Mariupol egykori védői, akik Oroszország hadifogságából szabadultak, mély aggodalommal gondolnak még fogságban lévő társikra. Szívükben hordozzák a sorsuk iránti törődést, és minden lehetséges módon próbálják felhívni a figyelmet a foglyok helyzetére, rem

A délkelet-ukrajnai kikötőváros már 2022 tavaszán a nagyszabású orosz katonai invázió egyik elsődleges célpontjává vált.

A három hónapos ostrom után elesett, mára szinte megsemmisült várost mintegy 2500 ukrán katona és számos civil védte az Azovsztal acélműben - sokukat hadifogolyként Oroszországba vittek. Mariupol az orosz agresszióval szembeni ellenállás jelképévé vált.

Két egykori katona, Vlagyiszlav Zajvoronok és Anatolij Basenko, akik a fogolycsere révén nyerték vissza szabadságukat, megosztották a harcok és a fogság során szerzett tapasztalataikat. Élményeik megrázó fényt vetnek a háború kegyetlenségeire és az emberi kitartásra.

Vlagyiszlav Zajvoronokot 2022 márciusának végén irányították át egységével az Azovsztal acélgyárba. Az üzem kezdetben csupán pihenőbázisként funkcionált, ahol az élelmiszer- és felszerelés-utánpótlást biztosították. Azonban nem sokkal később az utolsó védelmi vonallá alakult, amely a harcok során kulcsszerepet játszott.

A földalatti bunkerek sötét mélyén egy különleges rádióprojekt, a Bunker.FM született, amelynek célja az volt, hogy a bezárt emberek, a szigorú információs blokád ellenére, fenntartsák a kapcsolatot egymással és megvitassák a lehetséges küldetéseiket. Vlagyiszlav és társai nem az evakuálásra vártak, hanem abban bíztak, hogy erősítések érkeznek hozzájuk. Ám a várva várt segítség elmaradt, és a reményük egyre inkább elszállt.

"Mariupol és az Azovsztal védelmének utolsó két hete furcsamód könnyűnek tűnt. Elfogadtam, hogy nem kerülhetem el a halált, viszont a kötelességem teljesítése közben akartam meghalni. Ez elég egyszerű, a katonák meg is értenék. Amikor rájössz, hogy ennyi volt, vége - a barátaid több mint fele már halott -, amikor tudod, hogy te jössz, teljesen nyugodtan veszed tudomásul. Utolsó tiszteletedet teszed az elesett barátaid előtt. Láttam a legjobb barátom testét a hullazsákban. Teljesen nyugodt voltam, mert rájöttem: én vagyok a következő. Most ő, holnap vagy akár öt perc múlva én. Egyáltalán nem érzékeltem a jövőt" - mondta Vlagyiszlav Zajvoronok.

Az Azovsztalban fogva tartott több ezer hadifoglyot és számos civilt még mindig Oroszországban tartják, rendkívül embertelen körülmények között. A hírek alapján sokan közülük súlyos kínzásoknak és bántalmazásoknak vannak kitéve.

Anatolij Basenko 2014-ben csatlakozott a "Dnyipro-1" önkéntes zászlóaljhoz, hogy megvédje szülőhelyét, a donyecki régiót. Hét évvel később leszerelt és Lengyelországba költözött. Amikor azonban megkezdődött a nagyszabású orosz invázió, visszatért, hogy megvédje hazáját.

"A Nyugat nincs teljesen tisztában azzal, hogy mi történik a fogságban lévő katonáinkkal. Állandóan a második világháborúra hivatkoznak, és arra, hogy ez soha többé nem történhet meg - de mégis hagyják, hogy megtörténjen, nincs ráhatásuk. Moszkva nem hagyja, hogy nemzetközi csoportok vagy az Európai Unió képviselői figyelemmel kísérjék a hadifoglyok fogva tartási körülményeit. Amikor embereink visszatérnek, gyakran 30-40 kilósak, és nagyon nehezen rehabilitálódnak. A normális élet már aligha lehetséges számukra" - hangsúlyozta a fiatal férfi, aki egy sebesülés következtében elveszítette a bal lábát.

2022. május 16-án az Azovsztal utolsó védői letették a fegyvert. Anatolij Basenko és társai az orosz fegyveres erők kezére kerültek, ezzel egy hősies ellenállás fejeződött be.

A kijevi vezetés akkor azt nyilatkozta, hogy "mindent elkövet" a megnevezett számú katona megmentése érdekében. Az ő sorsuk azonban kezdetben homályban maradt. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője nem volt hajlandó megerősíteni, hogy a foglyokat hadifogolyként vagy bűnözőként kezelik-e.

Körülbelül hat héttel később, június 29-én Basenkót egy fogolycsere révén szabadon engedték. "Örömmel töltött el, hogy végre hazatérhetek, és újra találkozhatok a szeretteimmel, a családommal" - idézte fel az emlékeket.