Lehet-e valódi futballünnep a FIFA-elnök grandiózus elképzeléseiből? | Rangadó

Teljesen felesleges torna az egyébként is túlterhelt játékosoknak? Nagyratörő FIFA-terv a bevételek növelésére? Gianni Infantino elnök túlméretezett egójának kivetülése? Ellenpólus az UEFA-nak? Óriási lehetőség a nem európai csapatoknak? Potenciális futballfieszta? Vagy mindez egyszerre? Számtalan kérdés fogalmazható meg a magyar idő szerint vasárnap hajnalban kezdődő, kibővített, 32 csapatos klubvilágbajnokság előtt - válaszokat viszont csak a torna után kaphatunk.

Úgy hiányzik, mint üveges tótnak a hanyatt esés – az európai futballszurkolók egy része bizonyára így vélekedik a hétvégén kezdődő FIFA-klubvilágbajnokságról. A torna presztízse a régi kontinensen meglehetősen alacsony, ami nem véletlen, hiszen történelmi örökségéről van szó. Az esemény közvetlen elődje, az 1960 és 2004 között megrendezett Interkontinentális Kupa sem élvezett sokkal nagyobb tiszteletet a futballkedvelők körében.

Bezzeg Dél-Amerikában! Az Interkontinentális Kupa elhódítása óriási tettnek számított, és ez átöröklődött a klubvilágbajnokságra is, melynek ázsiója (nemcsak a csapatok, de a dél-amerikai játékosok számára is) jóval nagyobb itt, mint az öreg kontinensen. Az már a futballvilág erőviszonyainak változásait illusztrálja, hogy míg az Interkontinentális Kupa párharcait Dél-Amerika 22:21-re megnyerte Európa ellen, a különböző formátumú klubvilágbajnokságokon 16:4 az európai-dél-amerikai különpárbaj. Legutóbb 2012-ben nyerte meg a klubvébét dél-amerikai csapat (a brazil Corinthians), azóta kizárólag az európai szuperklubok ülnek a trónon. Sorrendben: Bayern München, Real Madrid, Barcelona, Real Madrid, Real Madrid, Real Madrid, Liverpool, Bayern München, Chelsea, Real Madrid és Manchester City.

Ez a jelenség a legjobban tükrözi, milyen mértékű erő- és tőkeösszpontosulás figyelhető meg az európai labdarúgásban.

Az UEFA csapatainak mérlege a 2010 óta lejátszott finálékban 14 győzelem, 1 vereség, 38-8-as gólkülönbség. Dél-Amerikának még a "második hatalmi" jellege is megbillent, hisz ebben a periódusban hat afrikai, ázsiai vagy CONCACAF-zónába tartozó klub játszott döntőt (Mazembe, Raja Casablanca, Kasima Antlers, al-Ain, Tigres UANL, al-Hilal). Ez pont egy ok egyébként a bővítés mellett, hiszen, ha az európai óriásokkal nehezen is tudják felvenni a versenyt az afrikai, ázsiai és észak/közép-amerikai csapatok, a dél-amerikaiakkal már kiegyenlített csatákat tudnak vívni.

Ezzel a lépéssel eljutottunk az első fontos mérföldkőhöz.

Ha minden a tervek szerint alakul, a FIFA lehet az első számú haszonélvező. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség számára régóta fennálló kihívás, hogy csupán egy kiemelkedően nagy presztízsű versenyt tud felmutatni: a világbajnokságot. A klubvilágbajnokság korábbi verziói nem igazán váltották ki a közönség lelkesedését. A világbajnokság azonban kockázati tényezőt jelent a FIFA számára, hiszen a bevételeik ingadozása szorosan összefonódik ezzel az eseménnyel, különösen a férfi világbajnokság, amely a legnagyobb figyelmet és érdeklődést vonzza. Ezen kívül a FIFA nem rendelkezik olyan rangú sorozattal, mint az UEFA Bajnokok Ligája vagy a Libertadores Kupa. A többi FIFA által rendezett esemény inkább pénzügyi terhet jelent, mintsem nyereséget hozna.

A globális futballfejlesztés szellemében a FIFA határozottan arra törekszik, hogy komoly ellenpólust teremtsen az UEFA-val szemben. A két szervezet – beleértve a CONMEBOL-t is, amely hasonló helyzetben van – közötti feszültségek folyamatosan fokozódnak, különösen a klubvilágbajnokság bővítése kapcsán, amely nyilvánvalóan nem nyerte el az európai szövetség tetszését. Az év végén megrendezett, az európai és dél-amerikai csapatok számára kedvezményes klubvébé nem okozott komolyabb változásokat a versenynaptárban, és az érdeklődés is elmaradt a várttól. Ezzel szemben a nyári időszakra tervezett, harminckét sztárcsapatot felvonultató torna sokkal komolyabb fenyegetést jelenthet az UEFA zászlóshajójának, a Bajnokok Ligájának a dominanciájára. Egy jól megszervezett, széles szurkolói bázist megmozgató klubvilágbajnokság igazi kincset jelentene a FIFA számára.

A torna nem csupán sportesemény, hanem egy hatalmas lehetőség a résztvevő klubok számára, hogy jelentősen gyarapítsák a kassájukat. Az összdíjazás elérheti az egymilliárd amerikai dollárt, ami komoly motivációt jelent a csapatok számára, hiszen egyetlen együttes akár 125 millió dollárt is zsebre vághat. Az elosztás nemcsak a teljesítményen múlik, hanem a klubok kereskedelmi vonzerején is, amely különösen kedvez a neves európai csapatoknak, így számukra extra bevételekhez juttatja őket.

A FIFA a "további anyagi juttatások" csábító ígéretét vonzotta a résztvevők szeme elé,

Azok számára, akiknek a plusz terhelés nem feltétlenül problémás, az extra bevétel rendkívül hasznos lehet. Ez különösen érvényes a nem európai klubokra, amelyek jelentős, potenciálisan versenyt torzító jövedelemforráshoz juthatnak – de erről majd később. Az új bevételi források megnyitása akár a totális európai dominancia enyhe csökkentéséhez is hozzájárulhat – legalábbis a FIFA szempontjából ez mindenképpen kívánatos lenne.