Hatalmas nyeremények - óriási kockázatokkal!

Milliós nyeremények - nagy kockázattal Vissza-Vágó - Sikerkönyv egy sikeres életről - Vágó Istvánról (3.)

Kerényi Péter, a neves főszerkesztő, évtizedeken keresztül alkotta meg a legizgalmasabb vetélkedőket Vágó István közreműködésével. A "Legyen Ön is milliomos!" című műsorból több mint ezer epizód született, de emlékezetes volt a "Pókerarc" és a "Mindent vagy Semmit" is, amelyek szintén kitűntek a hazai televíziós tájban.

Vissza-Vágó címmel gazdagon illusztrált, tartalmas és Vágó zenélését tartalmazó könyvet írt beszélgetőtársam, Kerényi Péter.

Az általad főszerkesztett műsorokban rengeteg olyan kérdés volt, amelyekre nem lehetett tudni a választ. Nehezek. Csak tippelni lehetett.

- A lényeg nem az, hogy tudod-e a választ, vagy sem. A Pókerarcnál is az a fontos, hogy hiszed-e, hogy tudod. Hiszed-e, hogy nem tudod? Hiszed-e, hogy a másik jobban tudta, vagy kétségeid vannak, és hiányzik az önbizalmad? Még ha nem is vagy az utolsó helyen, esetleg megijedsz, és nyomsz egy pánikgombot. Itt nem csupán a kérdésekről van szó, hanem az EMBERRŐL. Az emberről, aki másoknak szól. A vetélkedő csupán egy közvetítő eszköz, amely a kérdéseken keresztül bontakozik ki. Szeretném tisztázni egy félreértést: sokan azt hiszik, hogy egy vetélkedő arról szól, ki mennyit tud. De ez tévedés! A vetélkedő VALÓJÁBAN EGY MŰSOR. Az, hogy ki mit tud, szinte másodlagos. Azért csináljuk, hogy otthon hárommillió ember jól szórakozzon. Ehhez pedig nem szükséges, hogy minden kérdésre tudj válaszolni! Ha néha nem tudsz mit mondani, de mégis szórakoztatóan tudatlan vagy, a nézőknek akkor is tetszeni fog.

Gyakran hiába gondolkodik az ember, nem jut eszébe a jó válasz...

A Milliomos című műsorban nincs korlátja a gondolkodási időnek. Ülhettél ott órákon át, mélyen elmerülve a találgatásban. Ez a felvétel során néha kifejezetten nehezen elviselhető. Például volt olyan játékos, aki egyszerűen csak ült és nem adott választ. Nem, nem, nem! Csak gondolkodott. Még mindig gondolkodott. És ha a műsor hatvan percig tart, a szerkesztőknek azt kell mérlegelniük, hogy ha ő hatvan percet töltött a döntéssel, az mennyit ér: két, három vagy akár öt percet. Előfordult, hogy valaki annyira eltűnt a gondolataiban (ahogy ezt a könyvemben is említettem), hogy Vágó Pisti szinte felugrott a székéből, és azt kiáltotta: „Tökön szúrom magam!” Azt gondolta, hogy ezt majd meg fogom vágni! Dehogyis! Éppen ellenkezőleg, ezt a pillanatot nem hagyom ki a műsorból! Tudom, hogy amint ez a jelenet adásba kerül, a Blikk már reggel megírja, hogy Vágó István tökön szúrta magát, és ettől aznap este 250 000-rel több nézőnk lesz. A célunk az, hogy minél több embert szórakoztassunk.

Nézzük meg, milyen további feladatok várnak a főszerkesztőre.

Amikor a játékosjelöltek végre összeálltak, a szerkesztő gondoskodik arról, hogy a meghívott játékosok a megadott időpontban érkezzenek. Az adatbázisból különböző kérdéscsoportokat válogat ki, amelyek a felvételi szakaszban kerülnek majd előtérbe. A nap folyamán először egy csoport játékos érkezik, akiknek lehetőségük van többször is részt venni a körben, majd délután újabb szett érkezik. A stúdióba való belépéskor a főszerkesztő veszi át a vezetést, és bemutatja a helyszínt; a játékosok kipróbálják a sorkérdésnél a gombnyomás technikáját, és eljátszanak egy próbasorkérdést. Fontos, hogy elmagyarázzuk nekik a bemutatkozás szabályait: hogyan jelezzenek, hogy ők következnek, mikor szabad felállniuk a székből, és hogy miként jöjjenek a játékvezetőhöz, amikor elhangzik a nevük. Az élmény részeként megtapasztalják, milyen érzés a játékvezetőhöz odamenni, majd a szabályok részletes ismertetésére kerül sor. Miután befejeztük, elhagyják a stúdiót, és legközelebb akkor találkozunk velük, amikor a játékra behívják őket. Minden műsorhoz tartozik egy bemelegítő személy, aki tulajdonképpen a tapsnok szerepét tölti be, jelezve a közönségnek, mikor kell örülniük, és meddig tartson a taps, például a bevezető jelenetek során. A szerkesztő ezután a vezérlőbe ül, ahol csupán a kérdések és a számítógép kezelői találhatók. A vezérlő, ahol a rendező, rendezőasszisztens, képvágó és egyéb szakemberek tartózkodnak, teljesen elkülönül a stúdió többi részétől, így nem láthatják ezt a technikai központot. Meg kell említenem, hogy a kezdeti időszakban a biztosító embere is jelen volt, hogy biztosítsa a nagy nyeremények kifizetését, így elkerülve a játékosokkal való összejátszás lehetőségét - pedig a korábbi tapasztalataim alapján erre nem volt szükség. Az első időkben még az ebédemet is a munkaterületemre kellett hozniuk, mivel nem hagyhattam el a szobát, ahol dolgoztam.

Óriási összegek forogtak kockán: először 25 millió, majd ezt követően már 40 millió forintról beszélhetünk...

- Én is frászt kaptam eleinte! Azt gondoltam, ha az első játékos megnyeri a fődíjat, engem azonnal kirúgnak! De azután rá kell jönni, hogy nem így van. Nem szerzi meg. Nem kell neked arra vigyázni. Amikor a 40 milliós kérdés következik, és a játékos 20 millión áll, meg kéne szereznie a 40 milliót! Jön a nagy kétely: az ember nyert 20 millió forintot, ha megáll. Továbbmehet még 20 millióért, ha kéri a következő kérdést, de ha rosszul válaszolja meg, visszaesik 1,5 millióra. Akkor már nem húszmillió nyernivalóm van nekem lélektanilag, hanem húszmillió nyernivalóm és 18,5 millió vesztenivalóm! Megőrültem, hogy ezt kockáztassam? Odaadom a biztos 18,5 milliómat azért, mert hátha olyan lesz a kérdés, amit tudok? Jó, még mindig megállhatok, ha nem tetszik, mert ilyen is volt... A játék teljes történetében egyszer vitték el a főnyereményt.

Főleg, hogy kezdetben a biztosító vállalta volna a jelentős kártérítést.

Az első húsz vagy huszonöt adás során a készítők rájöttek, hogy felesleges a nyereményt "biztosítani". Meggyőződtek róla, hogy sokkal nehezebb elérni, hogy valaki 40 milliót nyerjen, mintsem azon aggódni, hogy mit tehetnek, hogy ne vigyék el a nyereményt. A nagydíjra szükség van a műsor népszerűségéhez! Vegyük például az egyik játékosunkat, aki már eljutott egy jelentős összegig, mondjuk 20 millióig. Ő viszont hezitál: "Az A-t válasszam, vagy inkább a C-t?" Még mindig ott van a telefonos segítsége. "Úgy érzem, az A lenne a helyes, de talán jobb telefonálni." Az apuka a lányát hívja, aki pont ezen a területen dolgozik. A lánya határozottan C-t javasol, de a vonal azonnal megszakad. Az apuka végül úgy dönt, hogy legyen C. Ekkor Vágó megjegyzi: "Egyetlen mondat képes megváltoztatni a véleményedet, amikor eddig az A mellett álltál." A játékos zavarodottan válaszol: "Valóban, akkor legyen A." "Miért nem hallgatsz a lányodra, aki a művészetekkel foglalkozik?" – kérdezi Vágó. A játékos teljesen elveszett, és már azt sem tudja, hol áll. Ez az eset remekül illusztrálja, hogyan működik a játék pszichológiája. Itt nem arról van szó, hogy a játékos tudása mennyire mély, hanem arról, hogy az adott pillanatban kinek mi a kedve. Ha összezavarodik vagy elbizonytalanodik, akkor nehezen tud dönteni. Ez nem a tudásról szól, hanem arról, hogy az adott tíz másodpercben mer-e válaszolni.

Honnan ennyi okos, nagy tudású versenyző, akiket láthattunk?

- Van, aki tájékozott, tud, akad, aki ebből sportot űz. Mai napig létezik a Mindent vagy Semmit bajnokaiból egy társaság, megcsinálták a nyomógombokat, és egyikük lakásán húsz évvel a játék után is kérdéseket kitalálva játszanak egymás ellen. Ez egy szenvedély. Akadnak olyan játékosok, vagy voltak olyan játékosok, akik minden játékban játszanának, ha csak lehetne. A Géniuszok Géniusza, dr. Kovács Attila (a könyvben is írt) azt mondja, 50 játékban játszott, ebből 48-at megnyert. Több autót és sok pénzt. Megérdemelten, mert a gyors válaszadásban nincs hozzá fogható. Cserey Gábor volt az egyetlen 40 milliós nyertes a Legyen Ön is Milliomos!-ban Volt több ezer játékosom. Sok kiemelkedő. Az országban több Kvízjátékosok klubja van. Ott edzenek.

A Legyen Ön is milliomos! elsősorban az RTL nevéhez fűződik...

- A Milliomos licencét 2000-ben az RTL vásárolta meg, és egy külsős producer cég valósította meg. 2000. február 29-én kezdődtek a felvételei. Rengeteg nézője lett! Mindig bőven kétmillió fölött. Ma már ilyen televíziós nézettség nem lehetséges. Sok a versenyben levő csatorna, a podcastok és az internetes filmnézési lehetőség. Vágóval a Legyen Ön is milliomos!-ból 1260 valahányat készítettünk, ami tekintélyes mennyiség. Azt mondták a tévések, hogy csökken a nézettség, és emiatt időnként szüneteltettük három hónapra nyaranta a Milliomost, amikor folytattuk, akkor is másfél és kétmillió közötti ember nézte.

Mikor értétek el a legmagasabb nézőszámot?

- A Heti Hetes Milliomosnak volt a legnagyobb a nézettsége, ami speciális adás volt (ezt nevezik keresztpromóciónak), amikor a Heti Hetes szereplői vetélkedtek a Milliomosban. Ennek a műsornak 3 millió 200 ezer nézője volt, ami 200 ezerrel több, mint a Kovács Kokó Európa-bajnok győztes meccsének.

Most a TV2-nél van a licenc. Egy időben Vágóval átmentetek oda, de...

Ahol munka van, ott mi is ott vagyunk. A TV2-ből az RTL-hez, majd vissza a TV2-höz vezetett az utunk – hogy ez helyes döntés volt-e, azt nem tudom. Az RTL-nél Vágóval egyre inkább azon voltunk, hogy nem lenne szabad külföldi licencek után kutatnunk, hiszen képesek vagyunk mi is olyan játékokat létrehozni, amiket a nemzetközi piacon is értékesíthetünk. Készítettünk pár pilotot, mindegyik elnyerte az RTL tetszését, de mindig volt egy-két javaslat, amit módosítani kellett volna, és végül az ötleteink valahogy elsikkadtak. Évek teltek el, hogy folyamatosan új koncepciókkal álltunk elő, de sosem lett belőlük műsor. Végül Pistával úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk az RTL-t és a TV2-höz igazolunk. Hívtak minket egy vetélkedőre, amit meg is valósítottunk, de az egész szörnyű élmény volt. A könyvemben részletesen írok erről, hiszen olyan állításokat tettek, hogy a Beatlesről ne kérdezzünk, mert a nézőik nem ismerik őket. Az egyik fiatal supervisor hölgy egy e-mailben jelezte, hogy az ötszáz kérdésből, amit átadtunk, majdnem kétszáz nem megfelelő. Kiderült, hogy csak az első válaszokat nézte át, a válaszvariációkat viszont nem. Ha abból három nyilvánvalóan helytelen, akkor az egy könnyű kérdés. Amikor ezt láttam, átmentem Pistához, és mondtam neki: "Pistám, most küldtek egy e-mailt, ami arról szól, hogy a TV2 szerint dilettánsok vagyunk." Pista is meglepődött, majd inkább csak nevetett, és kihívta a supervisort. Ekkor hangzott el az a híres mondat: "Miért hívták ide a Kerényit és engem, ha ilyen szintű vetélkedő kérdésekre van szükség? Hát nem tudják, hogy ha elönti az agyunkat a vörös köd, képesek vagyunk olyat mondani, hogy Moliére?" A hölgy már szinte menekült, mert nem tudta, hogyan reagál Pista. Aztán készült egy új műsor, amiben nem voltam benne. Amikor Pista hazament ebédelni a felvétel próbájáról, egy újságíró hívta fel, hogy hallotta, kirúgták a TV2-ből. Pista azt mondta, mi az, hogy kirúgták, ő most jött haza ebédelni. Az újságíró elküldte neki a sajtóközleményt, ami már nyilvánosságra került. Annyi bátorság nem volt bennük, hogy személyesen közöljék vele, hogy nem kívánják tovább foglalkoztatni. Hogy miért változott meg a véleményük valakiről, akit két éve hívtak vissza, az rejtély maradt. A valódi okot nem tudni, de Pista úgy gondolta, kiderítette, mi történt. Jelenleg a TV2-nél van a licenc, és ha meg akarják tartani, sugározniuk kell. Most Palik Lacival dolgoznak, de ehhez a műsorhoz már nincs közöm.

A tévében soha nem kaptál állandó munkát?

Soha nem vágytam arra, hogy a televízió kötelékébe tartozzam. Amikor a pálya kezdetén felmerült a lehetőség, hogy belsős legyek, úgy éreztem, hogy inkább távol maradnék. Az akkori elképzelésemben a televíziós világ tele volt olyan emberekkel, akik csak a saját művészi ambícióikra koncentrálnak, és mosolygós álarc mögött, de a legkisebb alkalommal is készek megrúgni a többieket. Akkor még nem láttam át, hogy bár a televízió talán különösen ezzel a jelenséggel bír, valójában minden munkahelyen fellelhetők olyanok, akik szívesen okoznak kellemetlenséget másoknak.

Sok pénzt kiosztottatok, jutott-e nektek is? Neked és Vágónak?

A "Legyen Ön is milliomos!" nem csupán a műsorkészítők gazdagságáról szól (mosolygok ezen), hanem arról, hogy a játékosok nyerjenek. Persze, mi is megkaptuk a magunkét, de a filmekben szereplő színészek honoráriumához képest a mi javadalmazásunk nem mérhető. Mindezek ellenére büszkén mondhatom, hogy becsületes munkát végeztünk, amit igazán élveztünk.

Nem bántott, hogy a reflektorfény Vágóra irányult, miközben te inkább a háttérből figyeltél?

Szakmai körökben már régóta ismernek és tisztelnek engem. A játékosok között is több ezerrel találkoztam, hiszen az én munkám háttérszakmának számít. Bár nem szerepelek a képernyőn, a feladatom éppolyan lényeges, mint a műsorvezetés. Vágó Pista gyakran emlegette, hogy mi olyanok vagyunk, mint az akrobaták a légtornászok világában: a repülő és az elkapó. Ha a kettő közötti együttműködés megbicsaklik, a repülő ember könnyen lezuhanhat. Ha pedig hibázunk, az általában közösen, együtt történik, nem pedig külön-külön.

Csupán a fényképezés öröméért Kerényi is belekóstolt a játékvezetői magas szék világába... (Fotó: magánarchívum)