Az idei Oscar-díjátadón számos tehetséges alkotás és előadó versenyez, így izgalmas kérdés, hogy kiknek lenne érdemes elnyerni a rangos elismerést, és kiknek van a legnagyobb esélyük a győzelemre. A legjobb film kategóriában olyan művek tűnnek ki, mint

Egy izgalmas előrejelzés a közelgő gála előtt: megpróbáltuk kitalálni, kik lehetnek a legnagyobb esélyesek, kik a váratlan meglepetések hordozói, és kik lehetnek a titkos favoritok, akik felülmúlhatják a várakozásainkat.

Tizenhárom jelöléssel Emilia Pérez olyan neves klasszikusok társaságába került, mint az Elfújta a szél, a Forrest Gump vagy a Most és mindörökké. E jeles elismerések után azonban gyorsan viharfelhők gyülekeztek a feje fölött, és a körülötte kialakuló botrány olyan méreteket öltött, hogy most már csak reménykedhet, hogy ne üres kézzel távozzon - erről bővebben cikkünkben olvashat. Hosszú ideig a tíz díjra jelölt, Magyarországon forgatott és egy magyar építész életét feldolgozó A brutalista is a legfőbb esélyesek között szerepelt (kritikánk itt olvasható). Azonban őt is elérték a botrányok, és ennél is nagyobb kihívást jelent, hogy a film hossza miatt sokak számára túl nehezen emészthető. A legfőbb esélyessé mindössze egy hét leforgása alatt a Cannes-ban diadalmaskodó Anora lépett elő, amely a szexmunkás Csipkerózsika-történetét dolgozza fel. Ez a film nemcsak a kritikusok díját nyerte el a Critics Choice Awardon, hanem a Producerek és a Rendezők Céhének fődíját is. Az Oscar-díjakért folytatott versenyben a díjszezon egy váratlan szereplője, a pápaválasztás titkaiba betekintő Konklávé (kritikánk ide kattintva olvasható) is kiemelkedett: ez a film nemcsak a BAFTA, de a Színészek Céhének fődíját is elhódította. A Wicked (kritikánk itt érhető el) egy rendkívül népszerű Broadway-darab filmes adaptációja, amely a mozikban is óriási sikert aratott, hiszen globálisan már 700 millió dollár feletti bevételnél jár. A Szer (kritikánk itt olvasható) már azzal is úttörő lépést tett, hogy horrorként bekerült a versenybe. A Dűne: Második rész hasonlóan kedvelt lett, mint elődje, de hamar kiderült, hogy nem válik belőle új, A Gyűrűk Urához hasonló Oscar-kedvenc: míg az első rész három Oscar-díjat nyert, a folytatás mindössze egyetlen jelölést kapott. A Nickel Boys Colson Whitehead Pulitzer-díjas regényének rendhagyó feldolgozása, de két jelölése azt mutatja, hogy inkább a szándékot értékelték, a megvalósítás pedig sokak számára túl kísérleti lett. A Sehol se otthon című Bob Dylan-portré sokáig Timothée Chalamet alakítása révén volt a figyelem középpontjában, de kiderült, hogy széles rajongótáborral bír, amit nyolc jelölése bizonyít. Az Én még itt vagyok a kategória legnagyobb meglepetése: a szakértők szerint Fernanda Torres Golden Globe-díja után sok akadémiai szavazó megnézte a filmet, és a többséget annyira lenyűgözte, hogy a fődíjnál is rá szavaztak, így kapott jelölést.

Habár filmje nem söpört be úgy díjakat, mint azt sokan várták volna tőle, Brady Corbet (A brutalista) így is hosszú ideig favoritnak számított. Aztán érkezett a Rendezők Céhének díja, melyet meglepetésre Sean Baker (Anora) nyert. 1980 óta mindössze hatszor fordult elő, hogy ennek győztese végül nem vitte haza az Oscart. Coralie Fargeat (A szer) egy horrorfilm női rendezőjeként egyesek szerint okozhat meglepetést, James Mangold (Sehol se otthon) azonban már a jelöléssel is nyert. Az, hogy Jacques Audiard (Emilia Pérez) még csak az emlegetett esélyesek között sem szerepel, sokat elmond arról, hogyan áldozott le a filmjének csillaga.

Adrien Brody (A brutalista) alakítása elgyötört magyar bevándorló építészként a kezdetektől fogva dominált a díjszezonban: megnyerte a Golden Globe-ot, a Critics Choice Awardsot és a BAFTA-t is. Ennyi kedvező jel után nincs az a statisztika, ami nem az ő diadalát muitatná. Egyedül Timothée Chalamet (Sehol se otthon) rondíthat bele a képbe, aki elképesztő kampányt folytatott, ennek egyik csúcsaként nemcsak színészként, de mint Bob Dylan-dalokat előadó zenei vendég is fellépett a Saturday Night Live show-ban. Végül sikerült is elnyernie a Színészek Céhének díját Brody előtt. Mikor Brody 2003-ban, 29 évesen elnyerte az Oscart A zongoristáért, a kategória legfiatalabb győztesévé vált, de ha most Chalamet nyer, megdöntené a rekordját. Ralph Fiennes (Konklávé) amolyan sötét lónak számít: bár maga az alakítás megérdemelné a díjat, de egy fontosabb Oscar-előrejelzőt sem tudott behúzni. Az esélyeinek az ártott a legjobban, hogy a filmje számára hazai pályának számító BAFTA-n is megverte őt Brody, miközben a Konklávé elvitte a fődíjat. Sebastian Stan (The Apprentice - A Trump-sztori) mellett talán a közhangulat szólhat: bő egy hónappal Trump hivatalba lépése után az elnök máris az egész világot felforgatta, könnyen lehet tehát, hogy valaki már csak emiatt is Stan Trump-alakítására szavaz. Maguk a kritikusok inkább egy másik filmben, az A Different Manben nyújtott játékát dicsérték, de végül nem ezért kapott jelölést. Colman Domingo (Sing Sing) két éven belül második nominációját szerezte (tavaly a Rustinért jelölték), ám filmje a vártnál gyengébben szerepelt, így a díjra ezúttal is kevés esélye van.

Ahogy tavaly, úgy idén is a legélesebb a versenyhelyzet: a színpadra visszatér egy veterán, akit már régóta popcornszínésznőként emlegetnek, de most végre elismerhetik a munkáját: Demi Moore (A szer). Emellett ott van egy fiatal tehetség, akinek karrierje máris egy Oscar-díjjal indulhat: Mikkey Madison (Anora). Az Akadémia általában kedveli a Moore-féle nagy visszatéréseket, míg a fiatal jelölteknél gyakran az a hozzáállás jellemző, hogy "még sok díjat nyerhetnek". Ugyanakkor Madison mellett szól, hogy kiélezett verseny esetén gyakran az nyer, akinek a filmje erősebb. Nevető harmadikként Fernanda Torres (Én még itt vagyok) is esélyes, hiszen Golden Globe-győzelme után a karrierje ível felfelé. Cynthia Erivo (Wicked) sohasem került igazán közel a díjakhoz, míg Karla Sofía Gascón (Emilia Pérez) hiába történelmet írt az első transz jelöltként, rasszista tweetjei és az azokra adott reakciói miatt lényegében kiírta magát a versenyből.

Míg tavaly a női mellékszereplőké volt az előre lefutott kategória, idén a férfiaké ilyen: Kieran Culkin (Rokonszenvedés) lényegében végig tarol a díjszezonban, nem igazán képzelhető el olyan forgatókönyv, amely szerint nem ő nyer. Jeremy Strong (The Apprentice - A Trump-sztori) ugyanúgy az Utódlásnak köszönheti széleskörű hírnevét, mint Culkin; míg korábban a jelölését sem vették biztosra, most úgy emlegetik, mint az egyetlen, akinek lehet egy leheletnyi esélye ellene. Pedig Yura Borisov (Anora), Edward Norton (Sehol se otthon) és Guy Pearce (A brutalista) azok, akik a főkategóriában nominált filmért kaptak jelölést. Egytől egyik kiváló - ráadásul valóban mellék-, és nem társfőszereplő - alakítások, melyeknek Culkin mellett egyszerűen nem maradt levegő.

Bár az előzetes várakozások egy izgalmasabb versenyt sejtettek, a helyzet máris tisztázódott: Zoe Saldaña (Emilia Pérez) dominálta a jelölések terén, míg Ariana Grande (Wicked) csupán a jelölések szintjén tudta megállni a helyét. Saldaña esetében úgy tűnik, hogy a filmje körüli botrányok sem rontották el a helyzetét. Csendben azonban megjelent egy új kihívó: Isabella Rossellini (Konklávé), a veterán színésznő, aki számos emlékezetes szerep után most először kapott jelölést. A Konklávéban mindössze nyolc percet szerepel, amelynek jelentős része hallgatással telik. Felicity Jones (A brutalista) teljesítménye sajnos kevesebb figyelmet kap, mint amennyit megérdemelne, míg Monica Barbaro (Sehol se otthon) valószínűleg sokak szavazatait fogja begyűjteni Joen Baez megformálásáért a Bob Dylan-filmben.

A Rokonszenvedés elnyerte a BAFTA és a független Spirit Award díjakat, de sajnos nem került be a legjobb film jelöltjei közé. Azonban a film a főkategóriában mégis ott van, és elnyerte a Critics Choice díjat is. A legnagyobb esélyesek között viszont az Anora áll, amely nemcsak az Írók Céhénél aratott győzelmet, hanem a legjobb film címért is versenyt fut. A brutalista film ebben a kategóriában nem igazán tudja megmutatni magát, míg a Szeptember 5. (kritikánkat itt olvashatod) számára a jelölés inkább csak egyfajta vigaszdíjként szolgált.

Az idén jelölést kapott öt film mindegyike valamilyen súlyos, nehéz témát mutat be klasszikus dokumentumfilmes eszközökkel. A kritikusszövetségek többsége a No Other Land mögé állt be, amely palesztin-izraeli együttműködéssel született meg és arról szól, hogyan igyekszik az izraeli kormány kiűzni a palesztinokat Masafer Yattából. A témája miatt a film sokáig amerikai forgalmazót sem talált. Egyik fő kihívója az orosz-ukrán háborút tematizáló Porcelain War lehet, amely azt mutatja be, hogy a művészet a háború árnyékában is kivirágozhat. A Black Box Diaries a japán MeToo-mozgalmat elindító esetet ábrázolja; készítője az a Shiori Itó, aki egyben zaklatás áldozata is volt. A Sugarcane: Az eltemetett igazság a Kanadában élő őslakosak szenvedéseiról szól, míg a Háttérzene államcsínyhez a jazz és a dekolonizáció között von egyedi párhuzamot.

Az Emilia Pérez (Franciaország) hosszú ideig szinte megkérdőjelezhetetlen volt a kategóriájában, de a nemrégiben napvilágra került botrányai miatt ma már könnyen elképzelhető, hogy a díjat is kiénekelték a szájából. Az új favorit az Én még itt vagyok (Brazília) lett, amely láthatóan mélyen megérinti a szavazókat. Brazília legutóbb 1998-ban kapott jelölést a Központi pályaudvarral - amelyet szintén Walter Salles rendezett, és amelynek főszerepét a legendás Fernanda Montenegro játszotta (aki Oscar-jelölést is kapott érte). Érdekesség, hogy ő az Én még itt vagyokban is feltűnik, mint az Oscar-jelölt Fernanda Torres édesanyja. Az Áradás (Litvánia) mind a játékfilmek, mind az animációk között jelölést kapott, de valószínűbb, hogy az utóbbi kategóriában van esélye (kritikánk itt elérhető). A Szent füge magja (Németország) rendezője valódi kálvárián ment keresztül, és életét kockáztatta a film elkészítése érdekében (kritikánk itt olvasható). A Lány a tűvel (Dánia) című filmről viszont talán a legkevesebb szó esik, pedig egy fiatal munkáslány sorsát tárja elénk az I. világháború kezdetén.

Az egész Oscar-mezőny talán legerősebb kategóriája ez: mindegyik film díjazása mellett szólnak érvek. Az Agymanók 2 például egészen idén év elejéig - amikor egy kínai animáció letaszította a trónról - minden idők legsikeresebb animációjának számított. A Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja ugyan elmarad elődje, a húsz évvel ezelőtti, Oscar-győztes Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény mögött, de még mindig bizonyítja, hogy a gyurmafigurákban utazó Aardman stúdió napjaink egyik legjobb animációs műhelye. A vad robot a múlt év egyik legjobb filmje, látványos, szórakoztató és megható. Legnagyobb kihívója az az Áradás, amelynek költségvetése mindössze töredéke a többi jelöltének, a szíve azonban annál nagyobb. Ekkora versenyben kissé elsikkadt az Egy csiga emlékiratai (kritikánk ide kattintva érhető el), amely ugyancsak stop-motion technikával mutatja be egy szorongó lány nem épp hétköznapi életét.

Az idei Oscar-gálát magyar idő szerint március 3-án, hétfő hajnalban rendezik.