Már a kréta időszakban is fészkeltek madarak a sarkvidéki területeken, amint azt a National Geographic is említi. Ekkoriban a világ klímája jelentősen eltért a ma ismerttől, a sarkvidékek sokkal melegebbek voltak, lehetővé téve különféle madárfajok megtel

Bár a kréta időszakban a klíma a mainál melegebb volt, ám ekkor is volt hónapokig tartó sötét időszak a sarkvidéken.

Az eddigi legősibb ősmaradványaink 45 millió évvel ezelőtti időszakra utalnak, és azt mutatják, hogy madarak már léteztek az északi sarkvidéken. Ám egy friss kutatás, amely a Science című tudományos folyóiratban jelent meg, új fényt vetett a múltunkra: kiderült, hogy már 73 millió évvel ezelőtt is vidám csipogás töltötte meg a tavaszi levegőt, pelyhes kismadarak társaságában a régióban.

A kutatók izgalmas felfedezést tettek: korabeli madárfészkek maradványait sikerült feltárniuk, amit az Alaszkai Egyetem (Fairbanks) jelentett be. A feltárások során különféle madárfajok felnőtt példányai és fiókái kerültek elő, ami arra utal, hogy a madarak már az evolúciójuk korai időszakában is szaporodtak a sarkvidék zord tájain.

"Madarak már 150 millió éve vannak jelen a Földön, és ebben az időszakban már hosszú ideje fészkelnek az északi sarkvidéken" - osztotta meg Lauren Wilson, a kutatás vezetője. Az őt foglalkoztató kutatás a fiatal szakember diplomamunkájának alapjaira épült, amely során számos apró csontdarabot elemeztek, és így több madárfajt is sikerült azonosítani a munkatársaival együtt.

Ezek között a sarkvidékekről származó récék, ludak, valamint sirályfélék és búvármadarak életmódjának történelmi párhuzamait fedezték fel abból az időszakból, amikor a dinoszauruszok uralták a sarkvidékek talaját. Ez a lelet a legkorábbi bizonyíték arra, hogy a madarak már akkor is szaporodtak a sarkvidéken.

"A sarkvidéket a modern madarak afféle bölcsődeként használják" - mondta Pat Druckenmiller, a tanulmány rangidős szerzője. "Nagyszerű belegondolni, hogy a Creamer's Field látványához hasonló már 73 millió éve is létezett." Ez a Fairbankshez szélén lévő terület fontos pihenőhely a ma élő, vándorló récék, ludak, darvak számára.

Már önmagában is lenyűgöző, hogy ilyen nagy mennyiségű madárkövületet sikerült felfedezni, hiszen a madárcsontok rendkívül vékonyak és törékenyek - ez különösen igaz a fiókákra. Éppen ezért érdemes kiemelni ezen leletek fontosságát, amelyek a Prince Creek kőzetformációból származnak.

A helyszín Alaszka északi része volt, a Colville-folyó középső szakaszánál található Pediomys Point, ami alig 8 kilométerre fekszik a térség híres dinólelőhelyétől, a Liscomb Bonebedtől. A kutatóknak több mint 50 madárcsontot és csonttöredéket sikerült azonosítani.

A szakemberek rendkívül részletes vizsgálatokkal, sok esetben mikroszkóp segítségével találták meg a madárcsontokat a területről a laborba szállított kőzetmintákban. Ez aztán példátlan adatokkal szolgált a kréta időszak vége felé itt élt dinókról, madarakról és emlősökről.

Ráadásul a most felfedezett csontok között több olyan is akad, amely már a modern madarak (Neornithes) sajátos jegyeit mutatja. Jelenleg még kérdéses, hogy ezek az alaszkai ősmadarak valóban ehhez a csoporthoz tartoztak-e. Ha sikerülne egy teljesebb csontvázra bukkanni, az megerősítené ezt a feltételezést, és egyben azt is jelenthetné, hogy a legrégebbi modern madár maradványait hozták felszínre.