Az infláció olyan jelenség, amelyet mindenki tapasztal, akár egypúpú, akár kétpúpú teveként nézzük a világot. A Concorde blogon most körüljárjuk ezt a témát, és megvizsgáljuk, hogyan hat ránk mindennapi életünkben. Míg a pénzértékek emelkedése sok kihívás
Sokan várták év elején izgatottan a KSH inflációs adatát 2024-ről, az előző éves átlagos fogyasztói árindex ugyanis a széles körben népszerű inflációkövető állampapírok kamatának alakulására is kihat. A korábbi 17,6 százalékos éves infláció 3,7 százalékra szelídült, ami így lényegesen alacsonyabb PMÁP-kamatot jelent 2026-ra, a befektetők döntési helyzetbe kerültek.
Számos inflációkövető kötvény nem a következő 1-2 évben fog lejárni, így már csak ezen befektetési döntések szempontjából is érdemes áttekinteni az aktuális inflációs kilátásokat és kockázatokat. Ha a jelenlegi helyzet nem is feltétlenül vezet új inflációs csúcsokhoz, kétségtelen, hogy a kockázatok megnövekedtek az utóbbi hónapokban.
A 2024-es év során tapasztalt éves átlagos inflációs csökkenés a 2023-as szinthez viszonyítva számos országban szembetűnő volt, sőt, Magyarországon kifejezetten drámai. Azonban a negyedik negyedévben ez az örömteli tendencia már kezdett árnyékot vetni magára, mivel az inflációs kockázatok ismételten felerősödtek. A havi inflációs adatok kedvező alakulása megtorpant, és az infláció emelkedése különböző országokban eltérő intenzitással és különböző okokból következett be.
Közös vonás, hogy a 2024 decemberi fogyasztói árindex, amely a decemberi inflációt tükrözi az egy évvel korábbi adatokhoz képest Magyarországon, valamint a főbb regionális gazdaságokban és a világ vezető gazdasági központjaiban, jellemzően jelentősen túllépte a 2024-es hónapok minimumértékeit.
Ha figyelembe vesszük, hogy a nemzetközi nyersanyagárak az utóbbi hónapokban jelentős emelkedésen mentek keresztül – különösen Európában a gáz- és áramárak tőzsdei drágulása –, valamint azt, hogy az élelmiszerárak is szárnyalásnak indultak (a FAO globális élelmiszerár-indexe a korábbi deflációs időszak után idén már közel 7%-kal emelkedett éves szinten), továbbá hogy egyes országokban, például Magyarországon, a helyi valuta gyengülése is tapasztalható, akkor indokolt újra megfontolni a kérdést: nem fogunk-e hamarosan egy új inflációs csúccsal szembesülni? Elképzelhető, hogy a 2022/23-as inflációs hullám utáni enyhülés csupán átmeneti volt?
Az Egyesült Államokban 2023-ban már elkezdődtek a találgatások arról, hogy az infláció esetleg az 1970-es évek eseményeit idézi meg. Akkoriban az olajválság következtében 1974-ben elérte csúcspontját, ám ezt egy jelentős csökkenés követte, amelyet újabb emelkedés követett. Ennek eredményeként 1980-ra az inflációs ráta még a 1974-es csúcsot is túlszárnyalta.
Az olajpiaci és geopolitikai sokkok mellett a 1970-es évek inflációs gyorsulásának hátterében a monetáris politika viszonylagos lazasága is fontos szerepet játszott. Ezt a tényezőt az Egyesült Államokban a 2022-es áremelkedés során is megemlítették, azonban a Fed azóta egy óvatosabb megközelítést alkalmazott, amely rendre felülmúlta a piaci várakozásokat. A kamatcsökkentés üteme is lassabb volt a vártnál, ami hozzájárul ahhoz, hogy csökkentse egy újabb jelentős inflációs hullám kialakulásának esélyeit.
A geopolitikai helyzet és a nyersanyagárak ingadozása továbbra is komoly inflációs kockázatokat hordoz magában, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. Az új amerikai politikai táj képével, Donald Trump elnökké választásával, egy új veszély is felmerült: a vámokkal kapcsolatos fenyegetések. Az amerikai döntéshozók már február elején elkezdték a szükséges lépések kidolgozását, habár a Mexikóval és Kanadával kapcsolatos vámintézkedéseket egy hónapra felfüggesztették. Az európai országok esetében tervezett vámemelések pedig a február 6-i helyzet szerint még mindig bizonytalan állapotban vannak. Érdekes megfigyelni, hogy az amerikai szakértők egy része, akik ellenzik a vámok bevezetését, az Egyesült Államokban várható inflációs problémákra hivatkozik érveikben. Az USA-ban tapasztalható inflációs nyomás pedig jellemzően nem marad a határokon belül, hanem globális szinten is érezteti hatását.
A VÁMOK A GLOBÁLIS KERESKEDELMI FORGALOM ÉLÉNKÜLÉSÉT SEM SEGÍTIK, PEDIG AZ 1980-AS ÉVEK KÖZEPÉTŐL 2008-IG A BŐVÜLŐ NEMZETKÖZI KERESKEDELEM HOZZÁJÁRULHATOTT A VILÁGSZERTE JELLEMZŐ DEZINFLÁCIÓS TENDENCIÁHOZ - AZÓTA MINDKÉT TREND ELBIZONYTALANODOTT OLDALAZÁST MUTAT.
Ne felejtsük el, hogy számos ország szembesül a munkaerőhiány következtében gyorsan növekvő bérek inflációs hatásaival. Ezenfelül, a költséginfláció mellett a keresleti oldalon világszerte felerősödtek az állami költségvetések, amelyek óriási nyomás alatt állnak, hogy egyre szélesebb körű kiadásokra költsenek. A támogatásoktól kezdve a környezetbarát energiaforrások fejlesztésén át a közlekedési infrastruktúra modernizálásáig, valamint az iparpolitika és katonai fejlesztések terén is jelentős forrásokat kell mozgósítaniuk. A lista szinte végtelen, és a kihívások csak gyarapodnak.
Mindezek ellenére optimista jeleket is felfedezhetünk. A magyar gazdaság, amely már eleve magasabb inflációval működik, még a legfejlettebb országokhoz képest is, szűkebb régiónkban különösen figyelemre méltó. Itt a munkaerőhiány és az energiahordozók beszerzési költségei mellett időnként a helyi valuták árfolyamának emelkedése is növeli az inflációs kockázatokat. Annak ellenére, hogy a növekedést támogató gazdaságpolitikai igények folyamatosan jelen vannak, a jegybanki irányítás 2024-re érdemi pozitív reálkamatot tudott biztosítani. A magyar alapkamat, amely 6,50 százalékon áll, 2024 szeptembere óta változatlan, míg a román irányadó kamat is ezen a szinten stagnál 2024 augusztusa óta. Ezen felül a lengyel jegybanki kamat 2023 októberében változott utoljára, azóta pedig 5,75 százalékon áll.
A régiós jegybankok mellett a kormányok is belátták, hogy a 2022-23-as inflációs ugrás olyan mértékben rombolta a magyar, a román és részben a cseh és a lengyel fogyasztói bizalmat, hogy az már az áfabevételekre is negatívan hatott, és tartósította a lakosság visszatekintő inflációs gondolkodását, a gazdasági növekedés élénkítését is nehezítve. Így a magas költségvetési hiányokkal operáló régiónkban, ha visszafogottan is, de 2025-ben megjelenhetnek az eddiginél óvatosabb költségvetési tervezés jelei.
Amennyiben a 2025-ös inflációs kilátásokra fókuszálunk, és figyelmen kívül hagyjuk a különféle kockázatok fokozódását, érdemes megvizsgálni az elemzők konszenzusait. Ezek alapján az Egyesült Államokban és az euróövezetben egyaránt csökkenő inflációs trendek körvonalazódnak az éves átlagok tekintetében: az USA-ban a várakozások szerint a jelenlegi 5,2 százalék 2,6 százalékra mérséklődik, míg az euróövezetben 2,4 százalékról 2,0 százalékra csökken. Kínában, ahol a 2023-24-es időszakot inkább deflációs jelenségek jellemzik, 2025-re csupán 1 százalékra emelkedik az infláció a konszenzus előrejelzése szerint. Magyarországon és Lengyelországban azonban, a javuló fogyasztási helyzet következtében, az ideinél magasabb éves átlagos inflációra számíthatunk. Ez az emelkedés ugyanakkor a várakozások szerint mérsékelt lesz: Magyarországon 3,7 százalékról 3,8-4,0 százalékra, míg Lengyelországban szintén 3,7 százalékról 4,3-4,4 százalékra nőhet a pénzromlás üteme.
Bár néhány potenciális veszélyforrást talán figyelmen kívül hagytunk, az eddigiek alapján világos, hogy bőségesen vannak olyan tényezők, amelyek egyes országok "inflációs tevéjének" egy újabb púpot adhattak. A jegybankok fokozott figyelme az inflációra, valamint a várakozásokat egyre inkább formáló előrejelzések tükrében úgy tűnik, hogy a jelenlegi helyzet nem feltétlenül fog egy új, a 2022/23-as időszakot lényegesen megközelítő inflációs csúcsot eredményezni.
A kockázatok viszont az utóbbi néhány hónapban jelentősen megnövekedtek. Mindez egy olyan globális környezetben, melyben a két legnagyobb gazdaság, az USA és Kína GDP-bővülése lassul, míg az euróövezetben várható élénkülés erősen visszafogott lehet. Számos központi bank és kormány előtt áll a kihívás, hogy megfelelő egyensúlyt találjanak a gazdasági növekedés ösztönzése és az inflációs nyomás féken tartása között. 2025 első negyedévének gazdasági adatai és gazdaságpolitikai döntései vélhetően még intenzív inflációs kockázatokról fognak szólni Magyarországon és Európa számos más országában, illetve az USA-ban is.
A második negyedévtől már a helyzet javulásában bízhatunk, de akkor is jellemző maradhat, hogy az európai és ezen belül a magyar infláció érdemben függ a rajtunk kívül álló tényezőktől, így például az USA és Kína által "exportált" gazdasági hatásoktól és a nemzetközi nyersanyagárak alakulásától.
Ez a blogbejegyzés a szerző személyes nézőpontját tükrözi, és nem biztos, hogy összhangban áll a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
