Egy friss magyar kutatás eredményei szerint az elbambulás nem csupán haszontalan időtöltés, hanem valójában jótékony hatású tevékenység. Az ilyen pillanatok lehetőséget adnak a gondolataink rendezésére és kreatív ötleteink kibontakozására. Tehát a követke
Egy magyar szakemberek részvételével zajló kutatás megcáfolta az elmúlt években az elmerengésről kialakult negatív képet. Jót tesz az agynak, ha néha kikapcsol.
Bár az ébrenlét és az alvás első pillantásra ellentétes állapotoknak tűnnek, valójában a két állapot között szoros kapcsolat áll fenn. Az éber agy bizonyos részei időnként olyan aktivitást mutatnak, amely az alvásra emlékeztet, ezt a jelenséget lokális alvásnak hívjuk. Úgy tűnik, hogy ez a jelenség szoros összefüggésben áll az elmerengés folyamatával. Az ELTE PPK kutatói, Simor Péter és Németh Dezső, nemzetközi együttműködés keretében vizsgálták az elmerengés és az információfeldolgozás közötti kapcsolatokat.
Az angol "mind-wandering" kifejezés a figyelem elkalandozását jelöli, amikor tudatunk nem a körülöttünk zajló eseményekre vagy a jelenlegi feladatokra összpontosít, hanem egy színes, sokszor látszólag össze nem függő gondolatok, emlékek és érzések tengerében merül el. Az utóbbi évtizedekben ennek a jelenségnek a megítélése nem éppen kedvező, hiszen számos kutatás mutatta ki, hogy az elkalandozó figyelem komoly hátrányokat okoz a kognitív teljesítmény terén. Olyan érzés, mintha az agyunk egyfajta "szünetet" venne, jóformán elmenekülve a mindennapi információfeldolgozás nehézségei elől, hogy inkább saját fantáziáinkban, ábrándjainkban vagy akár nyomasztó gondolatainkban merüljünk el. Mégis, az emberek meglepően sok időt, akár 30-50 százalékot is, töltenek éppen ilyen elmerengésekkel.
Simor Péter és magyar kutatótársai francia, spanyol és norvég kollégáikkal közösen azt kutatták, hogy az elmerengésnek, noha számos hátránya van, lehetnek-e rejtett előnyei is. Az első online kísérlet során 135 résztvevő vett részt, akiknek egy viszonylag egyszerű reakcióidő-feladatot kellett végrehajtaniuk. A feladat nem igényelt mély koncentrációt; mindössze annyira volt szükség, hogy reagáljanak bizonyos ingerekre. Ezek az ingerek azonban egy rejtett szabályrendszert követtek, amelyet a résztvevők a gyakorlás során tudattalanul sajátítottak el. A kísérlet során időnként megkérdezték tőlük, hogy aktívan figyelnek-e a feladatra, vagy inkább elkalandozott a figyelmük. Meglepetésre kiderült, hogy azok a résztvevők, akik néha "álmodoztak" vagy nem koncentráltak tudatosan a feladatra, sokkal jobban tudták felfedezni a háttérben rejlő mintázatokat.
Ezt az eredményt egy második vizsgálat során is sikerült alátámasztani, ezúttal laboratóriumi környezetben. A kutatók itt is megfigyelték, hogy az elmerengés szoros kapcsolatban áll a tudattalan tanulás hatékonyságával, különösen akkor, amikor az egyén nem tudatosan, hanem spontán módon hagyja elkalandozni a gondolatait. Továbbá, az elmerengés és a hatékonyabb tanulási folyamatok között összefüggést találtak egy specifikus agyi aktivitásformával, amelyet EEG-vel mért lassú hullámú tevékenységként írtak le, és amely a mélyalvás állapotához hasonlítható.
A kutatók szerint az elmerengés során az agy bizonyos részei mintegy "alvó üzemmódba" kapcsolnak, anélkül, hogy valóban elaludnánk. Az a jelenség, amikor figyelmünk elkalandozik, valójában egy átmeneti "offline" állapot, amely hasonlít a tanulás utáni alvásra. Ez az állapot lehetőséget ad az agynak arra, hogy feldolgozza és rendszerezze a korábban szerzett élményeket, valamint rögzítse azokat az emlékezeti struktúrákban. Bár ez a "lokális, részleges alvás" az éber állapotban számos kognitív teljesítményt csökkenthet — például a szövegértés, a munkamemória vagy a komplex döntéshozatal terén —, ugyanakkor mélyebb feldolgozást tesz lehetővé a korábbi tapasztalatokkal kapcsolatban.
Úgy tűnik, hogy az elmerengés nem csupán árnyoldalakat rejt magában - bizonyos szituációkban kifejezetten támogathatja az információk hatékonyabb feldolgozását.
