Meglepő kijelentés: vajon tényleg úgy van, hogy a kandúrok sokkal bújósabb természetűek?

Az emberi interakciókkal kapcsolatos sztereotípiák sűrűjében bizony meglepő azzal a kijelentéssel találkozni, hogy a kandúrok a bújósabbak. De vajon a tudomány alátámasztja ezt a nem kevés gazdi tapasztalataként megfogalmazódó állítást?

A tudomány szerint a kandúrok gyakran bújósabb természetűek, és ezt különféle kutatások is alátámasztják. A We love Catz írása alapján a gazdik tapasztalatai is sokszínűek, és egy árnyalt kép bontakozik ki a kandúrok viselkedéséről. Míg egyesek szerint a kandúrok hajlamosabbak a függetlenségre és az önállóságra, mások azt tapasztalják, hogy ezek az állatok is keresik a közelséget és a szeretetet, különösen a gazdájuk társaságában. A szociális interakciók és a környezeti tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kandúrok bújósabbak legyenek, és ez a gazdik szemszögéből különleges élményeket eredményezhet.

A macskák szociális érzékenysége sokak tapasztalata szerint nemspecifikus, vagyis a kandúrok ragaszkodóbbak, barátságosabbak és bújósabbak. Ám a tudományos vizsgálatok ezt nem támasztották eddig alá. Sokkal meghatározóbb ebből a szempontból a korai szocializáció. Vagyis ha egy cicát 2 és 9 hetes kora között rendszeresen kézbe és ölbe vettek, akkor barátságosabb felnőtt macskává válhatott.

A környezeti tényezők, mint a napi szokások és a gazdákkal való kapcsolatok, szintén jelentős szerepet játszanak a macskák viselkedésében. Fontos azonban megjegyezni, hogy minden macska egyedi személyiség, ami sok esetben emlékeztet minket a híres Garfieldra. Nemtől függetlenül találkozhatunk önállóbb vagy éppen ellenkezőleg, nagyobb törődést és figyelmet igénylő cicákkal. Érdekes, hogy a nőstény macskák metakommunikációja általában sokkal finomabb és visszafogottabb „szeretetnyelvvel” bír, ami különös szépséget ad az interakcióiknak.

A tudományos kutatások részleteiről, valamint a gazdik olykor tudománnyal szembemenő tapasztalatairól a We love Catz cikkében olvashatsz.