Jane Goodall figyelmeztetése szerint mindössze öt év áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy alapvető változásokat eszközöljünk, különben elkerülhetetlenül szembesülnünk kell a jövőnket fenyegető sorssal. Az elkövetkező időszak kulcsfontosságú, és ha nem cseleks

Még mindig lenyűgöz a csimpánzok világa, hiszen ezek az intelligens és játékos lények sosem hagynak kétséget afelől, hogy mennyire közel állnak hozzánk, emberekhez. Minden egyes pillantásuk, minden mozdulatuk egy újabb emlékeztető arra, hogy mennyi érzelem és tudás rejlik bennük. Amikor figyelem őket, úgy érzem, mintha egy varázslatos ablakon keresztül tekintenék be egy másik világba, ahol a szórakozás, a szociális kapcsolatok és a felfedezés öröme mindennapos. A játékos hancúrozásuk és a közös tevékenységeik mindig újra és újra rácsodálkoztatnak, hiszen minden egyes találkozás alkalmával új titkokat és csodákat fedezek fel. A csimpánzok nem csupán állatok számomra; ők a természet csodás tükrei, amelyek tükrözik az emberi lélek mélységeit és szépségeit.

"Legutóbb azt láttuk, hogy egy új nőstény, aki a kicsinyével csatlakozott a csapathoz, behozott egy új eszközt és módszert. A csimpánzok elkezdtek hosszú botokat használni a hangyászáshoz. Észrevettük, hogy a husángokat a fák odvaiba dugják, majd amikor kihúzzák onnan, a botra felmászott termeszhangyákat lecsipegetik a szájukkal. A Gombe-i csimpánzok eddig ezt nem csinálták, egészen néhány évvel ezelőttig, amikor az új nőstény csatlakozott - akitől a módszert eltanulta a kicsinye, majd tőle a többi kölyök. A hímeket az újdonság nem érdekelte."

"Amikor alig húszévesen kikerültem Gombe-ba, még nem jártam egyetemre, nem volt semmilyen protokoll, amit követhettem volna, és senki sem kísért el. Csak a könyveimet vittem, egy használt távcsövet és egy tollat. Mindössze ennyim volt. Az egész életemet állatok megfigyelésével töltöttem. A kutya a kedvenc állatom, de ha macskád van, nyulad vagy lovad, nekik is nevet adsz. Kislánykoromban a mókusokat figyeltem meg a kertünkben, őket is elneveztem. Sőt, a barátaim csigaversenyén, a csigáknak nemcsak sorszámuk volt a házukon, hanem nevük is.

Szóval el sem tudtam képzelni, hogy ne adjak nevet a csimpánzoknak, amikor megfigyeltem és leírtam a személyiségüket, a gondolkodásukat és az érzelmeiket. Képesek voltak azt mondani, hogy ezek a tulajdonságok csakis emberiek lehetnek... de kapaszkodjanak meg, a csimpánzok tulajdonságai kísértetiesen hasonlítanak a mieinkhez."

A környezetünk és a vadvilág iránti lelkesedésem folyamatosan növekszik. Különösen mélyen érint a bolygónkon élő gyerekek és állatok jövője, amely iránt hatalmas szenvedéllyel viseltetek.

Jelenleg még nyitva áll előttünk egy lehetőség, amely segíthet lassítani a klímaváltozás ütemét és megőrizni a biodiverzitást. Ám ez az ablak hamarosan bezárul.

"A legfrissebb kutatási eredmények szerint már csak öt évünk van, hogy ténylegesen elkezdjük lassítani ezeket a folyamatokat. Ha nem fogunk össze, ha nem kezdjük el komolyan szabályozni azt, hogy az emberek mit tehetnek és mit nem a környezetükkel, ha nem válunk le villámgyorsan a fosszilis energiahordozókról, akkor a jövőnk halálra van ítélve.

Határozottabb szabályozásokra van szükség. Ez a saját életünkre is vonatkozik. Nekünk, embereknek is aktívan részt kell vennünk a változásokban – nem lehet, hogy mindig csak a kormányokra és a nagy cégekre mutogatunk.

"Mivel globálisan akkora a baj, kétségbeesel és inkább feladnád - de ennek pont fordítva kellene lennie! Helyben kell nekiállni szövetségeseket keresni, közösséggé formálódni, fákat ültetni, etikusan vásárolni, és elfogadni, hogy minden egyes ember számít, mindannyiunknak van szerepe ebben, mindannyian hatással vagyunk a bolygó életére. Szóval bölcsebb döntéseket kellene hoznunk - nekünk, a saját életünkben."

Szinte szavakba önthetetlen, hogy mekkora hatást gyakorol az élővilágra ez a változás. Ott, ahol több mint hat évtizede figyelem a csimpánzokat, mindig is két jól elkülöníthető esős évszak létezett: egy hosszabb és egy rövidebb. Ezek az évszakok olyan precízen követték egymást, hogy szinte az óránkat is hozzájuk igazíthattuk. Most azonban már csak egyetlen esős évszak maradt, és az is kiszámíthatatlan: néha a száraz évszak alatt esik az eső, míg máskor az esős időszakban tapasztalunk szárazságot. Ez a drámai változás végzetes következményekkel jár az élővilág számára.

A fák időnként váratlanul bontogatják leveleiket, ami zűrzavart kelt a csimpánzok és a rovarok világában, sőt, a madarak is észlelik a változást... A hatások nyilvánvalóak és érezhetőek. Afrikában a csimpánzpopuláció drámai ütemben csökken, az erdők eltűnnek, és már a hatodik tömeges kihalási esemény kellős közepén járunk.

"Elengedhetetlen, hogy újjáépítsük a természet egyensúlyát, hiszen ez az alapja jövőnknek."

"Egy csodálatos pillanatot az első csimpánzzal, akit megfigyeltem. David Greybeardnek (magyarul: Szürkeszakáll Dávid) hívtam, és épp elvesztette a társát. Követtem őt, és amikor egyszer leült, leültem én is a közelébe. Felvettem a földről egy piros, érett gyümölcsöt és felé nyújtottam, mire ő elfordította a fejét. Akkor a kezemet egy kicsit közelebb vittem hozzá... ő pedig egyszer csak felém fordult, belenézett a szemembe, és kinyújtotta a karját felém. A gyümölcsöt a földre ejtette és ugyanazzal a mozdulattal megszorította az ujjaimat. A csimpánzok így nyugtatják egymást. Az történt, hogy mi, ketten tökéletesen megértettük egymást ezen a gesztusnyelven. Egy olyan nyelven, amely már a beszélt emberi nyelv kialakulása előtt létezett."