KSH: 2024-ben továbbra is aggasztó mértékben magas a szegénység Magyarországon.

Tavaly 1 millió 819 ezer ember élt a szegénység árnyékában hazánkban, ami rávilágít arra, hogy a leggazdagabbak és a legszegényebbek közötti szakadék drámai mértékben megnőtt. Különösen aggasztó a romák és a magányos nyugdíjasok helyzete, akiknek életkörülményei egy év alatt jelentősen romlottak. A gyerekvállalás továbbra is komoly szegénységi kockázatot jelent, ami aggasztó tendenciát mutat. Ugyanakkor a mélyszegénységben élők száma meglepő módon csökkent, ami egy pozitív fejleménynek számít.

A legfrissebb adatok szerint a szegénységben élők száma tavaly nem csökkent, ahogyan azt a Központi Statisztikai Hivatal legújabb kiadványában, az "A háztartások életszínvonala" című részben olvashatjuk, amely 2024-re vonatkozik. A KSH által közzétett statisztikák alapján 2023-ban 1 millió 819 ezer magyar ember, a lakosság 19,4 százaléka élt szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségtől való félelemben, ami nyolcezer fős emelkedést jelent az előző évhez képest.

A kiadványt egy nappal azután hozták nyilvánosságra, hogy napvilágra került: évek óta súlyosan alulbecsülték a gyerekszegénység mértékét. A revízió következtében a szegénységben élő gyermekek arányát a 2019-es adatbázis alapján 56,5%-kal, a 2020-asban 120%-kal (9,5%-ról 20,9%-ra), a 2021-esben 40,3%-kal, míg a 2022-esben 56,4%-kal emelték meg. Ez a jövedelmi adatsor az idén először világossá tette, hogy sokan néhány ezer forinttal a szegénységi küszöb fölé kerültek, majd az is kiderült, hogy bizonyos számok csak úgy jöhettek ki, ha a NAV több embernek utalt volna vissza olyan összeget, ami meghaladja az általuk befizetett adót. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a kritikákról készült kutatásokat szakmaiatlannak minősítette, ám a rendszeres adatfelülvizsgálat során több mutató is jelentős módosításon esett át.

Vizsgáljuk meg a 2024-es statisztikákat! A rendelkezésre álló információk alapján...

A gazdagok és a szegények közötti szakadék soha nem volt még ennyire mély: korábban évekig tartotta magát az a megállapítás, hogy a legtehetősebb ötöd 4,2-szer több jövedelemmel rendelkezik, mint a legn poorer. Azonban 2022-2023-ra ez a különbség már 4,4-szeresre nőtt, és jelenleg már 4,8-szoros eltérést mutat.

A statisztikai elemzések során gyakran találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy az éves adatokat havi bontásban közöljük. Ezt a megközelítést választottuk, hogy a pénzügyi információkat érthetőbbé tegyük, hiszen a havi jövedelem sokkal könnyebben emészthető, mint a teljes éves összeg. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szakértők mindig figyelmeztetnek arra, hogy ez a módszer nem mindig tükrözi a valóságot. Például a 13. havi bér és az év végi bónuszok nem havonta érkeznek, így ezeket a számokat szigorúan véve nem lehet egyenletesen elosztani. Hasonló helyzet áll fenn a kiadások esetében is; a legtöbben decemberben költenek a legnagyobb mértékben, így a havi statisztikák torzíthatják a valós képet.

Az is jól látszik a részletes bontáson, hogy hiába minden, amit a kormány állít, a gyerekvállalás továbbra is szegénységi kockázat. A gyerekes háztartások egy főre jutó jövedelme összességében a gyerek nélküliekének alig több mint kétharmadát érte el. A legrosszabbul a nagycsaládok élnek, ott 165 750 forint az egy főre jutó átlagos havi jövedelem, de nem sokkal jobb ennél az egyedülálló szülők és gyerekeik egy főre jutó havi 168 833 forintja sem.

Nem meglepő, hogy a végzettség alapján óriási eltérések mutatkoznak: míg a diplomával rendelkező háztartások havi jövedelme egy főre vetítve 309 ezer forint, addig az érettségizettek esetében ez a szám már csak 227 ezer forintra csökken. A legnagyobb hátrányt pedig azok szenvedik el, akik legfeljebb nyolc osztályt végeztek, mivel náluk csupán 137 ezer forint a havi jövedelem. Földrajzi szempontból is szembetűnőek a különbségek: Budapesten a havi átlag 310 ezer forint, míg Észak-Magyarországon, beleértve Nógrád, Heves és Borsod megyéket, mindössze 193 ezer forintot keresnek az emberek.

Mire fordítják a pénzüket?

Az egy főre jutó összes fogyasztási kiadás évi 2 millió 14 ezer forint volt, havi átlagban 167 833 forint. Ez 6,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban, amit ha a 3,7 százalékos inflációval korrigálunk, reálértéken 2,9 százalékos növekedést jelent.

Ha a vásárlási trendeket vizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy az élelmiszerek és alkoholmentes italok iránti kereslet emelkedett a legnagyobb ütemben, 6,5%-os növekedést mutatva. Ugyanakkor három olyan terület van, ahol a fogyasztás inflációval kiigazított adatai szerint csökkent a kiadások mértéke az előző évhez képest: a hírközlés esetében 0,5%, a kultúra terén 1,4%, míg az oktatásra 2,1%-kal kevesebb pénzt fordítottak.

Az egyik legfontosabb részlete a kiadási statisztikának az, hogy az emberek a pénzük mekkora részét költik létfenntartásra, azaz élelmiszerre, lakhatásra és közlekedésre. Ezúttal ez az összes kiadás 56,5 százalékát tette ki, ami egy kis javulás az előző évi 56,9-hez képest.

A szegénység mélysége csökkent, azonban az összesített szám növekedett.

Érdekes és ellentmondásos helyzet alakult ki: a szegénység három alcsoportjába tartozók száma csökkent, mégis, a szegények összlétszáma nyolcezer fővel emelkedett. Ennek hátterében az állhat, hogy kevesebben vannak azok, akik egyszerre több szegénységi csoportba is beletartoznak, viszont nőtt a számuk azoknak, akik legalább egy csoportba bekerültek.

A három alapvető kategória a következőképpen alakul:

A legfrissebb statisztikák alapján a mélyszegénységben élők körében, akik mindhárom érintett csoporthoz tartoznak, számottevő csökkenés tapasztalható: 139 ezerről 98 ezerre csökkent a számuk.

A szegénység legnagyobb mértékben a társadalom legsebezhetőbb csoportjait érinti. Ilyenek például a gyermekek, akik gyakran nemcsak anyagi hátrányban szenvednek, hanem oktatási lehetőségeik is korlátozottak. Az idősek is különösen veszélyeztetettek, akiknek jövedelme gyakran alacsony, és egészségügyi szükségleteik is megnövekednek. Emellett a munkanélküliek és a részmunkaidőben dolgozók is a szegénység kockázatának vannak kitéve, hiszen a stabil jövedelem hiánya miatt nehezen tudják fenntartani a megélhetésüket. A kisebbségi csoportok, migránsok és a fogyatékkal élők szintén fokozottan ki vannak téve a szegénység hatásainak, mivel gyakran diszkriminációval és társadalmi kirekesztéssel kell szembenézniük.

A gyerekszegénységi statisztikák frissítése után figyelemre méltó, hogy a gyerekek 22,9%-a továbbra is szegénységben vagy társadalmi kirekesztettség veszélyének kitett helyzetben él, ami ugyanannyi, mint tavaly. A felnőtt populációban, azaz a 18-64 évesek között, viszont egy kis emelkedés figyelhető meg: az arány 17,5%-ról 18,3%-ra nőtt. A 65 év feletti korosztály esetében érdekes tendencia rajzolódik ki: míg az arány 21,3%-ról 19,8%-ra csökkent, a csökkenés mögött markáns kettősség áll. Azokban a háztartásokban, ahol két felnőtt él (és legalább az egyikük 65 évesnél idősebb), a szegénységi arány drámaian, 17,9%-ról 11,8%-ra esett vissza. Ezzel szemben az egyedül élő nyugdíjasok körében a szegénység aránya 33,2%-ról 39,1%-ra emelkedett.

Változatlanul a legnagyobb szegénységi kockázat az Magyarországon, ha valaki romának születik, és a helyzet óriásit romlott tavaly. 2023-ban a romák 61,5 százaléka tartozott a szegények közé, 2024-ben már 75,6 százalék. Leginkább azért, mert már nem 50, hanem 60,6 százalékuk csúszott le a mediánjövedelem 60 százaléka alá.

A depriváció szempontjából az emberek számára a legfontosabb mutatók közül kiemelkedő, hogy évente egy hét nyaralás sokak számára a megugorhatatlan célként jelenik meg. Az ország lakosságának 39,1 százaléka számára ez finanszírozási szempontból elérhetetlen. Ezen kívül, ha váratlan kiadásokra gondolunk, tavaly az emberek 28,6 százaléka nem tudta volna ezt megengedni magának, míg most ez az arány már 30,4 százalékra emelkedett.

Milyen érzéseik vannak most?

A statisztikák egyik legérdekesebb aspektusa mindig az, amikor az emberek saját életüket értékelik. Egy 0-tól 10-ig terjedő skálán az országos átlag 7,1 pont körül mozog. Meglepő, de a legszegényebb csoport tagjai mutatják a legnagyobb elégedettséget: a nagycsaládosok átlagosan 7,9 pontra értékelték életük minőségét. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a boldogság nem mindig a matérián múlik.

A felmérés résztvevői arról is kifejtették véleményüket, hogy szerintük mennyi pénzre lenne szükség a megélhetés különböző szintjein. Az eredmények szerint az ország legszegényebb ötöde, ahol az egy főre jutó nettó jövedelem havonta mindössze 101 ezer forint, úgy gondolja, hogy már a legszűkösebb megélhetéshez is havi 113 ezer forintra lenne szükség, míg a luxus életmódhoz fejenként 407 ezer forinttól indulna a küszöb. Ezzel szemben a leggazdagabb egyötöd képviselői azt vallják, hogy családtagonként havi 164 ezer forint elegendő a nagyon szűkös megélhetéshez, míg a kényelmes élethez 770 ezer forint szükséges. A középosztályban élők a saját helyzetükhöz mérten 137 ezer forintot tartanak elegendőnek a legszűkebb megélhetéshez, 243 ezer forintot az átlagos szinthez, és 559 ezer forintot a kiemelkedő életkörülményekhez.