**Házasság első látásra: A tévéműsorok Pató Pál ura – A házasság sárba tiprása vagy követendő példa?** A házasság első látásra jelensége sokakat megoszt: egyesek romantikus álomnak tartják, míg mások a valóság elferdítésének. A Coloré cikkében a kérdéskö

A Házasság első látásra pontosan azt nyújtja, amit ígér: egy azonnali elköteleződést, amely a szerelem első pillantásából fakad. De vajon van-e valódi esély arra, hogy ez a forma tartós és működőképes legyen? És hogyan befolyásolja mindez a házasság intézményének komolyságát? Szerzőnk ezeket a kérdéseket boncolgatja, próbálva feltárni az azonnali szenvedély és a hosszú távú elköteleződés közötti összefüggéseket.

A házasság és a párkeresés témája nem csupán a „Házasság első látásra” című műsor sajátja. Például a „Házasodna a gazda” és a Benkő Dániel által vezetett „Feleséget keres” is a házasság és a párkapcsolatok világába kalauzolnak bennünket, még ha más megközelítésből is. A világ folyamatosan átalakul, és a 90-es évek végén debütáló „Szerelem első látásra” című műsor is nagy népszerűségnek örvendett, hiszen különböző helyzetek révén segítette a résztvevőket abban, hogy szerelemre találjanak egymásban. Bár a szerelem nem volt szó szerint értendő, a műsor bájos és szórakoztató hangulata valóban összekovácsolta a párokat; sokan közülük azóta is boldog kapcsolatban élnek azzal, akivel ott találkoztak.

Ma azonban elérkezett az idő, hogy egy magasabb szintre emeljük a tétet. Már nem elegendő csupán figyelni, ahogy a szereplők szemében felcsillan a vágy; most már a tét komolyabb, a játék vérre megy. A "Házasodna a gazda" csupán egy lehetőség, hiszen itt nem szükséges elvenni a kiválasztottat. Ezzel szemben a "Házasság első látásra" pontosan azt kínálja, amit ígér: itt bizony házasodni kell, és mindez az első pillantásra megtörténik!

A párokat nem a véletlen sodorja egymás mellé, pedig ha hihetünk annak, hogy van sors, előfordulhat, hogy egy ilyen véletlen nagyobb eséllyel tartja őket egymás mellett, mint a szakemberek. A műsorban ugyanis pszichológusok játsszák Ámort, és teszik egymás mellé a párokat. Volt arra példa, hogy pontosan tudták, hogy a férfi idegenkedik a gyerekektől, ennek ellenére egy olyan hölgyet kapott feleségként, akinek van gyermeke. Természetesen lehet az oltár előtt nemet mondani, de lássuk be, nem életszerű, hogy valaki jelentkezik egy ilyen műsorba, és bedobja a törülközőt az oltár előtt - vélhetően valójában meg sem tehetné, merthogy a műsor dramaturgiájában komoly gondot okozhatna egy ilyen lépéssel. Van, aki nem tudja elrejteni az érzéseit: akadt egy versenyző, aki fintorral fogadta a férfi látványát, akit megpillantott az oltárnál.

Ha megvizsgáljuk a Magyarországon eddig sugárzott három évadot, úgy tűnik, hogy egyik pár sem tudott hosszú távon megmaradni együtt. Ebből akár azt is le lehetne szűrni, hogy talán nem a legjobb ötlet ilyen kapcsolatokat kialakítani. Ugyanakkor érdemes esélyt adni annak, hogy léteznek olyanok, akiknek ez mégis sikerülhet. Például Vujity Tvrtko több mint huszonöt esztendeje él boldog házasságban, és felesége kezét csupán egy napnyi ismeretség után kérte meg. Ezért felvetődik a kérdés: vajon létezik-e igaz, örökké tartó szerelem már az első találkozáskor? Ráadásul nem feltétlenül szükséges szakemberek által összehozott pároknak lennünk, hiszen a véletlen is csodákra képes – bárki hívja ezt akárminek.

Itt viszont rögtön egy esküvő veszi kezdetét, és csak azt követően következik a megismerkedés. Elképzelhető, hogy a ceremónia csupán egy jól megkomponált előadás, így a válás sem olyan bonyolult, mint a valós életben, de mégis, mit üzen ez a műsor? Azt sugallja, hogy bátran házasodjunk elhamarkodottan, hiszen a következmények elkerülhetők? Dehogyis! Tételezzük fel, hogy a párok ügyesen navigálnak a jogi bonyodalmakkal, és nem támasztanak elvárásokat egymással szemben - ám ki tudja, valójában mennyire ismerjük a másikat? Előfordulhat, hogy éppen a legkevésbé várt pillanatban ér minket a meglepetés, és fájdalmasan megcsap bennünket a valóság. Ha viszont ez csupán egy játék, mi az értelme? Mivel nincs rajtuk nyomás, hiszen nem veszik komolyan a versenyt – végül is csak egy játék, amit nem kell komolyan venni. De ha valóban nem nehezedik rájuk nyomás, és az egész csak szórakozás, akkor vajon lehet-e komolyan tervezni a másikkal? Az elköteleződés és a valódi kapcsolat mélysége így kérdésessé válik.

Mi az oviban sokszor játszottunk esküvőset - inkább a lányok kezdeményezésére, nem tagadom, de a fiúk is benne voltak. Bár komolyan vettük, tudtuk, hogy játék csupán, viszont nekünk volt mentségünk: nem tudtuk, mi az a házasság. Az tudtuk, hogy két szerető fél között történik, legalábbis ideális esetben. Ebben a műsorban viszont hogy lennének szerető felek, ha nem is ismerik egymást?

Ismerkedés, ugyan már! ,,Ej, ráérünk arra még!"

Ez csupán egy játék, elválunk, és mesélünk az ismerősöknek, hogy az egész csak tréfa volt. De vajon mit mond a kedves versenyző a gyerekének? Talán azt, hogy "Játékból házasodtam, mint te, kisfiam, az oviban."

Tehát anyát is a játék részeként szerzed meg?

- Kérdezheti a gyermek, könnyek csillogásával a szemében, teljes joggal, hiszen még ő is tudja: a házasság nem játék. Ez egy komoly dolog, és a felnőttek nem szórakozásból mondják ki azt a híres "igent" – legalábbis nem a való életben. Csak a színpadon vagy a filmvásznon lehet ez másképp. Ott mindenki tisztában van vele, hogy a történet fiktív, és senki nem hiszi, hogy az események valóságosak. Ezzel szemben a Házasság első látásra sokszor másképp tűnik. A házasság könnyedén, egyetlen vonással véget érhet, mintha csak egy játék lenne. Mit tanulnak ebből a fiatalok? Azt, hogy bulizás után könnyedén összeházasodhatnak, és ha nem tetszik, hát elválnak, mint akit csak megcsípett egy szúnyog!

Elmondom őszintén, a valóság messze nem olyan egyszerű, mint ahogy sokan gondolják. Minden döntés, minden lépés nyomot hagy, nem csupán a pénztárcánkban, hanem a lelkünk mélyén is. Persze, csak akkor, ha egyáltalán létezik lélek, amely képes megőrizni ezeket a nyomokat.