Budapesten méltósággal és tisztelettel adóztak a Felvidékről kitelepített magyarok emlékének.

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke (Fotó: HA/Felvidék.ma)

Április 12-én, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapján, a Rákóczi Szövetség idén is méltó módon tiszteleg a kitelepítések áldozatai előtt. Az ünnepi megemlékezés helyszíne a budapesti Zsófia Rendezvényhajó volt, ahol számos neves vendég gyűlt össze. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke ünnepi köszöntőjével indította az eseményt, majd Szili Katalin, a korábbi házelnök és miniszterelnöki főtanácsadó, valamint Gubik László, a Magyar Szövetség elnöke is megosztotta gondolatait a jelenlévőkkel. Az emléknap célja, hogy felidézze a múlt fájdalmát, és tiszteletadással emlékezzen meg mindazokról, akiknek sorsa a kitelepítés szomorú történetéhez kötődik.

A rendezvény célja legfőképp az volt, hogy emlékeztessen a Beneš-dekrétumok következményeként jogfosztott és szülőföldjükről elűzött több mint 100 ezer felvidéki magyar sorsára. Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1947. április 12-én indult el az első vonat Csehszlovákiából, mely a kitelepített magyarokat szállította Magyarországra. Az áldozatok gyakran teljes vagyonuktól megfosztva, mostoha körülmények között kényszerültek új életet kezdeni.

A Rákóczi Szövetség által évente, április 12-én megszervezett rendezvény célja, hogy megőrizzük az emlékezés szikráját, és ezzel biztosítsuk, hogy az elszenvedett igazságtalanságok soha ne merüljenek feledésbe. Ezen a napon a történelem áldozataivá vált felvidéki magyarok emlékét idézzük fel, hogy hagyományuk és sorsuk tovább éljen a jövő generációiban.

A Felvidékről kitelepített magyar közösségek emléknapját a Magyar Országgyűlés 2012-ben egyhangú döntéssel hivatalosan is elismerte, így tiszteletünket fejezhetjük ki a múlt ezen fájdalmas eseményei iránt.

A vendégek megérkezését követően Szabó Anett, a felvidéki származású műsorvezető, szívélyesen üdvözölte az egybegyűlteket, ezzel megalapozva az ünnepi megemlékezés hangulatos légkörét.

A vendégek üdvözlése után a résztvevők együtt zengték el a Himnuszt, ezt követően pedig Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke állt a mikrofonhoz, hogy megossza ünnepi gondolatait.

A Rákóczi Szövetség elnöke a beszédében felidézte, hogy hetvennyolc évvel ezelőtt, 1947. április 12-én elindult az első szerelvény a Felvidékről, amely magyarokat szállított marhavagonokban Magyarországra - olyan embereket, akiket kizárólag magyarságuk miatt üldöztek el szülőföldjükről. Hangsúlyozta, hogy a kitelepítettek mindent hátrahagyva, gyakran megaláztatásokkal teli körülmények között kezdték újra életüket idegen helyeken.

Ezek a sorsok évtizedeken át csendben maradtak, és a Rákóczi Szövetség 1989-es megalakulása éppen ezért jelentett mérföldkövet – egy új közösség jött létre, amely végre lehetőséget kapott arra, hogy szavakba öntse a hallgatásra kényszerített múlt fájdalmát és traumáit – tette hozzá.

Beszédének zárásaként hangsúlyozta:

"Emlékezni és emlékeztetni nem csupán kötelesség, hanem mélyen gyökerező felelősség is. Közösségünk történelmi emlékezete formálja a jövőnket, és mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy megőrizzük a Magyarországra kitelepített és a Csehországba deportált magyarok emlékét. Ezen emberek sorsa és hagyatéka arra ösztönöz minket, hogy megőrizzük önbecsülésünket és erősítsük közösségünk hitét a jövőbe vetett reményünkben."

Szili Katalin, jogász és miniszterelnöki főtanácsadó, valamint a magyar Országgyűlés korábbi elnöke, ünnepi beszédében kiemelte, hogy a felvidéki kitelepítések mélyreható hatással voltak számos magyar család életére, sorsuk drámai módon megváltozott.

Egyetlen család sorsán keresztül – mint egy apró vízcseppben a végtelen óceán – az egész felvidéki magyarság története bontakozik ki előttünk.

- hangsúlyozta, majd visszaemlékezett a kitelepítések borzalmaira: a parancsra útnak induló vonatokra, a maguk mögött hagyott otthonokra, és az ősi föld iránti megbonthatatlan kötődésre.

A miniszterelnöki főtanácsadó hangsúlyozta, hogy a lakosságcsere valójában kényszerű kitelepítést jelentett, amelyet a magyar fél nem önszántából vállalt. A kollektív bűnösség elvére hivatkozva a magyar közösség tagjait súlyosan megbélyegezték, megfosztva őket állampolgári jogaiktól, javaiktól és emberi méltóságuktól.

Az emléknap nem csupán a múlt szenvedéseire emlékeztet, hanem arra is figyelmeztet, hogy a béke, az összetartozás és az emberségesség fontosabb bármilyen politikai indoknál. A történelmi sebekre csak teljes feltárás és őszinte bocsánatkérés hozhat gyógyulást - tette hozzá.

A korábbi magyar házelnök beszédét követően a kitelepítésben érintett idős hölgyeket és urakat üdvözölték, akik jelenlétükkel megtisztelték az ünnepi rendezvényt.

A megemlékezésen Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke is felszólalt. Beszédében az emlékezés erkölcsi és közösségi kötelességére hívta fel a figyelmet a felvidéki magyarokat ért kollektív jogfosztás és kitelepítések 78. évfordulóján.

"A bűn valódi csúcspontja nem abban rejlik, amikor megtörténik, hanem amikor az emberek elfeledkeznek róla."

- emelte ki a pártelnök, s külön köszönetet mondott a Rákóczi Szövetségnek, hogy évről évre méltó módon szervezi meg az emléknapot.

A II. világháborút követő időszak nemcsak jogfosztás, hanem a kollektív bűnösség elvének történelmi bűne volt, amely különösen a felvidéki magyarokat és németeket sújtotta - mondta Gubik, s felszólalásában hangsúlyozta, hogy Esterházy János életútja és mártíriuma éles ellentéte volt Edvard Beneš politikai lelkületének.

"Két ellentétes lélek találkozása: az egyik a hideg, szív nélküli politika, míg a másik az igazságosságot kereső, magasztos szellem."

- fogalmazott, Esterházyt pedig példaként állította közössége elé, aki a kollektív jogfosztás idején sem az emigrációt választotta, hanem a közösséggel vállalt sorsközösséget, még ha az végül életfogytiglani börtönbüntetést is jelentett számára.

A pártelnök személyes történeteket is megosztott. Elmondta, hogy családját is - mind apai, mind anyai ágon - érintette a kitelepítések és a lakosságcsere tragédiája.

A dédnagyapám sosem akarta reszlovakizálni magát. Azt vallotta, hogy a Jóisten a maga módján meg fogja jutalmazni az elveit. Az idő pedig őt igazolta.

- hangsúlyozta.

"Adóznunk kell azok előtt, akik bátran harcoltak őseink örökségéért, akik vállalták a saját sorsukat, és akik lelkileg is elviselték mindazt, ami történt, hogy együtt tudjuk legyőzni ezeket a kollektív traumákat" - hangsúlyozta a pártelnök, aki beszédében arra is felhívta a figyelmet, hogy a trauma nem csupán a fizikai elűzetésben, hanem a lélek mély sebzésében is megnyilvánult.

A megbocsátás fontosságát kiemelve, a beszéd végén határozottan kijelentette:

"A megbocsátáshoz először bocsánatkérés kell. Legyen bátorságunk megbocsátani, és legyen bátorságuk megbánni."

A programot zenés és irodalmi műsor is színesítette. Az eseményen fellépett többek között Szvorák Katalin, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes és előadóművész, valamint a Sendergő kamaraegyüttes és zenekara, de a jelenlévők Szurdi Róbert, a muzslai Endrődy János Alapiskola diákjának a szavalatát is meghallgathatták.

Az ünnepi rendezvény zárásaként egy állófogadást tartottunk, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílt személyesen is találkozni egymással, és együtt ünnepelni a közösségi élmény varázsát.

A Zsófia Rendezvényhajón, a Duna széles vizén lebonyolított esemény után a Rákóczi Szövetség éves rendes közgyűlésére került sor. A tagság egyhangúlag jóváhagyta a Szövetség 2024. évi szakmai és közhasznúsági beszámolóját, emellett elfogadták a 2025-ös évre vonatkozó programtervet és költségvetést is. A közgyűlés során szavaztak az alapszabály módosításáról, és a szervezet új befektetési szabályzatát is megszavazták.