakása között, míg az épületek falaira "Október 6-i kilakoltatás utca" feliratú táblákat helyeztek el, ezzel is hangsúlyozva az esemény jelentőségét.

Kovácsot éppen három évvel ezelőtt közműtartozásra hivatkozva lakoltatták ki. A ház lakóközössége azóta szinte teljesen lecserélődött, az egykori önkormányzati lakások nagy részéből NER-közeli apartmanhotel lett. Az akadémikus lakása azóta is üresen állhat, levelekkel tömött postaládáján még mindig olvasható a neve.

Sándor Zoltán, a Szikra Mozgalom érdi szervezője és önkormányzati képviselő, hangsúlyozta: "Fontos tisztázni, hogy Kovács Zsuzsa nem csak úgy elveszítette a lakását, hanem azt elvették tőle. Szentgyörgyvölgyi Péter hivatala, a felajánlott megoldások és a közmeghallgatáson kifejezett tiltakozások ellenére is a kilakoltatás mellett döntött, ezzel pedig hűtlenné vált Zsuzsához."

A Város Mindenkié (AVM) elkötelezetten harcolt a kilakoltatások ellen, és számos lépést megtett ennek érdekében. Kovács 2013-ban kötött egy határozott idejű lakáshasználati szerződést az önkormányzattal, ám 2016-ban a kerület felmondta azt. Két évvel később a bíróság már a lakás kiürítése érdekében lépett fel. Az aktivisták felajánlották, hogy egy összegben kifizetik a háromszázezer forintos közüzemi tartozást, de Szentgyörgyvölgyiék nem mutattak hajlandóságot a tárgyalásra.

A kilakoltatás napján a Város Mindenkié és a Szikra aktivistái élőláncot alkottak, hogy felhívják a figyelmet a helyzet súlyosságára. Országgyűlési képviselők is csatlakoztak hozzájuk, próbálva megakadályozni az eljárást, de sajnos minden erőfeszítésük ellenére az intézkedést végrehajtották.

A hatvanhét esztendős kódexkutató ezután a Dózsa György úti hajléktalanszállón talált menedéket. A Fővárosi Önkormányzat igyekezett segíteni neki, és szinte már a lakhatásának helyreállítása is kilátásba került, ám sajnos az egészségi állapota drámaian megromlott. Néhány hónappal a kilakoltatása után végül elhunyt.

Az AVM közleményében kifejtette, hogy Zsuzsa elvesztése újra hangsúlyozza: egyéni jótettek és segítő tevékenységek nem elegendők ahhoz, hogy valódi változást érjünk el a meglévő társadalmi és politikai rendszerben, amennyiben a hatalmon lévők részéről nem tapasztalható az elkötelezettség.

A Szikra kórusa egy külön erre az alkalomra írt dalt énekelt, ami a menet során végigkísérte a megemlékezés résztvevőit:

"Az erőszaknak sok formája van, megfélemlíteni nemcsak fegyverekkel lehet. Szentgyörgyvölgyi Péter és társai folyamatos rettegésben tartják az állampolgárokat azzal, hogy kihúzzák alóluk a biztos, nyugodt élet, a méltó lakhatás lehetőségét" - mondta beszédében Sándor.

A Szikra Mozgalom és A Város Mindenkié október 18-án különleges Lakásmenetet rendez, hogy hangot adjanak a méltó lakhatás iránti igénynek, és felhívják a figyelmet arra, hogy mindenkinek joga van egy otthonra. Csatlakozzunk együtt, hogy közösen követeljük a lakhatás alapvető jogát minden ember számára!

Csepella Olivér, zenész és a Szikra elnökségi tagja, úgy véli, hogy "azért gyűltünk ma össze, hogy megőrizzük az emlékeket, és hogy figyelmünket ne csupán a következő hírecske ragadja magával."

A megemlékezés ismételten ráirányítja a figyelmet arra, hogyan működik a hazai kilakoltatási moratórium a gyakorlatban: minden évben november 15-től április 30-ig tartó türelmi időszak célja, hogy megóvja azokat, akiknek lakhatása veszélyben van, így megakadályozza, hogy a zord téli hónapokban az utcára kerüljenek. Ez a védelem automatikusan életbe lép, tehát a lakóknak nem szükséges külön kérelmet benyújtaniuk. Fontos azonban megjegyezni, hogy a bíróság külön engedélyt adhat a kilakoltatásra, amennyiben azt "különösen indokolt eset" indokolttá teszi.

Kovács ügyében sem a moratórium, sem a civil aktivizmus nem tudta megakadályozni a végrehajtást. Az időzítés és a körülmények rendkívül zordak voltak, és végül súlyos következményekkel jártak.

A kerület polgármestere, aki egy héttel a kilakoltatás előtt maga is támogatta a Fővárosi Közgyűlésben azt a határozatot, amely az önkormányzati bérlakásokra vonatkozó kilakoltatási moratórium önkéntes meghosszabbítását kezdeményezte, most ellentmondásba került a korábbi ígéretével. A polgármester vállalta, hogy azonnal lépéseket tesz a kilakoltatási eljárások felfüggesztésére, ám a helyzet most más irányt vett.

A szikrások szerint ez a név most már mindannyiunk közös felelőssége - hogy ne legyen több Kovács Zsuzsa, akit megfosztottak az otthonától, a méltóságától és az életétől.