Heti abszurd: Posztapokaliptikus világunk Képzelj el egy világot, ahol a napfény már csak ritka kiváltság, és az emberek a romok között barangolnak, miközben a természet újra birtokba veszi a Földet. A posztapokaliptikus táj tele van furcsa és abszurd lá

- Mit kíván a magyar nemzet? - Hát mi a frászkarikát kívánna! Százezres digitális honvédséget!

Nem nagyon látom magam előtt ezt a dialógust a piacon. Orvosi váróteremben, szülői értekezleten, húspult előtt sem tartom felettébb életszerűnek. Az emberek problématérképén ha belegebedek, sem látom jönni a Harcosok Klubját. Ellenkezőleg. Azt érzékelem, hogy ha valamivel tele van az emberek csúnyája, akkor az a közéleti harcolás. Nincs olyan opció, hogy ha én kommunikátorként azt gondolom, hogy az emberek amiatt nem tudnak megbecsülni igazán, mert nem értenek meg engem, akkor teljes erőből kiabálva érvelek tovább. Bele az arcukba centikről.

Persze! Íme egy egyedi változat: - Tizenharmadik havi juttatás! Adómentesség! Különféle kultúrák találkozása! Biztonsági kihívások! Brüsszeli Peti!

- Nem értem! Mondaná kicsit hangosabban?

Ez a párbeszéd nem létezik.

Ha az emberek valamit nem akarnak felfogni, akkor nem csupán nem értik, hanem nem is hajlandók egyetérteni. Úgy tűnik, elérkezett az idő, hogy sokan inkább a saját szemükre (és a pénztárcájukra, valamint Mészáros Lőrinc bankszámlájára) támaszkodjanak, mintsem a politikai szócséplésre. Orbán Viktornak egyre kevesebben hisznek. A kormány furcsa vezetője mostanában soha nem látott feszültségben próbálja meg fenntartani a magyarságot, a kezében lévő eszköz pedig egyre inkább a zűrzavar forrásává válik. Még hangosabban és még többször harsogja el a szokásos frázisait, de ha az emberek még így sem értik a mondandóját (a helyi nyelvjárásban: vonít, nyüszít), akkor nem habozik lecserélni a hallgatóságát. Olyanokkal veszi körül magát, akikkel a kiabálások is elegendők a megértéshez. Ez a Nagy Nemzeti Konzervatív Szisztéma (NaNemKoSz!).

Orbán stratégiája olyan, mint a sportesemények legrosszabb pillanatai, amikor a csapat kapkodva próbálja megmenteni a helyzetet: lábra áll, a másik félbe belerúg, a mezét rángatja, és már előre sejthető, hogy nem fogja tudomásul venni a végeredményt.

Orbán Viktor hivatalosan befejezte a kormányzását, mintha csak egy fáradt játékvezető lenne, aki a mérkőzés végén leteszi a sípot. Kifáradt, megunt mindent, és úgy tűnik, már nem érdekli a küzdelem. A saját narratívája szerint szép játékot játszott, de ahogy a 90. perchez közeledik, úgy érzékeli, hogy a vereség szele fújdogál. „Ha nektek nem tetszik az én szép játékom, akkor itt van, nézzétek a csúfosat!” – zúgja a Döbrögi. A kormányzás ideális esetben a közjó szolgálatát jelenti, amit azok a politikai szereplők végeznek, akiknek a választópolgárok bizalmát elnyerték (vagy éppen elcsalták). Ilyenkor, különösen a választási időszakban, igyekeznek elmagyarázni, miért és mit tettek. De a kormányzás nem a hangos kiabálásról szól – az csupán reklám. Persze a kormány eredményeiről lehet beszélni, és a Fidesz-KDNP sem maradt adós a magyarázkodásokkal. Még akkor is beszélnek, amikor már régóta nincsen mondanivalójuk, és amikor ezredszer ismétlik meg a korábban elmondottakat (lásd: a közmédia minden egyes stúdióját). Nekem az az érzésem, hogy Orbán és a fideszes politikai elit valóban azt hiszi, hogy rajtuk kívül senki más nem képes Magyarországot vezetni, mert az valami káoszt hozna magával – mint egy turáni apokalipszis. Kárpáti gyötrelem és szittya pokol egy füst alatt.

Egyik nap Orbán földjén élvezzük a mindennapokat, Mária országában bontogatjuk szárnyainkat, míg a következő nap már Khalida birodalmában találjuk magunkat, ahol a transzmüezzin hívó szava kísér minket. Az élet folyamatosan változik, mint az évszakok, és mi csak sodródunk az árral.

"Ez veszélyes!", mármint a kizárólagos hatalomgyakorlás szent hite, de önmagában még nem volna végzetes. Végzetessé akkor válik, amikor először elkezdi tagadni a demokráciát, aztán erőszakkal illiberalizálja, és végül vitatja az ellenzéknek még a jogát is arra, hogy bármikor igaza lehessen. A baloldal Kun Béla meg Szamuely Tibor miatt bukta a következő ezer évet szerinte. Orbán szent meggyőződése, hogy neki komplett igaza van örökkön és örökké, ezért nem csoda, hogy mindent elkövet az ellenzék likvidálására. Magyarország lelkét menti meg az ördögtől, ezt gondolja reggel, éjjel meg este. Ez sok mindent megmagyarázna. A vádlottak padján ezt az érvelést fogják beismerő vallomásnak hívni. Kampó, ahogy mostanság a gyors reagálású Menczer-brigád mondja Orbánnal bezárólag. És aligha lesz mentő körülmény, hogy Putyin sem ember­evő­ként született, és bízvást görény sem volt mindig.