Epres Panni gondolatai a veszteségről mélyen megérintenek, és emlékeztetnek arra, hogy a veszteség nem csupán a hiányról szól, hanem a személyes fejlődésről és a belső átalakulásról is. Íme öt lényeges üzenet, amit a szavaiból kiemelhetünk: 1. **A veszte
Epres Panni hét évvel ezelőtt már részt vett az Elviszlek magammal című műsorban, és most, hosszú mérlegelés után, újra elfogadta D. Tóth Kriszta meghívását. Sokan úgy vélik, hogy hét év alatt a sejtjeink jelentős része kicserélődik (bár a tudomány jelenlegi állása szerint ez nem teljesen igaz), ami hatással van életünk alakulására is. Panni életében is sok változás történt azóta – köztük egy tragikus esemény, a férje, Benedek Tibor elvesztése. Ez a fájdalmas veszteség kétségtelenül meghatározó pillanat volt számára, de nem határozta meg a teljes identitását. Összegzés D. Tóth Kriszta interjújából.
Pannira sokan úgy tekintenek, mint a nemzet gyászoló özvegyére, ám ő öt év távlatából már inkább terhesnek érzi ezt a címkét. Számára a gyász nem vált identitásává: „Mindenki átél veszteséget az életében. De nem élheted az életed ennek tükrében. A veszteség formálja az embert, de nem csupán az vagy, akit elvesztettél. Én nem azonosultam ezzel a szereppel; nyilvánvalóan megváltoztam, mint mindenki, aki ilyesmin megy keresztül, de nem ez definiál engem. Sem a mindennapjaimat, sem a munkámat. Ugyanakkor észlelem, hogy az emberek gyakran a saját fájdalmaikat vetítik rám.” D. Tóth Kriszta tapasztalatai szerint a közismert személyek gyakran válnak projekciós felületté, hiszen könnyebb rajtuk keresztül megélni a saját érzéseinket.
A beszélgetés során szóba kerül Panni "buborékban" töltött gyerekkora és az, hogy ezt ő is követni szeretné szülőként: "Nem hiszek a ridegtartásban, nem hiszek abban, hogy teher alatt nő a pálma. Egy gyereknek igenis a biztonságot kell megadni. Én úgy nőttem föl, hogy teljesen mindegy, hogy történik valami rossz az iskolában, rossz jegyet kapok, valakivel összevesztem az edzésen, mindegy, mert hazamegyek, és otthon engem mindentől megvédenek. Otthon minden rendben. És egyébként én is próbálom ezt a gyerekeknek, vagy nem próbálom, valószínűleg
Így nevelgetem én is őket. Azt mondom nekik: "Nyugi, ezt is megoldjuk." De sajnos a "megoldjuk" kifejezés nem mindig hozza a várt eredményt. Inkább arra törekszünk, hogy minden nehézségen túllépjünk. Talán az ad számukra erőt és biztonságot, hogy megmutatom: bármilyen kihívást is élünk át, van mód arra, hogy utána boldogan nézzünk szembe az életünkkel.
Epres Panni egy szeretetteljes családi légkörben nőtt fel, ahol a kötelékek szorosak és mélyek. A szüleihez való viszonya máig erős, de a legkülönlegesebb kapcsolata a nővérével, Judittal van. Panni elmondása szerint nap mint nap, akár többször is beszélnek egymással, és Judit az, aki a legjobban ismeri őt. "A testvérek azért vannak, hogy valaki életed végéig feltétel nélkül szeressen, bármilyen döntést is hozol, és szerintem ez a szülőkre is igaz. Nehezen tudom megérteni, ha testvérek között feszültség van, számomra ez teljesen érthetetlen. 18 éves korunkig sokszor veszekedtünk, néha egészen apróságokon is, mint például egy megosztott pulóver. Amikor Judit elköltözött, onnantól kezdve a veszekedések elmaradtak, és bár nem mindig értünk egyet, bármilyen problémát meg tudunk beszélni. El sem tudom képzelni, hogy bármi történjen közöttünk. Ő mindig ott van nekem, és én is mindent megteszek, hogy boldoggá tegyem. Az öröme érdekében akár a fél karomat is odaadnám."
Panni rendszeresen kap negatív kommenteket arra vonatkozóan például, hogy miből telik neki nyaralásra, miközben ő inkább arra törekszik, hogy még kevésbé ítélkezzen mások felett. Ennek ellenére őt is foglalkoztatja mások véleménye, hiába tudja, hogy nem kellene. Ebben a kérdésben inkább ő változott az elmúlt 7 évben: "Sokkal kevésbé vagyok bíráló, elfogadóbb lettem.
Csak az tud igazán véleményt formálni, aki már megtapasztalta, milyen az adott szituáció. Nagy tisztelettel adózom mindenkinek, aki igyekszik helytállni az élet kihívásaiban, mert tudom, hogy ez hatalmas küzdelem. Miért nehezíti meg mások dolga, ha valaki próbálja a legjobbat kihozni magából?
Panni nyíltan beszél az özvegység által hozott új kihívásokról, amelyekkel eddig nem kellett foglalkoznia. Az élet új oldalát ismerte meg, és ezt a tapasztalatot pozitív fényben látja: "Felelősségteljesebbé váltam az anyagi ügyekben, tisztában vagyok azzal, hogy mire van lehetőségem és mire nincs. Most már az én dolgom, hogy gondoskodjak a családomról és a gyerekeimről. Tudom, hogy mennyit tudok rászánni a vállalkozásra anélkül, hogy az anyagi helyzetünk megsínylejje. Ezen a téren is fejlődtem. Jó érzés küzdeni, mert így végül büszkén tekintek vissza arra, amit elértem."
Epres Panni mindig is azt vallotta, hogy derűs természetét apukájától örökölte. Ő az a típusú ember, aki képes örömet találni a legapróbb dolgokban is: ha a nap ragyog éppen, az boldogsággal tölti el, de ha az eső csepeg, akkor sincs ok a szomorkodásra, hiszen a Panniéktól kapott színes esőkabátja mindig mosolyt csal az arcára.
Jelenleg igazán önmagamra találok. Rengeteg olyan feladatot vállaltam, amiről korábban azt hittem, hogy nem tudom egyedül megoldani, és most mindet sikerült teljesítenem. Ez biztosan hozzájárul az önbizalmam növekedéséhez. Az életem jelentős része a külsőségekre fókuszál, bár nem érzem magam felszínesnek. Mégis, számomra fontos, hogy minden rendezett és esztétikus legyen. Azt gondolom, hogy 49 évesen egészen jól nézek ki, és ennek nagyon örülök. Ugyanakkor...
A bennem élő derű és az élet iránti öröm nem egy állandó, 24 órás érzés. Az élet hullámvölgyein hamar túllépek a nehézségeken, és mindig igyekszem megtalálni a szépet a mindennapokban.
A beszélgetés végén Panni leleplezi titkos vágyát: 200 évig szeretne élni. Bár fogalma sincs, hogy pontosan milyen irányt vesz az élete hét év múlva, amikor már valószínűleg a gyerekei is kirepülnek a fészekből, abban biztos, hogy akkor is megtalálja a boldogságot és jól érzi majd magát.
