Úgy tűnik, hogy Von der Leyen hitelfelvételi tervei egy olyan helyzetben bontakoznak ki, amikor az Európai Unió már most is jelentős eladósodottsággal küzd.

Legalább ötvenmilliárd, de akár 135 milliárd eurót is kérne Ursula von der Leyen a korrupciós botránytól is hangos Ukrajna további pénzügyi megsegítésére, és amennyiben nem kalapozzák össze a tagállamok az Európai Bizottság elnöke szerint szükséges összeget, úgy ismét hitelt venne fel a közösség - hogy utána a kölcsönt és a kamatait ne Ukrajna, hanem az EU fizesse vissza. Kellemetlen lépés lenne, hiszen már most is nyögjük több hitel terheit, nem véletlenül ellenzi a magyar kormány.

Ursula von der Leyen továbbra is az EU közös eladósodásának fokozására törekszik, holott az Európai Unió költségvetése jelenleg sem éppen rózsás - írja a Magyar Nemzet. Az Európai Bizottság elnöke nemrégiben egy figyelemre méltó javaslatot tett a tagállamok vezetőinek, amelyben sürgeti, hogy mivel Ukrajna súlyos pénzügyi gondokkal küzd, az EU mielőbb nyújtson anyagi támogatást 2026 első negyedévének végéig. Ursula három lehetőséget vázolt fel, vagy ezek kombinációját: a tagállamok önként összedobhatják a szükséges összeget, az unió pénzpiaci hitelt vehet fel visszkereseti joggal, de akár a befagyasztott orosz eszközökre is alapozhatna. Mivel azonban kétséges, hogy a tagállamok hajlandóak lennének ilyen hatalmas összeget összegyűjteni, valószínű, hogy az európai közösség újabb hitelt venne fel, annak ellenére, hogy már most is adósságokkal küzd.

Ursula von der Leyen, a bizottság elnöke nemrégiben részletezte, hogy Ukrajnának a 2026-ra tervezett 103,2 milliárd eurós katonai szükségleteiből körülbelül a felét, 51,6 milliárd eurót, saját forrásaiból tudja biztosítani. Ez azonban azt jelenti, hogy a fennmaradó rész, ami közel húszezer milliárd forintnak felel meg – ami Magyarország éves költségvetésének kétharmadát jelenti – partnerek támogatására szorul. A szükséges makrofinanszírozási támogatás mellett a hiányt a tagállamoknak kell áthidalniuk. Az IMF előrejelzései szerint, amelyek a háború 2026 végére történő lezárását valószínűsítik, a 2026-2027-es időszakra a katonai támogatásra vonatkozó becsült szükségletek összesen 135,7 milliárd euróra rúgnak. Érdemes megjegyezni, hogy a tagállamok korábban már jóváhagytak egy ötvenmilliárd eurós segélycsomagot, így a mostani kérések ezen összegen felül érkezhetnek Ukrajnába.

Az Európai Unió pénzügyi politikája korábban a szigorú költségvetési egyensúlyra helyezte a hangsúlyt, ám a koronavírus-világjárvány utáni gazdasági kihívások jelentős fordulatot hoztak. Ennek nyomán jött létre a Next Generation EU (NGEU) Helyreállítási Eszköz, amely történelmi lépést jelentett, hiszen az EU először fordult a pénzügyi piacokhoz, hogy jelentős adósságot vállaljon magára. Ez a döntés már önmagában is heves vitákat váltott ki a tagállamok között, különösen a fiskális szuverenitás és a közös adósság megosztásának kérdése körül.

A Next Generation EU hitelprogram az Európai Unió történetének legnagyobb kölcsöne, amelynek összege nyolcszázmilliárd euróra rúg. Ezt az óriási összeget 2058-ig kell visszafizetni a pénzpiacok felé. Az unió azonban nem csak ezzel a tartozással bír: a munkanélküliségi kockázatok kezelésére irányuló ideiglenes támogatás, más néven SURF, egy körülbelül ezermilliárd eurós program keretében is kötelezettségekkel jár. A 2020-ban kötvénykibocsátások révén megszerzett forrásokat legkésőbb 2038-ig kell a tagállamoknak törleszteniük. Ha visszatekintünk a múltba, különösen fontos Magyarország számára a 2008-as pénzügyi válság emléke: abban az időszakban a Gyurcsány-Bajnai kormányok a pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében többek között az EU-tól is hitelt vettek fel, a valutaalap és a Világbank mellett. Ezt a körülbelül hatmilliárd eurós kölcsönt végül az Orbán-kormány állta.

Az Európai Unió által a pénzügyi piacokról felvett közös adósság ötlete jelentős ellenállást vált ki a tagállamok egy részéből. Az ellenző vélemények alapvetően három fő területre mutatnak: a fiskális kockázatokra, a szuverenitási aggályokra és az elszámoltathatósági problémákra.

A legfőbb aggály a közös felelősségvállalás körül forog. A kritikusok, különösen a hagyományosan takarékosabb északi országok, mint például Hollandia és Németország bizonyos politikai csoportjai, valamint a magyar kormány, attól tartanak, hogy a közös hitelfelvétel az adósságunió kialakulásának első lépcsőfoka lehet. A fő félelem az, hogy a pénzügyileg kevésbé fegyelmezett tagállamok adósságaiért a fegyelmezettebb országoknak kell majd helytállniuk, így végső soron nekik kell viselniük a terheket.

A közös adósságfelvétel kapcsán felmerül az aggodalom, hogy a nemzeti hatáskörök a brüsszeli döntéshozók kezébe kerülhetnek. A fiskális hatalom központosítása erősíti az Európai Bizottság befolyását, ami potenciálisan sértheti a tagállamok költségvetési önrendelkezését. Ezt az aggodalmat fokozza a források lehívásához kapcsolódó feltételrendszer is. Magyarország, több más tagállammal együtt, elvi alapon ellenzi az olyan közös hitelfelvételeket, amelyek a nemzeti szintű fejlesztéseket politikai feltételekhez kötik.

A harmadik aggálycsoport az összegek lehívásának összetettségére és a korrupcióval kapcsolatos kockázatokra összpontosít. A kifizetések és az alapok felhasználásának ellenőrzése gyakran rendkívül nehézkes, ami megkérdőjelezi az ilyen típusú támogatások hatékonyságát. Például a Next Generation EU keretében még mindig fennáll több tízmilliárd euró, miközben a program 2026-ban lejár. Ez azt jelenti, hogy a rendszer működése nem optimális: a források lassan érkeznek, és ennek fényében a magyar kormány gyakran elutasítja a közös hitelfelvételi javaslatokat, mint például a REARM Europe védelmi kezdeményezést.

Az újonnan felvett hitelek és a Next Generation EU közötti lényeges eltérés abban rejlik, hogy míg az utóbbi a back-to-back hitelezés formájában működik, addig az előbbi esetében más a helyzet. A Next Generation EU keretein belül a tőkepiacról szerzett forrásokat az EU közvetlenül továbbítja a tagállamoknak, akik ezeket a pénzeszközöket a gazdaságuk helyreállítására és élénkítésére fordíthatják. Ily módon a befektetések jó eséllyel megtérülnek, és a visszafizetési kötelezettségek nem jelentenek komoly gondot. Ezzel szemben, amikor a közösség olyan hitelt vesz fel, amelyet kizárólag egy, éppen korrupciós botrányokkal terhelt állam számára biztosít, akkor egészen más a helyzet. Ilyen esetben a közösségnek magának kell viselnie a törlesztés terheit, beleértve a kamatokat is. Az Európa Tanács legközelebbi, december közepi ülésén fog dönteni a Von der Leyen által kért összegről és a lehetséges hitelfelvételről, ami jelentős hatással lehet a jövőbeli pénzügyi stratégiákra.

Ha a testület rábólint a javaslatra és újabb hitelfelvételre kerülne, ezúttal sor Kijev javára, az további rendkívüli terheket jelentene az egyébként sem fényesen teljesítő uniós gazdaságnak, hiszen a hagyományos programokra, a saját gazdaság stabilizálására és támogatására kevesebb forrás jutna.