Grecsó Krisztián éles szavakkal reagált Pintér Sándor megjegyzésére, amely a kórházban maradó csecsemőket érintette, és úgy érezte, hogy a politikus kijelentései méltatlanok. A szerző nyíltan kifejezte érzéseit, és úgy tűnik, hogy a helyzet mélységei és a

Pintér Sándor, aki lányos apa, három kislány büszke édesapja. A sors kegye folytán egyik lányát sem kellett kórházban hagynia, hanem feleségével együtt, egészségesen nevelhették őket. Nyilvánvaló, hogy ez időnként sok aggodalommal járt, és időnként a félelem is utat tört magának, hogy ne történjen semmi bajuk. Ez a hosszú évek során felgyülemlett tapasztalat – az apaság öröme és a védtelen gyermekek hordozása – talán éppen azt kellett volna, hogy inspirálja a hatalomba került emberekben a kötelező tiszteletet és felelősséget. Ezzel a gondolatmenettel nyitja meg Grecsó Krisztián a posztját, reagálva arra, amit a Belügyminiszter a Telex videójának elején kifejtett.

A párbeszéd így hangzott el:

Telex: Miniszter úr, hogy lehet, hogy még mindig 353 magára hagyott csecsemő van a kórházakban? Miért nem tudták ezt megoldani az elmúlt egy évben?

Grecsó így reagál: "Pintér úr, az a cinikus megnyilvánulás, amely szerint 'nem ön szülte' a kórházban maradt gyermekeket, és 'nem ön hagyta ott' őket, olyan mélyen aljas, hogy ezt még egy útszéli tróger sem engedhetné meg magának, nemhogy egy miniszter. Ön védtelen, szeretetre, törődésre és érintésre vágyó kisbabák sorsáról beszél, és pedig van lehetősége és felelőssége, hogy segítsen rajtuk, de ezt nem teszi. Szívből remélem, hogy egy nap már egy világi bíróság előtt kell majd felelnie ezért a megvetendő bűnéért. Sok jó szándékú ember látogatja ezeket a gyerekeket, ringatják, gondozzák őket, aggódnak és imádkoznak értük. Velük vagyok, és hiszek az égi igazságszolgáltatásban is, hogy aki ilyen szavakat mond és ilyen gondolatokkal él, az a legmélyebb pokolra kerül."

A telexes videóban elhangzó párbeszéd kétségkívül dühítő, de a helyzet sokkal rosszabb. Ugyanis ezeket a csecsemőket nem (mind) magukra hagyták: az Országos Kórházi Főigazgatóságtól (Okfő) származó adat arra vonatkozik, hogy 353 olyan gyermek van kórházi ellátásban, akikről a szüleik lemondtak, vagy akiket a szüleik nem vihettek haza magukkal.

A TASZ által is megfogalmazott aggasztó helyzet szerint sok esetben "indokolatlanul szakítanak el gyermekeket családjaiktól, és gyakran nem tudják, hová helyezhetik őket. Parkolópályán várakoznak, félreeső kórházi folyosókon, abban a reményben, hogy egyszer majd jogszerű elhelyezést kapnak. Pedig ezeknek a kicsiknek egy napot sem lenne szabad várniuk: nincsenek hónapjaik, pláne éveik, hogy a felelős hatóságok végre lépjenek." A jogvédők véleménye szerint több száz kisbaba szenved hónapokon, esetleg éveken át kórházi rácsos ágyakban, ami a legélesebben tükrözi a gyermekvédelmi rendszer válságát.