A város sötét utcáin, ahol a feszültség és izgalom sosem alszik, két ikonikus figura néz szembe egymással: Macskanő és Batman. Az éjszaka csendjét csak a távolban hallatszó szirénák és a szél zúgása töri meg, ahogy a két hős összecsapásra készül. Macskan

Tisztelt biztos úr! Kérem, helyezze le a fegyvert, mert ha akarnék, akkor sem tudnék önnek kárt tenni ebben a helyzetben. Inkább sürgősen hívja a mentőt a férjemhez, Batmanhez! Aha, úgy tűnik, már kezdi visszanyerni az eszméletét, hála az égnek! Csak meg kell tartanunk a jó, drága és gyarló férjemet. Kérem, ne lepődjön meg ennyire, ez a valóság. Itt nem egy prosti és kuncsaftja közötti fura játék zajlik, biztosíthatom róla: Batman a férjem.

A mi szerelmünk egy igazán különleges történet, amely még a gimnáziumi éveinkre nyúlik vissza. Józsi, akit a barátai Batmannek is hívnak, már akkor megigézett, amikor először találkoztunk. Mindketten titokban vonzódtunk egymáshoz, de valahogy soha nem találtuk a bátorságot, hogy közelebb lépjünk egymáshoz. Csak távolról, csodálattal figyeltem, ahogy a szünetekben és a rajzórákon életre keltette a képregények hőseit a ceruzája segítségével, mintha varázslatos erő birtokában lett volna. Aztán egy nap, az egyik szünetben, váratlanul odalépett hozzám. A kezében egy rajz volt, amit izgatottan mutatott felém. A kép egy titokzatos, fekete maszkos nőt ábrázolt, aki csillogó latexruhát viselt – valahogy ismerős volt, de nem tudtam, honnan. "Tudod, ki ez?" – kérdezte, és a hangjában éreztem az izgalmat. "Persze, Macskanő!" – vágtam rá, de ő határozottan megrázta a fejét. "Nem, ez te vagy, Macskanőnek öltözve." Ekkor jöttem rá, hogy mindaz, ami köztünk van, nem csupán egy egyszerű vonzalom. Ez volt a kezdet, a mi titkos románcunk, amely tele volt varázslattal és felfedezéssel.