A Drávaszög gazdag és sokszínű borkultúrája a régió hagyományainak és természeti adottságainak köszönhetően alakult ki. Ez a terület, amely a Dráva folyó mentén helyezkedik el, nem csupán festői tájával, hanem a szőlőtermesztés hosszú múltjával is büszkél

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja le ezt a linket és küldje el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/rizlinget-baranyabol-923422/

A terület, amely az 1893-as bortörvény értelmében a Pécs-Villányi borvidék részét képezte, ma a horvát rendszer szerint Baranyai borvidékként ismert. Borászati szempontból e táj szíve Drávaszög egyetlen kiemelkedése, a Báni-hegy, ahol már a római korszakban is foglalkoztak szőlőtermesztéssel; ezt a vidéket akkoriban Mons Auraenak, vagyis Aranyhegynek nevezték. A terület valójában egy 21 kilométer hosszú és 3 kilométer széles löszfennsík, amely a Duna és a Dráva által körülölelt térségben található. Itt, a települések határain belül összesen közel 800 hektár szőlőterület terül el.

A gyönyörű Csúza településén gazdálkodik Kováts Attila és családja, akik a borvidék hagyományait ápolják. Bár a falu Villánytól körülbelül 40 kilométerre délkeletre található, itt a borászatban a fehérborok dominálnak. Különösen az olaszrizling, ez a sokoldalú és termékeny szőlőfajta, amelyet joggal tartunk a legjelentősebb magyar fajtának. Érdekesség, hogy a horvátok is nagyra értékelik, számukra graševina néven ismert. A Kováts család története a szőlőművelésben egészen 1880-ig nyúlik vissza, és ez idő alatt folyamatosan foglalkoznak a szőlőtermesztéssel és bor készítéssel. Még a jugoszláv kommunista időszakban sem tört meg a családi hagyomány: a közeli Bellyén működő kolhoz biztosította az oltványokat, cserébe a termést közösen kellett beadniuk, de azért mindig maradt elegendő bor a saját használatra is.

1991-ben azonban nagyot fordult a világ, a szerb irányítású jugoszláv hadsereg megtámadta Horvátországot, Drávaszög is hadszíntérré vált. A Kováts család épp az év tavaszán telepített négy hektár szőlőt, de néhány hónap múlva a szerb megszállás miatt kénytelenek voltak odahagyni a házat, a földet. Nem mentek messzire, a Mohács melletti Homorúdon rokonoknál találtak menedékre. Kováts Attila ott kezdte az óvodát, majd Mohácson járta az általános iskola első két osztályát. 1998-ban aztán végre hazatérhettek, és újrakezdtek mindent.

- Bátyámmal, Lehellel együtt belenőttünk a szőlőbe, a borászatba. 12-13 évesen már nekünk kellett a zöldmunkát végezni. Akkor nem voltam tőle lelkes, de ma már tudom, hogy a gyereket rá kell szoktatni, ha azt akarjuk, hogy legyen jövője a borászatunknak - mondja Kováts Attila. A középiskolát egy villányi szakintézményben végezte kollégistaként. Ez hasznos volt, mert alapos gyakorlatot szerzett a szőlészeti és borászati tudományban. És amikor hétvégén hazakerült, a gyakorlat folytatódott a családi szőlőben és a pincében. Amelynek hordós érlelőpincéje olyan régi, hogy mindkét világháborúban menedéket nyújtott az embereknek.

A munkáskezek iránti kereslet napjainkban is rendkívül magas, hiszen nehezen találni elegendő napszámost, annak ellenére, hogy a napszám órabére már eléri a hat eurót. Kováts Attila szavaival élve, a jelenlegi helyzetben szükség esetén öt-hat fővel is megoldható a munka. A Kováts Pincészet 15 hektáron gazdálkodik, ahol szőlőt termelnek. Az ültetvényeik déli és délnyugati irányban helyezkednek el, tengerszint fölött 160 és 200 méter között, ideális adottságokkal bírnak, a löszös talaj pedig kellemes, nem túl savas ízeket biztosít. A terület 15 hektárának 13,5 hektárját fehér szőlőfajták borítják, a legfőbb közöttük az olaszrizling, amely már egy évszázaddal ezelőtt is a környék egyik legfontosabb fajtája volt. A Kováts Pincészet ültetvényeinek felét ma is ez a nemes szőlőfajta adja.

- Most készítünk elő egy területet a szomszédos Vörösmarton, oda is olaszrizlinget fogunk telepíteni - mondja Kováts Attila.

A borvidék sokszínűsége lenyűgöző, hiszen a sauvignon blanc mellett felfedezhetjük Kováts Attila nagypapájának örökségét, aki az 1950-es években telepített csapokat. Éppen egy 1978-as évjáratú ültetvény borát kóstoljuk, ami különleges élményt nyújt. Emellett ott van a tramini, a szürkebarát, és a chardonnay is, de a másfél hektáros területen kék szőlők is teremnek: merlot, cabernet sauvignon, kékfrankos és pinot noir. Attila szíve a sauvignon blanc felé húz, de meglepően gyakran végzik az estét az olaszrizlingnél, ami igazi magyar klasszikus. Ez a szőlőfajta mélyen gyökerezik bennünket, hiszen ismerjük, szeretjük, és soha nem tudunk betelni vele – mert ez a mi borunk, a mi kultúránk része.

Meg is kóstoljuk az ideit, frissen, az erjesztőtartályból. Még derítetlen, szűretlen, ezért zöldesen opálos. És nagyszerű, épp azért, mert még minden íz, zamat a maga teljességében van benne. Sok évtizedes olaszrizling-rutinunk mellett is bátran kijelenthető, hogy Kováts Attila idei rizlingje bizony a legjobbak közül való.

Valóban, ez az év tele volt kihívásokkal. A kezdeti időszak ígéretesen alakult, hiszen júniusig minden a legnagyobb rendben zajlott. Azonban a nyár közepén megérkezett a tűző nap, amely szorongatóságával egészen szeptember közepéig nem engedett. Ennek következtében a szüretelés időpontját előre kellett hozni, eltérve a megszokott rutintól.

- Egy kicsi eső is segített volna, de nem kaptunk egy cseppet sem hónapokig - mondja Kováts Attila.

Az idei tételek mégis szépek, ígéretesek.

Kováts Attila a családi pincészetük filozófiáját így fogalmazza meg: „Mindig kézműves módon szüreteljük a szőlőt, évente 30-40 ezer liter bort készítünk. Igyekezünk az oxigénmentes környezetet biztosítani a boraink számára, de nem kizárólag reduktív technológiát alkalmazunk; a vörösborokat a hagyományos fakádakban erjesztjük. Célunk, hogy olyan borokat kínáljunk, amelyek könnyen ihatóak, szerethetőek és kedvesek a fogyasztók számára. Az itt található adottságok tökéletesek ehhez: boraink megőrzik gyümölcsös jellegüket, gazdagok, gyakran magas alkoholtartalommal bírnak, miközben savas szerkezetük lágy és harmonikus. Tavaly a rozénk kiemelkedő sikert aratott, hiszen a hagyományos Újbor- és Sajtfesztivál keretein belül megrendezett borversenyen a legmagasabb pontszámot elérve nagyaranyérmet nyert.”

A jelen mindenesetre szép, sőt egyre szebb. De a baranyai magyar borkultúra fennmaradásához itteni magyar borászokra is szükség van, minél többre. A Kováts Pincészet munkássága ezért önmagán túlmutató példaértékű küldetés. Reméljük, lesznek követőik.