Magyarországon elképzelhető egy 4-5 százalékos gazdasági növekedés, de ennek megvalósítása súlyos következményekkel járna.

"A magyar beteg - Mi a diagnózis a magyar gazdaság bajaira?" címet viselte a Portfolio Budapest Economic Forum makroelemzői panelbeszélgetése, amely a hazai gazdaság kilátásait helyezte fókuszba. A beszélgetés résztvevői Regős Gábor, a Gránit Bank vezető közgazdásza, Tardos Gergely, az OTP Bank Elemzői Központjának igazgatója, Trippon Mariann, a CIB vezető makrogazdasági elemzője, valamint Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője voltak.

Bár a jelenlegi konszenzus szerint nincs Magyarországon gazdasági válság, növekedési igen, az elmúlt három év stagnálása ugyanis messze elmarad a három évvel ezelőtt jósolt 3-4 százalékos éves bővüléstől.

A gazdasági helyzet jövőbeli perspektíváit az erőteljes fogyasztói aktivitás, a drámai mértékben csökkenő beruházások és a gyengülő export dinamikája alakítja. Ennek következményeként már hosszú idő óta egy stagnáló állapot körvonalazódik.

A jövőbeli gazdasági kilátásokkal kapcsolatban a szakértők konszenzusra jutottak, miszerint a jelenlegi állapothoz képest valamelyest kedvezőbb fejlemények várhatóak. Regős Gábor úgy véli, hogy a beruházások és az export terén a további csökkenés már nem valószínű, azonban a fogyasztás egyedüli növekedése nem elegendő ahhoz, hogy a gazdasági fellendülés elinduljon. Továbbá, a magyar gazdaság folyamatosan ki van téve külső hatásoknak, mint például az idei kereskedelmi feszültségek, amelyek az elmúlt években gyakran megakadályozták a növekedés elindulását. Ennek következtében az elemző optimista becslése szerint 2025-re 0,5-0,7 százalékos, míg 2026-ra legfeljebb 3 százalékos növekedés reális célként tűnik.

Ezzel a véleménnyel értett egyet Tardos Gergely is, aki szerint bár a fogyasztás gyorsan nő, a beruházások visszaesése és az export gyengesége ellensúlyozza ezt.

A következő év növekedése elsősorban a fiskális könnyítések révén emelkedhet, azonban az alapvető gazdasági folyamatok továbbra is gyengének tűnnek.

Hangsúlyozta, hogy a tartós növekedés lehetőségeit a munkaerőhiány és az alacsony termelékenység korlátozza.

Trippon Mariann véleménye szerint a kormányzati kiadások, mint például az adókedvezmények és a 13. havi nyugdíj, átmeneti impulzust adhatnak a fogyasztásnak. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a háztartások a bizalomhiány miatt a rendelkezésre álló pluszforrásoknak csupán egy részét költik el. A közgazdász arra figyelmeztet, hogy a konzervatívabb költekezési magatartás és a magas megtakarítási hajlandóság továbbra is meghatározó lesz, így a fogyasztás növekedésének felgyorsulása nem tűnik reálisnak.

A külkereskedelem kapcsán Virovácz Péter kiemelte, hogy a kivitel már 2-2,5 éve csökken, ami Magyarország esetében nagyon ritkán fordul elő. Korábban a német ipar gyengélkedése nem húzta le a magyar exportot, mert az csak bizonyos vállalatokat és piaci szegmenseket érintett, amelyek felé a magyar gazdaság alacsony kitettséggel rendelkezett.

Most a globális autóipari válság van, a külső kereslet visszaesését pedig Magyarország is megsínyli.

A magyar gazdaság továbbra is erősen támaszkodik az autóiparra, ám mostanában a korábbi években mellettünk álló kedvező körülmények is elkerültek minket. Ennek következtében külkereskedelmi és gazdasági visszaesés tapasztalható.

Az elemzők abban egyetértettek, hogy a 4-5 százalékos, (az elmúlt évtized gazdaságpolitikusai által sokszor "magasnyomásúnak" nevezett) növekedési időszakok nem fenntarthatók. Trippon Mariann és Tardos Gergely egyaránt hangsúlyozta, hogy a 2010-es években jellemző laza fiskális és monetáris politika, olcsó energia már a múlté, a gyors növekedést elősegítő tényezők közül mostanra mindegyik eltűnt. Az OTP Bank vezető közgazdásza egyenesen úgy fogalmazott, hogy

időszakosan el lehet érni 4-6 százalékos növekedést a magyar gazdaságban, de ennek biztosan megfizetnénk a magasabb infláción az árát romló külkereskedelmi mérlegen keresztül.

Az elemzők véleménye alapján a jövőben Magyarország esetében 2,5 százalék lehet a reális növekedési határ.

A hosszú távú növekedési lehetőségek kapcsán Regős Gábor rámutatott, hogy a tőkeállomány stagnál, a vállalatok pedig alig képesek pótolni az amortizációt. Ezen kívül a munkaerőpiacot sújtó strukturális problémák, mint a társadalom elöregedése és a munkaerőhiány, tovább nehezítik a helyzetet. Ilyen körülmények között a termelékenység növelése lehet az egyetlen megoldás, ám ez nem automatikus folyamat: a Magyarországra érkező vállalatok többsége nem a magas hozzáadott érték miatt dönt a helyszín mellett.

A résztvevők több javaslatot is megfogalmaztak a gazdaság rövid távú stabilizálására. Trippon Mariann a munkaerő mobilizálását emelte ki, Virovácz Péter a szolgáltató szektor fejlesztését sürgette, míg Regős Gábor a területi diverzifikációban lát lehetőséget. Tardos Gergely szerint az uniós források visszatérése és az állami beruházások élénkülése enyhítheti a gondokat.

Regős Gábor véleménye szerint az inflációs környezet alakulása rendkívül összetett tényezők függvénye, és különféle gazdasági hatások határozzák meg. Szerinte a jelenlegi helyzet komoly kihívások elé állítja a döntéshozókat, akiknek figyelembe kell venniük a piaci trendeket és a globális eseményeket is.

a 2010-es évek alacsony inflációs- és kamatkörnyezete már nem tér vissza, és 3-4 százalékos infláció lehet az új egyensúly.

Tardos Gergely és Trippon Mariann egyetértenek abban, hogy a világgazdaságban jelentős változások zajlanak, melyeket "inflációs rezsimváltásként" aposztrofáltak. A globalizációs folyamatok helyett egyre inkább a blokkosodás, valamint a biztonsági szempontok és a stratégiai önellátás kerülnek a középpontba. Ez a tendencia várhatóan tartósan magasabb árakat és kamatokat eredményez a jövőben.

Virovácz Péter kifejtette, hogy az elmúlt évtized pénzügyi bősége és a jegybanki mérleg növekedése következtében óriási mennyiségű likviditás halmozódott fel a gazdasági rendszerben, amelyet rendkívül nehéz eltüntetni. A globális inflációs várakozások szintje stabilizálódott a magas tartományban, és csak jelentős áldozatok árán lehet ezeket csökkenteni.