Egyszerre elgondolkodtató és megnyugtató a Fermi-paradoxon legújabb értelmezése – Totalcar

Igen, tisztában vagyunk vele, hogy ez a megszokottól eltérő tartalom, de úgy éreztük, hogy a téma izgalmas és érdemes foglalkozni vele. Ha pedig a megszokott autós cikkeinkre vagy kíváncsi, látogass el a főoldalunkra!

A tudomány jelenlegi állása szerint az exobolygók, azaz a naprendszerünkön kívül található planéták meglehetősen gyakoriak. Eddig több mint 6000-et találtunk belőlük, de csupán a mi galaxisunkban, a Tejútrendszerben több száz milliárd rejtőzhet még belőlük. A becslések szerint ezek közül úgy 11-40 milliárdra igaz, hasonlóak a Földhöz, és pont a megfelelő távolságban keringenek a csillagjuktól az élet kialakulásához.

Ha figyelembe vesszük, hogy az univerzum körülbelül 100-200 milliárd galaxisnak ad otthont, és ezek mindegyike számtalan csillagot, valamint rengeteg potenciálisan lakható bolygót rejt magában, akkor jogosan merül fel a kérdés: hol vannak az idegen életformák? Miért nem látunk űrhajókat cikázni a világűrben, és miért nem találkozunk hódító szándékú civilizációkkal?

Ezt az ellentmondást a tudomány Fermi-paradoxon néven ismeri, és bár az évek során számos potenciális magyarázat született, egyik sem nyert eddig végleges bizonyítást. Vannak, akik úgy vélik, hogy a válasz csupán annyi, hogy az univerzumban egyedül vagyunk, bármennyire is furcsának tűnik ez a gondolat. Mások azt állítják, hogy bár az élet elterjedt lehet a világűrben, az emberekhez hasonló intelligens lények rendkívül ritkák, sőt, talán mi vagyunk az egyetlenek. Emellett létezik olyan elmélet is, amely szerint az intelligens civilizációk nem számítanak ritkaságnak, de valamiért mindegyikük végül saját magát pusztítja el, és lehet, hogy az emberiségre is hasonló sors vár.

Nemrég azonban Robin Corbet, a NASA és a Maryland Egyetem asztrofizikusa egy új elmélettel állt elő Egy kevésbé félelmetes univerzum? A hétköznapiság mint magyarázat a Fermi-paradoxonra című tanulmányában. A tudós a "radical mundanity", azaz radikális hétköznapiság szellemében közelített a földönkívüli élet kérdéséhez, ami jelentősen eltér attól, ahogy a témáról általában gondolkodni szoktunk.

Sokan úgy képzelik az idegen lényeket, mint olyan rendkívül fejlett civilizációkat, amelyek már régóta túlszárnyalták az emberi technológia határait. Az elképzelések között szerepelnek olyan lenyűgöző vívmányok, mint a fénysebességnél gyorsabb utazás vagy a Dyson-gömb, amelyek szinte elérhetetlennek tűnnek számunkra. Corbet azonban, a radikális hétköznapiság elvét követve, egy másfajta perspektívát kínál a témában. A tanulmányában azt sugallja, hogy valójában nem állunk szemben ilyen csodákkal. Szerinte meglehetősen valószínű, hogy az univerzumban, sőt, a Tejútrendszerben is számos intelligens idegen civilizáció létezik, ám technológiai szempontból egyikük sem előzi meg jelentősen az emberi fejlődést.

Corbet kifejtette, hogy az a gondolat, miszerint az idegen civilizációk fejlettebbek, de nem drámaian különböznek tőlünk, érdekes perspektívát nyújt. Szavaival élve, olyan, mintha az ő világukban már megérkezett volna az iPhone 42, míg mi csupán az iPhone 17-nél tartunk. Ez alapján arra a következtetésre jut, hogy az emberiség azért nem találta még meg a csillagközi utazás vagy a galaxis kolonizálás módját, mert ezek a kihívások elképzelhetetlenül bonyolultak, sőt, akár lehetetlenek is lehetnek. Így tehát mások sem valószínű, hogy sokkal előrébb járnának nálunk.

A felvetés, hogy az idegenek valójában nem olyan izgalmasak és érdekesek, mint ahogy gondoltuk, elsőre kiábrándítónak tűnhet. Pedig ez az eddigi legmegnyugtatóbb magyarázat a Fermi-paradoxonra. Ahogy a híres sci-fi író, Arthur C. Clarke mondta, "vagy egyedül vagyunk az univerzumban, vagy nem, és mindkét lehetőség egyformán ijesztő." Ezzel szemben a gondolat, hogy nem vagyunk egyedül, de közben nem is kell attól tartanunk, hogy a jövőben idegen gyarmatosítók szállják meg a földet, valóban egész felemelő.