Könnyekkel teli emlékek: hetven évvel ezelőtt zárták le a falusi iskolapadot Besenyszögön.

A közelmúltban a besenyszögi Vehiculum-Ház falai között egy különleges esemény zajlott: a helyi általános iskola 1955-ös végzőseinek kerek évfordulós osztálytalálkozója. Ez a diákcsapat hetven évvel ezelőtt kezdte meg közös iskolai kalandját, ám az évek során sokan közülük már távoztak az élők sorából. Jelenleg csupán hatan élnek, és közülük öten úgy döntöttek, hogy újra találkoznak, hogy felidézzék a régi emlékeket és megosszák egymással az életük történéseit. Manapság valóban ritkaságszámba megy egy hetvenéves osztálytalálkozó, még akkor is, ha az általános iskolai évekről van szó…

A Vehiculum-Házban tartott hetvenéves osztálytalálkozón természetesen az emlékek felelevenítése hozta újra lázba a korabeli ifjúságot. Ezen élményekből ezúttal az egyik egykori besenyszögi kisdiák, a rendszerváltás után, 1990. december 14-én megválasztott első Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnöke, Boros Lajos osztott meg részleteket olvasóinkkal.

Hetven év szinte észrevétlenül suhant el felettünk, mint egy szélfútta felhő. A besenyszögi általános iskolában 1947 szeptemberében kezdődött a tanulmányaink kalandos útja, amely 1955 júniusában ért véget. Ekkor a második világháború utáni zűrzavaros évek és a Rákosi-korszak súlyos terhei nehezedtek a családok mindennapjaira. Mindazonáltal volt valami, ami a mai gyerekekkel összehasonlítva a mi javunkra szólt: az iskolatáskánk sokkal könnyebb volt, mint amilyeneket most cipelnek - mesélte nosztalgikus hangon Boros Lajos.

A hetvenéves osztálytalálkozón a régi, fájó emlékek is új fényben tündököltek.

A közgyűlés egykori elnöke kiemelte, hogy az iskolai fegyelem szigorúbb volt, mint manapság. - A tanítók és tanárok nagy tiszteletben részesültek a szülők, illetve a lakosság részéről. A szülőktől az iskolai fegyelmezésekkel kapcsolatban kifogás soha nem merült fel. Ha netán emiatt panaszkodtunk otthon, a válasz rendszerint az volt, hogy "Biztos megérdemelted!".

- Az alsó tagozatos évek alatt a tantermekben a kréta és a szivacs mellett gyakran ott pihent a nádpálca is. Wesniczky Antal tanító úr, akinek nevét ma már a várossá vált Besenyszögön található művelődési ház és könyvtár viseli, ha úgy érezte, szükséges, nem habozott elővenni ezt a régi eszközt, hogy megerősítse az oktatás szigorát és hatékonyságát.

Minden egyes mozdulattal egy-egy pofont osztottak ki. Ebben a tekintetben a lányok sem maradtak le. Még a felső tagozat évei alatt is előfordult, hogy egy-két pofoncsattanásra került sor, amit sosem mertünk otthon bevallani, mert biztosan jött volna a következő, ami már a szülőktől érkezett - emlékezett vissza Boros Lajos.