Hányan is távoztak... 3. Közéleti személyiségek, újságírók.

"Hányan is távoztak, s nem éppen a jöttmentek" - énekelte Cseh Tamás, akinek már csak a dalai maradtak velünk. Az idei évben is sok olyan kivételes ember távozott, akiket milliók szerettek, vagy akiket - tudásuk, teljesítményük és emberségük miatt - "csupán" elismertek. Négy részes sorozatunk harmadik részében azokra a közéleti személyiségekre emlékezünk, akiket ebben az évben veszítettünk el.

A 91 éves Grétsy László, a nyelvészet kiváló alakja, a főiskolai oktatás és a televíziós közvetítések világában is ismert személyiség, elhunyt. Haláláról az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartott A magyar nyelv jövője - a nyelvi változások nyomában című konferencián értesültek a résztvevők, ami sokkolta őket. A rendezvény szervezői elmondták, hogy Grétsy László maga is aktívan készült a konferenciára, ám sajnálatos módon egy nappal a rendezvény előtt, álmában távozott az élők sorából.

A kiváló nyelvész munkásságát az évtizedek folyamán számos rangos kitüntetéssel jutalmazták: 1976-ban elnyerte a SZOT-díjat, majd 1982-ben a Kiváló népművelő díjat is megkapta. Legnagyobb elismerései közé tartozik a Magyar Örökség-díj, amelyet 2007-ben vehetett át, valamint a Prima Primissima-díj, amelyet 2012-ben ítéltek neki.

Április 4-én emlékezünk Ferge Zsuzsára, aki a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek mélyreható kutatásával vált ismertté. Munkássága nemcsak tudományos szempontból jelentős, hanem társadalmi hatása is kiemelkedő, hiszen rámutatott a társadalmi igazságosság és a méltányosság fontosságára. Ferge Zsuzsa elkötelezett harcosa volt a hátrányos helyzetű csoportok ügyének, és eredményei segítették a közvélemény formálását a társadalmi problémák megértésében és kezelésében.

A Széchenyi-díjas szociológus és akadémikus életének 93. évében távozott az élők sorából. Kecskeméti Zsuzsanna néven látta meg a napvilágot 1931-ben, egy budapesti értelmiségi család gyermekeként. Felsőfokú tanulmányait 1948-ban kezdte a Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol kiemelkedő tanárai között akadt olyan, aki a Központi Statisztikai Hivatalhoz (KSH) invitálta, így ő munkája mellett végezte el diplomáját 1953-ban. 1982-ben a "Társadalmi újratermelés és társadalompolitika" című értekezésével szociológiai doktori címet szerzett, ezzel is gazdagítva a tudomány területét.

Az ELTE Szociológiai Intézetében szociológiai tanulmányokat folytatott, majd 1988-ban teljes állású egyetemi tanári pozíciót kapott. Ezt követően az egyetem Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetének, valamint a Továbbképző Központnak a tanszékvezetőjévé nevezték ki. Nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik, hiszen külföldi egyetemeken vendégtanárként tevékenykedett. 1997-ben az Edinburghi Egyetem díszdoktorává választották, ami elismeri tudományos hozzájárulását. 1993-ban az Európai Akadémia, 1998-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává vált, 2004-től pedig rendes tagságot is nyert. 2018-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia címzetes tagjává választották, ezzel is gazdagítva tudományos és művészeti életét.

Az oktatás és a tudományos kutatás mellett közéleti szerepvállalása is jelentős volt, több szakmai szervezet munkájában részt vett. A szegénység mellett fő kutatási területe volt a társadalmi struktúra, a társadalmi egyenlőtlenségek és integrációs zavarok vizsgálata. Több mint háromszáz tanulmánya jelent meg és több könyvben beszámolt kutatásainak eredményéről.

Tevékenysége elismeréseként 1995-ben a Széchenyi-díjat, 1996-ban a Pro Urbe Budapest kitüntetést, 2004-ben a Radnóti Miklós-díjat, 2005-ben pedig a Prima-díjat vehette át. 2007-ben a Nagy Imre-érdemrenddel honorálták munkásságát. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét kapta meg. 2009-ben Budapest díszpolgárává választották. 2011-ben az UNICEF Nagyrabecsülésének csokrát és az Európai Polgár Díjat nyerte el. 2017-ben a Mensch Nemzetközi Alapítvány Mensch-díját ítélték neki.

Június 18-án ünnepeljük Bíró Andrást, aki az Alternatív Nobel-díj kitüntetettje. Az ő munkássága nem csupán inspiráló, hanem példaértékű is, hiszen a társadalmi és környezeti kihívásokra adott válaszai világszerte elismerést nyertek.

1925. október 20-án született Szófiában, magyar és szerb szülők gyermekeként. Élt Magyarországon is, de az 1956-os forradalom idején Franciaországba emigrált. Dolgozott az ENSZ-nek, megalapította Ceres és a Mazingira című ENSZ-lapokat is.

1986-ban tért haza Magyarországra, és négy évvel később létrehozta az Autonómia Alapítványt, amely jelentős szerepet játszott a Magyarországon élő romák támogatásában, például földvásárlási programjain keresztül. 1995-ben ő és az általa irányított szervezet elnyerte a Right Livelihood-díjat, amit gyakran Alternatív Nobel-díj néven emlegetnek.

Július 11-én emlékezünk Donáth Lászlóra, aki a szocialista eszmék elkötelezett híve és kiemelkedő lelkésze volt. Élete és munkássága során nem csupán a vallásos közösség, hanem a társadalmi igazságosság és a szociális reformok melletti kiállásával is maradandó hatást gyakorolt a korabeli társadalomra. Donáth László példája inspirálóan hatott sokakra, akik a hit és a társadalmi felelősségvállalás összekapcsolására törekedtek.

A 69 éves korában elhunyt egykori országgyűlési képviselő életének első fejezete Budapesten indult. Az Evangélikus Teológiai Akadémián 1979-ben szerzett diplomát, majd pályafutását segédlelkészként és helyettes lelkészként kezdte. 1988-ban a csillaghegyi gyülekezethez csatlakozott, ahol parókus lelkészi tisztséget töltött be, hozzájárulva a közösség lelki életének formálásához.

1989-ben aktívan részt vett a Történelmi Igazságtétel Bizottság kegyeleti bizottságának munkájában, emellett pedig egyik alapító tagja lett a Magyar-Zsidó Kulturális Egyesületnek. Ugyanebben az évben az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem elnökségébe is beválasztották, ezzel is hozzájárulva a közösségi és kulturális élet gazdagításához.

Több karitatív szervezet, így az Aranyág Alapítvány kuratóriumának elnöke is lett. 1978 óta jelentek meg publicisztikái az egyházi, 1987 óta a világi sajtóban.

Az 1994-es országgyűlési választások során a Magyar Szocialista Párt képviselője diadalmaskodott Óbudán, és ezt követően még három alkalommal választották meg. Országgyűlési munkája során, 1994 és 2002 között az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjaként tevékenykedett, később pedig 2006-ig alelnöki szerepet is betöltött. Ezt követően, 2006 és 2010 között az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban dolgozott, míg 2002 és 2006 között a kulturális és sajtóbizottságban látta el feladatait.

Augusztus 8-án emlékezünk Boros Lajosra, a reggeli rádiózás egyik meghatározó alakjára. Ő volt az, aki új színt vitt a reggeli műsorok világába, és stílusával, egyedi megközelítésével sokak szívébe belopta magát. Az ő nevéhez fűződik, hogy a reggeli ébredés ne csak egy rutin legyen, hanem egy élmény, ami energiát ad a nap kezdetéhez.

A hetvennyolcadik életévében elhunyt Boros Lajos, a magyarországi reggeli rádiózás úttörője volt.

1947. április 12-én látta meg a napvilágot Budapesten. Iskolai tanulmányait a Bánki Donát Gépipari Technikumban folytatta, ahol megalapozta szakmai tudását. Ezt követően a Kandó Kálmán Villamosipari Főiskolán szerezte meg diplomáját 1970-ben. Két évvel később, 1972-ben, jelentős sikert aratott, amikor megnyerte a népszerű Ki mit tud? című tehetségkutató versenyt énekes-gitáros kategóriában.

A Danubius rádióban vált széles körben ismertté a neve, hiszen 1999-től kezdve egy évtizeden át vezette a Sláger Rádió népszerű Bumeráng című műsorát. Ezt követően, 2010 és 2012 között a Neo FM, majd a Music FM reggeli műsorának egyik meghatározó arca lett. Emellett 1999 és 2001 között az RTL Klub Kész átverés című show-jának műsorvezetőjeként is tevékenykedett.

Augusztus 20-án emlékezünk meg Losonczi Ágnesről, a magyar szociológia kiemelkedő alakjáról, akinek munkássága mély nyomot hagyott a tudomány területén. Ágnes eredeti gondolkodásmódja és elemző képessége révén számos társadalmi jelenséget világított meg, hozzájárulva ezzel a szociológiai diskurzus gazdagításához.

A Széchenyi-díjas szociológus, aki meghatározó szereplője volt a magyar szociológiai gondolkodásnak, 96 éves korában távozott az élők sorából. Debrecenben született, de a világháború borzalmai elől deportálásra kényszerült. Hazatérése után táncművészeti és színházrendezői tanulmányokat folytatott, valamint bölcsészeti ismereteket szerzett. Ezt követően a Népművelési Minisztériumban dolgozott, ám az 1960-as évektől kezdve egyre inkább a szociológia területén találta meg a hivatását.

Alapítója, később igazgatója volt a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének. Első kutatásai a zene társadalmi szerepével foglalkoztak, innen az életmód kérdései felé vitte érdeklődése, majd az egészségügy, az életfordulók, az öregség, a traumatizáció és az idő fogalma került kutatásai középpontjába.

Kiemelkedő munkái közé tartozik: *A zene életének szociológiája* (1969), *Ártó-védő társadalom* (1989), *Sorsba fordult történelem* (2005) és *Az ember ideje* (2009).

Munkásságát számos rangos elismerés övezi: 1999-ben Balázs Béla-díjat, majd 2004-ben Akadémiai Díjat kapott, 2006-ban pedig a Nemes Nagy Ágnes-esszédíjat ítélték neki. 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje polgári tagozatának kitüntetését, valamint a Prima díjat is elnyerte. 2017-ben a Széchenyi-díjjal ismerték el "a magyar szociológia egyik legnagyobb hatású tudósaként végzett jelentős zeneszociológiai kutatásai, valamint újító szellemű, a társadalmi fordulatok egyénre gyakorolt hatásával és a traumatikus életszakaszok megélésével kapcsolatos, jelentős tudományos életműve elismeréseként".

Szeptember 2-án emlékezünk Kupa Mihályra, aki az Antall-kormány pénzügyminisztereként játszott kulcsszerepet a magyar gazdaság átalakításában.

A közgazdász, politikai szereplő és egykori pénzügyminiszter életének során 83 évet töltött el. Születése Budapest szívében történt. 1958-ban egy összeesküvés vádjával 10 hónap börtönbüntetésre ítélték. Ezt követően, 1959 és 1969 között a Chinoin Gyógyszergyárban tevékenykedett, ahol 1965-től a Mikrobiológiai Laboratórium kísérleti üzemének irányítója lett.

1969 és 1975 között a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) csapatának tagjaként tevékenykedett, ahol az infrastruktúra és a pénzügyi statisztikák világában mélyült el. 1975-től a Pénzügykutatási Intézethez csatlakozott, majd 1984-től a Pénzügyminisztériumban folytatta pályafutását, ahol a pénzügypolitika, az adópolitika és az államháztartás reformjának területén szerzett tapasztalatokat.

1990-ben a DRT Hungary budapesti irodájának élére került, ami a világ egyik legnagyobb pénzügyi tanácsadó cége volt. Ezen túlmenően Rabár Ferenc akkori pénzügyminiszter tanácsadójaként is dolgozott, hozzájárulva a pénzügyi reformokhoz és a gazdasági átalakulásokhoz.

Rabár Ferenc utódjaként, 1990. december 20. és 1993. február 11. között betöltött pénzügyminiszteri posztja alatt számos fontos szerepet vállalt. Pénzügyminiszterként ő állt a kormány gazdasági kabinetjének élén, továbbá alelnöki tisztséget töltött be az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) kormányzótanácsában. Emellett a Nemzetközi Valutalap (IMF) és a Világbank Közgyűlésének elnökeként is tevékenykedett, hozzájárulva ezzel a nemzetközi pénzügyi együttműködéshez.

1991-ben egy időközi országgyűlési választáson a Magyar Demokrata Fórum (MDF) támogatásával indult Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. számú egyéni választókerületében. A sikeres választást követően csatlakozott az MDF parlamenti frakciójához, ezzel is hozzájárulva a párt politikai munkájához és képviseletéhez.

2001 és 2007 között a Centrum Párt elnökeként tevékenykedett, amelyet ő alapított.

1991-ben elismerésben részesült az 1956-os Emlékérem formájában, majd 2003-ban megkapta a Heller Farkas-díjat. 2009-ben pedig a Húszéves a Köztársaság Díjjal honorálták.

Szeptember 21-én Kereszty András a Régi és Új Népszabadságról osztja meg gondolatait.

A 82. életévében elhunyt újságíró a Népszabadság főszerkesztő-helyetteseként és a Népszava főszerkesztőjeként is jelentős hatást gyakorolt a magyar sajtóra.

Kereszty András pályafutása már az érettségi után izgalmas újságírói kalandokkal indult, amikor is a Népsportnál kezdte meg szakmai tevékenységét. 1967-ben az ELTE magyar-orosz szakán fejezte be tanulmányait, diákévei alatt pedig a Tiszta szívvel című irodalmi lap szerkesztésével járult hozzá az irodalmi élethez. 1965 után több figyelemre méltó riportja jelent meg az Élet és Irodalomban, majd 1968-ban a Magyar Hírlap, 1970 őszén pedig a Népszabadság külpolitikai rovatának munkatársaként folytatta pályafutását, ahol mélyebb betekintést nyerhetett a nemzetközi események világába.

1974 őszétől 1980-ig az MTI és a Népszabadság közös kairói tudósítójaként, 1980 és 1984 között a Népszabadság utazó tudósítójaként, 1984 és 1989 októbere között a Népszabadság washingtoni tudósítójaként dolgozott.

1989 októberében került a Népszabadság élére, ahol felelős szerkesztőként tevékenykedett. Az ő irányításával a lap sikeresen megszabadult a pártlapok hagyományos vonásaitól, új arculatot öltve.

1994 és 1997 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége élén állt, miközben 1991-től először az ELTE-n, majd pedig az SZTE Budapesti Média Intézetében osztotta meg tudását és tapasztalatait a diákokkal.

A Népszabadság 2016. október 8-án, politikai indíttatásból, váratlanul bezárt, ezt követően azonban új életre kelt egy alternatív platform formájában, amely Új Népszabadság néven vált ismertté.

Szeptember 29-én Karsai Dániel úgy érezte, hogy méltatlan lenne számára, ha tétlenül, tiszta fejjel figyelné végig, ahogy teste fokozatosan leépül.

A 47 éves korában eltávozott alkotmányjogász életében drámai fordulatot hozott a diagnózis: két évvel ezelőtt az orvosok ALS-sel, azaz amiotrófiás laterálszklerózissal (a betegség, mely az izmokat irányító idegsejtek fokozatos leépülésével jár) sújtották. 2023 szeptemberében merész lépésre szánta el magát, és egy Facebook-bejegyzés keretében osztotta meg tapasztalatait a nyilvánossággal. Az ALS, noha gyógyíthatatlan, nem érinti a mentális képességeket, így a beteg kénytelen szembesülni a valósággal, tiszta tudattal kísérve végig saját elmúlását, amely egyfajta szívszorító és megrendítő élmény a környezete számára is.

Karsai Dániel mélységesen elítélte, hogy képtelen legyen tiszta tudattal végignézni, ahogy teste fokozatosan leépül, és cselekvőképtelenné válik. Nyilvánossághoz fordulásának hátterében az áll, hogy Magyarországon az olyan emberek, mint ő, nem rendelhetnek életük méltó lezárásáról. Míg Európa számos országában az eutanázia engedélyezett, hazánk jogszabályai szerint, ha valaki segítséget nyújtana neki ebben, az bűncselekménynek minősülne. Ebből kifolyólag Karsai a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult, hogy így harcoljon az életvégi döntésekhez való jogok kiterjesztéséért Magyarországon, emellett népszavazási kezdeményezést is elindított.

A strasbourgi bíróság végül elutasította a kérelmét, hiába szólalt fel személyesen, és a népszavazási kísérlete is elbukott előbb a Nemzeti Választási Bizottságon, aztán az Alkotmánybíróságon. A Fidesz elzárkózott a témáról való vitáktól, képviselői a Parlamentben látványosan kikerülték őt.

Október 31-én, Hadas Kriszta, a Hadas.

A 53 éves férfi tragikus módon a tévévásárlás során lett rosszul. A mentők hosszú percekig küzdöttek az életéért, ám sajnos nem tudták megakadályozni a végzetes kimenetelt.

Hadas Kriszta harminc éve dolgozott televíziósként, a Magyar Televízió, az RTL Klub, a TV2 és az ATV csatornán is. Legutóbb a nézők Az Árulók - Gyilkosság a kastélyban című műsorban láthatták, melyet két társával együtt meg is nyert. Az utóbbi években a Jön a baba című dokumentumfilm-sorozatának szentelte legtöbb energiáját.

Budapesten született, tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola tévé- és dokumentumfilm-rendező szakán folytatta 1996 és 1999 között. 1992-ben a Magyar Rádiónál, a Krónika című műsorban kezdte pályafutását, majd 1994-től a Magyar Televíziónál dolgozott szerkesztő-riporterként, mígnem három évvel később az induló RTL Klubhoz szerződött, ahol a Frei Dosszié, Akták és a Híradó szerkesztő-riportere volt.

2000-ben csatlakozott a TV2-höz, ahol olyan figyelemre méltó projekteket irányított, mint az "Igazi vészhelyzet" és a "Gyerekkórház" című dokumentumfilm-sorozat. Az általa végzett munka elismeréseként a Magyar Orvosi Kamara médiadíját nyerte el, és kétszer is az év televíziós szerkesztő-riporterének választották a szakma képviselői. 2022-ben pedig a Prima Primissima közönségdíjjal jutalmazták.

Több mint egy évtizeden át dolgozott szerkesztő-riporterként a Napló című heti riportmagazinban, valamint az Aktív és a Magellán című műsorok főszerkesztőjeként.

2012-ben újra az RTL csapatához csatlakozott, ahol a Forró nyomon és az RTL Klub Keresem a családom című műsorok főszerkesztői feladatait látta el.

December 8-án került sor Borenich Péter ügyének újabb fejezetére, aki a kádári politikai rendőrség célkeresztjébe került, és kétszer is letartóztatásra került.

A Magyar Rádió egykori munkatársa, Aranytoll díjas magyar újságíró, dramaturg, 84 éves volt. Számos hazai és külföldi szakmai díja közül kiemelkedik a "Prix Italia" rádiós és televíziós világverseny nagydíja, amelyet a "Miért tettem?!" című dokumentumdrámájáért kapott 1975-ben.

Borenich Péter, aki a rendszerváltás után több mint egy évtizeden át a Magyar Rádió közalkalmazotti, később üzemi tanácsának elnöke is volt, Zircen született. 1957 elején a kádári politikai rendőrség kétszer is letartóztatta a népi demokratikus rend elleni szervezkedés és izgatás bűntettének gyanújával. Végül ugyan vádat nem emeltek ellene, de eltiltották a felsőfokú tanulmányoktól. Ennek ellenére, érettségi után többször is megpróbált felvételizni különböző egyetemekre, de helyhiányra hivatkozva mindig elutasították kérelmét.

A '60-as évek elején lépett be a Magyar Rádió világába, ahol kezdetben bemondóként tevékenykedett. Később azonban a dokumentum-műsorok készítésében és szerkesztésében mutatta meg igazán tehetségét, nagy népszerűségnek örvendve. A Magyar Televízióban is jelentős szerepet vállalt, több műsorban riporter-műsorvezetőként dolgozott. Az ezredfordulón a Szegedi Tudományegyetem kommunikációs szakán tanította a jövő generációját. 2007-ben nyugdíjba vonult, de nem távolodott el a nyilvánosságtól: egy tényfeltáró blogot indított, ahol továbbra is aktívan részt vett a közéleti diskurzusban.