Másodvetés a kertben: Fedezd fel ezt a zöldséglistát, amit júliusban is bátran ültethetsz! - Agrárszektor

A zöldségek világában különböző fajták léteznek, amelyeket vagy a termésük, vagy a leveleik miatt termesztünk. Vannak azonban olyan különleges növények is, amelyek gyökerei miatt kerülnek a figyelmünk középpontjába. Ezek a gyökérzöldségek a föld alatt bontakoznak ki, így egy ideig rejtve maradnak előlünk. Csak akkor találkozunk velük, amikor elérkezik a betakarítás ideje, és akkor jöhet a meglepetés: a gyökerek mérete vagy alakja gyakran nem felel meg az elvárásainknak. A földalatti növényi részek sokszor gyökérzöldségként vannak emlegetve, ám nem mindegyikük tartozik ebbe a kategóriába. A gyökérzöldségek igazi érdekessége, hogy rejtőzködve fejlődnek a talajban, és csak a betakarításkor derül ki, hogy az eredmény hogyan sikerült. Ilyenkor előfordulhat, hogy a zöldségek túl kicsik, vagy éppen ellenkezőleg, elágazó formációval bírnak, ami megnehezíti az étkezésre való felhasználásukat.

A zöldségek között vannak olyanok, amelyek növekedése a földfelszínen zajlik, és ezeknél lehetőségünk van beavatkozni a termesztés folyamatába, ha észrevesszük, hogy valami nem stimmel. Ezzel szemben a gyökérzöldségek esetében gyakran rejtve maradnak a problémák, hiszen a föld alatt fejlődnek. Ezért különösen kellemetlen meglepetés lehet, amikor a betakarításkor derül ki, hogy a várakozásokkal ellentétben nem azt kaptuk, amit reméltünk.

Hogy ezt elkerüljük, néhány fontos dolgot be kell tartanunk. A gyökérzöldségek vékonyak lesznek, ha túl sűrűn vannak egymás mellett, hiszen helyük sincs így hova vastagodni, és a tápanyagokat is korlátozottan tudják felvenni, mivel a helyszűke miatt konkurálnak ebben is. A vékony sárgarépa vagy petrezselyem alapból nem rossz, csak miután megpucoljuk, alig marad valami belőle. Ezt elkerülendő vessünk ritkábban őket, vagy használjunk vetőszalagot, ezen már megfelelő távolságban vannak felragasztva a magok. Másik megoldás a drazsírozott vetőmag, ekkor egy kis drazsé van a mag körül, így könnyebb megfogni, és a megfelelő távolságra elvetni. Vagy van még a hagyományos vetés, ami után egyelni kell, azaz kiritkítani megfelelő térállásra a már kikelt magoncokat.

A gyökérzöldségek elágazása gyakran annak a következménye, ha nem a megfelelő mélységbe vetjük őket, vagy ha a talaj nem elég porhanyós. Ilyenkor a főgyökér igyekszik lefelé hatolni, de ha akadályba ütközik, két lehetőség közül választ: vagy kikerüli az akadályt, ami görbe gyökereket eredményez, vagy körbeöleli azt, így jönnek létre az elágazások. Bár ezek a gyökérzöldségek is felhasználhatók, a konyhai feldolgozásuk sokkal bonyolultabb és pazarlóbb lehet, mint az egyenes növekedésű fajták esetén. A probléma elkerülése érdekében érdemes alaposan megmunkálni a talajt, ahol gyökérzöldségeket kívánunk nevelni. Alternatív megoldásként alkalmazhatjuk a bakhátas termesztést, amely során magasabb ágyásokat hozunk létre. Ezek elkészítése során a talaj laza és jól levegőzött lesz. Az ilyen bakhátak között történik az öntözés, amely árasztással történik, mivel a víz a bakhát tetejéről lecsorogna. Így a bakhát alulról felszívja a vizet, lehetővé téve, hogy a gyökerek egyenesen a vízforrás felé növekedjenek. Ez a módszer sokkal kedvezőbb, mint a síkvetés, ahol a víz fentről áztatja a talajt, és ha ez nem ér el a megfelelő mélységig, akkor nem ösztönzi a gyökereket a lefelé haladásra.

Bár nem látjuk a gyökeret, hogy az hogyan fejlődik, ám a levélzet állapotából következtethetünk arra. Ha a levelek a fajnak, fajtának megfelelő színűek és dúsak, azaz jó kondícióban van a növény, akkor valószínűleg ez a gyökerére is igaz. Ám ha valamilyen tápanyaghiány, kórokozó vagy kártevő miatt a lombozat károsodik, akkor a gyökér sem lesz kifogástalan minőségű, hiszen a levelek által megtermelt tápanyagok "hizlalják" a gyökeret.

A gyökérzöldségek közé tartoznak valódi gyökerek - a karógyökerek és a gumós gyökerek - de nem tartoznak ide a gumók, rizómák, hagymák. Függetlenül az anatómiai típustól, a gyökérzöldségek általában tároló-szervei a növényeknek, és azért vastagodnak meg, hogy energiát tároljanak szénhidrátok formájában. A különböző szénhidráttípusok koncentrációiban és arányaiban nagy különbségek figyelhetők meg, ez tetten érhető az ízben is. Tehát valódi karógyökere van például a zellernek, céklának, sárgarépának, petrezselyemnek, reteknek vagy a feketegyökérnek. Szintén gyökérzöldség, de gumós gyökere van például az édesburgonyának. Ellenben módosult szár eredetű gumója van a csicsókának és a burgonyának, tehát ezek nem gyökérzöldségek botanikailag, még ha annak is tűnnek. A hagymák főleg nem gyökérzöldségek, még ha a föld alatt nevelkedik is a számunkra hasznos részük, hiszen itt sem a gyökeret esszük, ami a hagyma alján található bojtos gyökérzet, hanem a hagymát.

A sárgarépa, a petrezselyem, a zeller és a pasztinák egy közös vonásukkal tűnnek ki: mindegyik gyökere megvastagodott, tápanyagokat raktároz, és répagyökeret fejlesztett. Ennek ellenére, a rokonságuk ellenére, jelentős eltérések mutatkoznak e fajok között. Ízük egyértelműen különböző karaktert hordoz. A sárgarépa gyökere gazdag karotinban, jellemzően élénk narancssárga színnel és édes ízvilággal bír. Ezzel szemben a petrezselyem gyökere hófehér és fűszeres aromát kínál, míg a zeller gyökere gumószerű, foltos megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. A pasztinák gyökere krémszínű, vastag, és egyaránt erőteljes aromákkal rendelkezik, ami megkülönbözteti őket egymástól. A petrezselyem gyökere, magas illóolajtartalmának köszönhetően, kifejezetten intenzív ízt hordoz, ezért nyersen kevesen kedvelik. Ugyanakkor a magyar konyha számos levesébe remekül illeszkedik a főtt petrezselyemgyökér. Ezen kívül, a petrezselyem levelei is kiváló zöldfűszerként funkcionálnak, gazdagítva ételeink ízét.

A zeller gumója sokoldalú zöldség, amely nyersen salátákban és párolva köretként egyaránt népszerű. Levelei zöldfűszerként szolgálnak, míg zsenge szára magában, nyersen vagy mártogató szószokkal fogyasztva is ízletes. A pasztinák, ez a különleges gyökérzöldség, sajnos még mindig ritka vendég a kertekben és a piacokon egyaránt. Manapság azonban az élelmiszeripar kedvelt alapanyaga, hiszen a forró vízbe dobva ízletes levessé változik, és a leveskockák egyik fő összetevője. A cékla egészségügyi előnyei már az ókor óta ismertek: húsos gyökerét és levét az asszírok is fogyasztották, a görögök Delphoiban áldozati szertartásokhoz használták, míg Rómában lázcsillapítóként alkalmazták. A cékla rendkívül sokoldalú, számos módon felhasználható a konyhában, akár önálló, ízletes ételek formájában is.

A gyökérzöldségeknek, lévén igen elterjedtek és nagy mennyiségben használjuk őket, ezért számos fajtájuk alakult ki. Sárgarépából és céklából is találunk kisméretű fajtákat, melyek előnye, hogy nagyon rövid tenyészidejűek, és emiatt zsengén fogyasztva felettébb ízletesek. A hosszú tenyészidejű fajták jóval nagyobb gyökeret nevelnek, és többségük jól tárolható, hosszú hónapokon keresztül is. A gyökérzöldségek jól beilleszthetők bármilyen vetési sorrendbe. A sárgarépa vethető ősszel: szeptember végén vagy októberben. Mivel viszonylag alacsony hőmérsékleten is jól csírázik, így magoncként vészeli át a telet, és tavasszal, sokkal hamarabb fejlődésnek indul, mint társai, melyeket februárban vagy márciusban vetettünk.

Az említett kis méretű, gyorsan érő fajták akár másodnövényként is nevelhetők, például retek vagy saláta után. Így olyan növényeket válthatunk, amelyek gyorsan betakaríthatók, ezáltal optimalizálva a terület kihasználását.

A céklát alapvetően áprilisban ültetjük, így őszre gyönyörű, tárolásra kiváló gyökereink fejlődnek ki. Azonban érdemes tudni, hogy másodnövényként júniusban vagy júliusban is vethetjük, ilyenkor is jutalmunk lesz, bár a termés mérete kissé kisebb lesz az időjárás miatt. A különböző fajták között érdemes felfedezni a gyökérzöldségek gazdag színpalettáját. Ezek a színek és formák nem csupán esztétikai élményt nyújtanak, hanem a tálaláskor is jelentős hatással vannak az étkezés élvezetére. Érdemes ellátogatni a nagyobb vetőmagboltokba, ahol számos izgalmas újdonságot és rég elfeledett tájfajtát találhatunk a gyökérzöldségek világában.