Harold James: Miközben Trump a globalizmus ellen harcol, valójában maga is a globalista eszmék híve.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a [email protected] címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Donald Trumpnál senki sem bírálja élesebben a globalistákat és a globalizmus eszméjét. Bár a vám kérdése talán a legkedveltebb kifejezése, a „globalista” jelzőt gyakran használja, hogy kifejezze nemtetszését. Milyen pikáns ellentmondás, hogy Trump és második kormánya éppen egy hatalmas globalista gépezetként működik.
A MAGA (Make America Great Again) mozgalom, amely Donald Trump nevéhez fűződik, egyértelműen azt a tendenciát képviseli, hogy az Egyesült Államok távolodjon el a globális közösségtől. E mozgalom szellemisége visszautal Charles Lindbergh pilóta 1930-as évekbeli America First izolacionista eszméire, amelynek lényege a nemzet gazdasági önellátásának erősítése. A MAGA célja tehát nem csupán a gazdasági kapcsolatok átalakítása, hanem a már évtizedek óta létező nemzetközi kötelékek megszakítása is.
A MAGA időszaka előtt a szabad és nyitott kereskedelem elősegítése volt napirenden. Az olyan országokat, mint Kína és Oroszország, azzal a feltételezéssel vették fel a Kereskedelmi Világszervezetbe, hogy a globális gazdaságba való integrációjuk a politikai liberalizáció felé fogja terelni azokat. Minden évben nagy számban érkeztek bevándorlók (képzettek és képzetlenek) Amerikába olyan gazdasági lehetőségeket keresve, amelyeket otthon nem találtak.
A liberális világrendet mára felváltotta Trump meglepő vámkivetési hulláma, amely javarészt Amerika régi barátai és szövetségesei ellen irányul. Ezzel párhuzamosan a bevándorlók sokszor kegyetlen kitoloncolása is aggasztó jelenséggé vált.
Egy új korszak küszöbén állunk, hiszen míg korábban az Egyesült Államok a globális nyílt tőkepiacok megbízható fundamentumát képezte, most Trump tanácsadói meglepő és kockázatos intézkedéseket sürgetnek egy teljesen új rendszer létrehozására. Javaslataik között szerepel, hogy a rövid lejáratú állampapírokat átalakítsák rendkívül hosszú lejáratú kötvényekké. Ez a lépés komoly zűrzavart idézhet elő, és a legtöbb kötvénytulajdonos számára a fizetésképtelenség árnyékát vetítheti előre.
A Trump-kormányzat törekvése mindig is az volt, hogy megingassa egy olyan rendszer alapjait, amelyet sok MAGA-támogató már nem lát előnyösnek az Egyesült Államok számára.
A helyzet az, hogy Trump továbbra is aktív résztvevője a globalizációs folyamatoknak. Legfőbb tanácsadója és pénzügyi támogatója, Elon Musk, hatalmas nemzetközi üzleti érdekeltségekkel bír, különösen Kínában, míg Trump saját ingatlanportfóliója világszerte terjed. Ezek a globális érdekek kulcsszerepet játszanak az új amerikai politikai stratégiákban. Az egyetlen valódi eszköz, amely Trump kezében van, hogy tárgyalásra bírja Vlagyimir Putyin orosz elnököt, az az amerikai tőke jelentős befektetései az orosz energia- és ásványkincsek területén.
Trump "tranzakciós" megközelítése a nemzetközi üzletek terén valójában a globalizmus egy alternatív megfogalmazása. Ez a stratégia a kereskedelmi kapcsolatok pragmatikus és rövid távú előnyökre összpontosít, miközben a hagyományos globalizmus által képviselt hosszú távú integrációs törekvéseket némileg más megvilágításba helyezi. A hangsúly a konkrét üzleti tranzakciók és előnyök maximalizálásán van, de a mögöttes logika és a globális gazdasági összefonódások lényegében ugyanazok maradnak.
A "globalista" kifejezés Ernst Jäckh-től, a Columbia Egyetem emigráns német tudósától származik, aki az 1943-ban megjelent, The War for Man's Soul című könyvében a "hitlerizmus" természetének leírására használta azt. A náci vezér, írta Jäckh, "egy "szent háborúba" kezdett, mint a "kiválasztott nép" Isten által küldött vezetője, aki nem az imperializmusra, hanem a globalizmusra lett megteremtve".
Hitler és Sztálin mindketten globalista törekvéseket folytattak, mivel a terjeszkedés és a befolyási zónáik kiterjesztése révén keresték saját rendszereik megerősítésének lehetőségeit. Számukra a hódítás nem csupán politikai ambíció volt, hanem a hatalom és a dominancia megszerzésének eszköze is.
Mindketten még földgömböt is tartottak az íróasztalukon - ezt ábrázolta szatirikusan Charlie Chaplin A nagy diktátor című filmje. A kifejezés hamarosan megjelent Amerika világban elfoglalt helyéről szóló vitákban is. A II. világháború után az amerikai internacionalizmus ellenzői (néha helyesen) pejoratív jelzőként használták a kifejezést az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendszerével vagy az USA koreai, vietnami és közel-keleti beavatkozásaival szemben. Ezekben az esetekben a kifejezésnek volt némi retorikai ereje, mert azt még mindig azon globális szintű hatalomszerzés leírására értelmezték, amely nélkülöz minden mögöttes etikai elvet.
Valóban, egyes MAGA-támogatók hangoztatják, hogy a világrend átalakítására tett erőfeszítéseik mögött egy mélyebb filozófiai alap áll. Ezt a gondolkodásmódot szuverenizmusnak nevezik, ami azt jelenti, hogy egy ország kizárólag a saját állampolgárai iránt visel felelősséget. J.D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke, januárban a Fox News-nak adott interjújában így fogalmazott: "Először szereted a családodat, aztán a szomszédodat, majd a közösségedet, és végül a saját országod polgártársait. Csak ezután jöhet a világ többi része, amelyet kezelhetsz prioritásként." Ezt követően Elon Musk az X platformján egy posztban azt javasolta, hogy "Csak guglizd meg az 'ordo amoris' kifejezést."
Bár Vance támogatóinak többsége valószínűleg nem fogta fel az utalás mélységét, ez a téma élénk vitákat generált az értelmiségi körökben. Az ordo amoris, azaz "a szeretet rendje" Szent Ágoston híres eszmefuttatására utal, amelyben az isteni szeretet következményeit és hatásait vizsgálja. Felmerül a kérdés: hogyan tarthatják fenn a keresztények az emberiség iránti szeretetüket, amikor ez a szeretet elkerülhetetlenül döntéseket és kompromisszumokat igényel? Vance erre a dilemmára azt a választ adja, hogy a jótékony cselekedeteknek (caritas) először is a legközelebbi környezetünkben élőkre kell irányulniuk.
De az ágostoni vagy a keresztényi hagyományban valójában sehol sem szerepel, hogy a család az első, majd a közeli szomszédok, és így tovább. Éppen ellenkezőleg, a caritas mindig is kifejezetten az idegenekkel szembeni kötelességekre utalt, és a globalizáció már régóta azt jelenti, hogy az ilyen interakciók nagy távolságokon keresztül megtörténhetnek.
Ferenc pápa lenyűgöző és elgondolkodtató módon osztotta meg megfontolásait az amerikai püspökökkel írt levelében. Hitelessége, amely a katolikus tanítások terén megkérdőjelezhetetlen, szemben áll a nemrég áttért Vance kijelentéseivel. "Az igazi ordo amoris, amelyet elő kell mozdítanunk" - magyarázza a pápa - "az az irgalmas szamaritánus példabeszédén való folyamatos elmélkedés által válik nyilvánvalóvá." Ezzel Ferenc pápa arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazi szeretet és irgalom felfedezése a mély és tartalmas belső reflexió révén lehetséges.
Hasonlóképpen, II. János Pál, a lengyel pápa, akit sok konzervatív egykor imádott, mindig hangsúlyozta, hogy a szolidaritás - a testvéri szeretet - központi szerepet játszik a megfelelően rendezett erkölcsi univerzumra vonatkozó keresztény felfogásában. XII. Pius pedig, ahogy Ferenc pápa levele is hangsúlyozza, apostoli konstitúciót fogalmazott meg a migránsokról való gondoskodásról.
A globalizmus, amely a nemzetközi színtéren etikai megfontolások nélkül próbálja meg előnyhöz juttatni az egyes országokat, kulcsszerepet játszik a MAGA mozgalom középpontjában.
Olyan víziót támogat, amely végső soron nem rendet, hanem zűrzavart hoz létre. Jäckh szavai igazságot mondtak a világ lelkéért vívott küzdelemről. Az Egyesült Államok számára a megváltás kulcsa abban rejlik, hogy Amerika ismét olyan elveket követ, amelyek a jó erkölcsön alapulnak – azaz, hogy „Amerikát újra elvekkel teli országgá tegyük”.
Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, aki egyben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történetének szakértője is. Széleskörű írói tevékenysége során több jelentős művet alkotott, amelyek a két világháború közötti Németország, az IMF történetének alakulása, az európai monetáris unió kihívásai, valamint a globalizáció komplex kérdései köré összpontosítanak.
