Természetesen! Íme egy egyedi változat: **Kitalált vádak és ártatlan áldozatok** | ma7.sk A társadalom gyakran tanúja lesz olyan eseteknek, ahol az embereket megalapozatlan vádakkal illetik, miközben ők maguk teljesen ártatlanok. Ezek a koholt vádak nem
A regény középpontjában egy négy- vagy akár héttagú társaság áll, akik dokumentumfilmet terveznek az ötvenes évek zűrzavaros eseményeiről, különös figyelmet szentelve a kuláküldözés drámai történetének. Ez a korszak mélyen meghatározta Magyarország politikai és társadalmi táját, lehetőséget adva arra, hogy az állam nevében nagygazdák vagyonát elvegyék, sokakat pedig börtönbe zárjanak, vagy még rosszabb sorsra jussanak. A filmforgatás során nem csupán a cselekmény, hanem a szereplők köre is jelentősen bővül, így a nézők egy régebbi, sötét korba nyernek betekintést, ahol a személyes sorsok és a történelmi események szorosan összefonódnak.
A filmes csapatban nem csak filmes szakemberek találhatók, hanem szociográfusok, grafikusok, történészek és újságírók is, akik mind részt vesznek a forgatás folyamatában. Ez a sokszínűség elengedhetetlen a bonyolult történetek feltárásához, mivel a múlt kusza szálait nem könnyű kibogozni, és a még élő tanúk meggyőzése sem mindig egyszerű feladat. Az író nem csupán a kutatások során felfedezett tényeket osztja meg, hanem betekintést nyújt a szereplők magánéletébe is. Rávilágít arra, hogy a mindennapi életüket milyen kihívások terhelik: válások, új kapcsolatok keresése, szülői aggodalmak, anyagi nehézségek és a társadalmi szerepvállalás kérdései. Eközben a nyolcvanas évek végének kiszámíthatatlan időszaka is hatással van rájuk, ahol a válság és a remény egyaránt jelen van, folyamatosan formálva életüket és döntéseiket.
A legnagyobb probléma az volt, hogy az emberek félelemben éltek, és ez megakadályozta őket abban, hogy fel merjék emelni a szavukat az igazságtalanság és a gonoszság ellen. Molnár Sándor ügye világosan mutatta, hogy az államhatalom példát kívánt statuálni, és ezt sikeresen meg is tette. "...1949 után egyre kevesebb makacs ember maradt, míg a megfélemlítettek száma folyamatosan nőtt - köztük voltak lelkes hívek, számító támogatók és őszinte követők is." A filmezés során számos hasonló eset kerül napvilágra, ahol a zaklatások tragikus következményekhez vezetnek; néhány esetben az áldozatok öngyilkosságot választanak. Olykor pedig a gyújtogatással alaptalanul megvádolt gazdát a titkosszolgálattal való együttműködés menti meg a halálbüntetéstől, de ez a lépés később minden emberi erejét felemészti. Békéscsaba környékén, ahol a gyújtogatások híre gyakori volt, ebben az időszakban magyarok, szlovákok, svábok és zsidók éltek együtt, mindannyian a félelem és a bizonytalanság árnyékában.
A hatalom ravasz manipulációjának következtében számos konfliktus bontakozott ki. A személyi kultusz és az osztályharc időszaka, más néven a kulákok elnyomásának esetei, figyelemreméltó és elrettentő példaként szolgáltak az alakuló kommunista rezsim számára. "A statárium a hatalmi önkény hisztériájának megnyilvánulása, amely a keménykezű, de látszólag igazságos ítélkezés álarcát öltözi magára. A statárium az adott helyzetet rendkívüli fenyegetésnek tekinti, az üldözött cselekményeket pedig különösen veszélyesnek minősíti, amely így az azonnali bíráskodásra igencsak alkalmasnak tűnik – vádlottjait pedig a legszigorúbb büntetéssel sújtja."
A dokumentumfilmesek mély megdöbbenéssel tapasztalják, hogy az ország lakosságának tudása az ötvenes évek pereiről, az üldöztetésekről, a zaklatásokról és a megaláztatásokról kifejezetten szűkös. Milyen izgalmas lenne felfedezni, mondják a viták hevében, hány embert sújtottak a különféle eljárások! A könyv megjelenése óta majdnem négy évtized telt el. Azóta a valóságban újabb közel negyven év múlt el, és még mindig sokkoló élmény az olvasók számára a leírt helyzetek szembesítése. Mert – ahogyan Závada Pál is hangsúlyozza – a könyvben feltűnő karakterek ugyan kitaláltak, ám a filmforgatás során készült interjúk valós emberekkel készültek. Ezek a felvételek a Sipos András rendezésében készült, 1989-ben bemutatott Statárium című dokumentumfilmhez készültek, és szervesen hozzájárulnak a történetek hitelességéhez.
