Idén egy különleges magyar fejlesztés léphet fel a szúnyogok ellen, amely új reményt adhat a kellemetlen rovarok elűzésére.

Magyar kutatók forradalmi áttörést értek el azáltal, hogy egy új, sokkal eredményesebb hordozóanyagot hoztak létre, amely jelentősen javíthatja a biológiai szúnyogirtás hatékonyságát. Ez a fejlesztés új lehetőségeket nyit meg a szúnyogok elleni küzdelemben, és hozzájárulhat a közegészségügyi problémák mérsékléséhez.

A legújabb hordozóanyagok kifejlesztése a HUN-REN TTK kutatóinak és az ELTE, valamint a Bay Zoltán Kutatóintézet szakembereinek együttműködésének eredményeként valósult meg. Ezek az innovatív megoldások nem csupán az irtószerek hatékonyságát fokozzák, hanem környezetbarát jellemzőik révén is hozzájárulnak a fenntartható mezőgazdasághoz.

A szúnyoggyérítés kérdése hazánkban egyre nagyobb hangsúlyt kap, hiszen nem csupán a kis rovarok zavaró csípései okoznak problémát, hanem az újonnan megjelenő, potenciálisan veszélyes betegségek terjesztésében szerepet játszó fajok is aggodalomra adnak okot.

Napjainkban a legismertebb irtási mód, amivel nyaranta találkozhatunk, az ún. vegyszeres irtás, az ilyenkor használt szerek azonban nem csak a vérszívókat, de sok más hasznos élőlényt, például a méheket is elpusztítják, komoly ökológiai kárt okozva.

Ezért kulcsfontosságúak azok a kutatások, amelyek célja olyan szelektív biológiai ágensek kifejlesztése, amelyek kifejezetten a szúnyoglárvák elpusztítására irányulnak. Ezt a megközelítést biológiai szúnyoggyérítésnek hívják.

A biológiai gyérítés kihívása abban rejlik, hogy a szükséges anyagokat egy viszonylag kicsi területre kell eljuttatni. Ezek az élőhelyek gyakran sűrű növényzettel borítottak, ami megnehezíti a szerek hatékony alkalmazását. Ennek következtében előfordulhat, hogy az itt elhelyezett anyagok nem érik el a vízfelszínt, ahol a lárvák táplálkoznak és ahol a hatásuk kifejtésére lenne szükség.

Megoldásként ezeket a hatóanyagokat valamilyen granulátumra, pl. homokra, vagy műanyagra rögzítik, de ez a módszer is számos nehézségbe ütközik. A a gyakran választott homokszemcsék ugyan természetes anyagok, de éles széleik károsíthatják a növényeket, ráadásul túl gyorsan süllyednek le az aljzatra, így az írtószer nem tud elég ideig dolgozni a felszínen.

A szintén gyakran használt műanyag hordozók ugyan kiküszöbölik ez utóbbi problémát, hiszen könnyű szemcseként sokáig lebegnek a felszínen, de a kémiai irtószerekhez hasonlóan környezetkárosítók. A speciális fehérjékből készült jégpelletek is jó megoldást jelentenek, de gyors olvadásuk korlátozza a használatukat, különösen azokon a meleg klímájú területeken, ahol jellemzően nagy a szúnyogkoncentráció.

A kutatók innovatív megközelítése a gipsz, cement és karboximetil-cellulóz (vagyis tapétaragasztó) jellemzőit ötvözi, így lehetővé téve, hogy a szúnyogirtó szert egy porózus adszorbens felületére juttassák. Ennek a kombinációnak köszönhetően hatékonyabb és céltudatosabb megoldásokat kínálhatunk a rovarirtás terén.

A víz felszínére szórt szemcsés anyag részecskéi fokozatosan oldódnak ki, és kiszabadítják a szúnyoglárvákra veszélyes méreganyagot, amíg azok még képesek lebegni. Ezt követően a lárvák vízzel telítődve természetes úton süllyednek az aljzatra. A méreganyag, miközben végzi a dolgát, idővel lebomlik. Ez a módszer rendkívül fontos szerepet játszik hazánk természetes vizeinek védelmében, különösen a turisztikai szempontból kiemelkedő Balaton, Velencei-tó és Fertő-tó megóvása érdekében.