A globális szárazság évente körülbelül 300 milliárd eurós veszteséget eredményez a Földön.

A jelentésben kiemelt javaslat az, hogy 2050-ig sürgős és jelentős pénzügyi befektetésekre van szükség, amelyek célja az erdőtelepítés, valamint a talaj- és vízgazdálkodás javítása, mindezek pedig hozzájárulnának a Földön élő életkörülmények javításához. Az elemzés hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések a globális lakosság háromnegyedét érintenék, hiszen a mezőgazdaság hatékonyságának növelése és a bevételek emelése révén csökkenthetőek a veszteségek, valamint mérsékelhetőek a klímaváltozás káros hatásai.

Az ENSZ szakértői figyelmeztettek, hogy 2024 valószínűleg a világtörténelem legmelegebb éve lesz, különösen a Földközi-tenger térségében, valamint Marokkóban, Namíbiában, Malawiban, Ecuadorban és Brazíliában. Ezekben az országokban egy rendkívül súlyos szárazság várható, amely tűzvészekhez, majd víz- és élelmiszerhiányhoz vezethet. Az ilyen szélsőséges időjárási események komoly kihívások elé állítják a helyi közösségeket és a globális közösséget egyaránt.

A jelentés egyik szerzője, Kaveh Madani, az ENSZ Egyetem (UNU) kanadai székhelyű Víz-, Környezet- és Egészségügyi Intézetének (UNU-INWEH) igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ezek a károk nemcsak az embereket ellátó táplálékláncot, hanem az egyes országok bruttó hazai össztermékének (GDP) a biztosítását is veszélyeztetik; hosszú távon pedig olyan problémákat idézhetnek elő, mint a munkanélküliség növekedése, az éhezés és a migráció fokozódása.

A COP16 rendezvényét Andrea Meza, az ENSZ megbízottja, aki a világ elsivatagosodás elleni egyezményének (CNULCD) végrehajtásáért felelős, irányította. A jelentés kapcsán Meza hangsúlyozta, hogy a nemzetek vezetőinek nemcsak a szárazság következményeivel kell tisztában lenniük, hanem olyan elővigyázatossági intézkedéseket is ki kell dolgozniuk és be kell vezetniük, amelyek "a természet védelmét alapul véve garantálják az emberiség jövőbeli fejlődését".