A szamárköhögéses esetek száma drámai módon megugrott, ami arra figyelmeztet, hogy elengedhetetlen az oltás.
A rendelkezésre álló adatok alapján 2024 első tíz hónapjában összesen 1127 szamárköhögéses esetet jelentettek hazánkban, ami drámai növekedést mutat a 2018-2022 közötti évek azonos időszakának 13 esetéhez képest. A járvány intenzitása az év során fokozódott, így az év végéig várhatóan tovább emelkedett az esetek száma. A legnagyobb növekedés az 1 év alatti csecsemők, a 40-49 éves felnőttek és a 60 év felettiek körében volt megfigyelhető - tájékoztatott a Budai Egészségközpont.
A szamárköhögés az, ami leginkább megkülönböztethető más típusú köhögésektől, és ezt legfőképpen a jellegzetes tüneteivel érhetjük el. A szamárköhögésre jellemző, hogy a köhögés rohamszerűen jelentkezik, és egy éles, „kacagó” hang kíséri, amely különösen zavaró lehet. Ezen kívül a beteg gyakran tapasztalhat légzési nehézségeket és akár hányingert is, ami még inkább fokozza a jellemző tünetek egyediségét.
intenzív, fuldokló, rohamokban jelentkező, görcsös köhögéssel és belégzéskor szamárbőgésre emlékeztető hanggal jár
A betegség elnevezésének forrása érdekes történetet rejt magában. Kezdetben azonban a tünetek gyakran csak enyhe formában jelentkeznek, hasonlóan egy hétköznapi megfázáshoz, így a felismerésük nem mindig egyszerű. Csecsemőknél a légzési nehézségek, a légzéskimaradások és a száj körüli kékes vagy szürkés elszíneződés különösen figyelemfelkeltő jelek, amelyek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek.
Hurutos fázis: Ez a szakasz általában 1-2 hetes lappangási időt követően lép fel, és megfázásszerű tünetekkel jár, mint például orrfolyás, orrdugulás, enyhe köhögés és hőemelkedés. A hurutos fázis 1-2 hétig tarthat, és ebben az időszakban a beteg különösen fertőzőképes.
Paroxizmális fázis: Ez a szakasz 2-4 hétig tartó, intenzív, görcsös köhögés formájában jelentkezik, amelyet egy jellegzetes, húzó belégzés, más néven "szamárordítás" követ. Ilyenkor a betegek gyakran tapasztalnak tartós fáradtságot és gyengeséget. A rohamok jellemzően éjszaka bukkannak fel, ami alvási problémákhoz vezethet. A köhögési rohamokat követően a beteg sűrű, nyálkás váladékot köhög fel, és előfordulhat öklendezés vagy akár hányás is.
Oldódási szakasz: A tünetek fokozatosan csökkenni kezdenek, azonban a köhögés még hetekig kitartóan jelen lehet.
Bár sokan gyermekbetegségnek tekintik, a felnőttek sem immunisak a fertőzésre. Különösen kockázatos lehet számukra, ha az immunrendszerük legyengült, a kisgyermekkorban kapott védőoltásaik hatása csökkent, vagy olyan közösségekben tartózkodnak, ahol az átoltottság alacsony.
A fertőzés kockázata a várandósok esetében is nőhet.
A veszélyeztetett egyének esetében komoly életveszélyes szövődmények alakulhatnak ki, mint például légzési nehézségek vagy akár tüdőgyulladás.
A szamárköhögés megelőzésében a védőoltások kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Magyarországon a pertussis elleni alapimmunizálás a csecsemőkor kezdetén, 2, 3 és 4 hónapos korban zajlik. Ezt követően, 18 hónaposan, valamint 6 és 11 éves korban emlékeztető oltásokkal biztosítják a gyerekek védelmét.
Felnőttek esetében érdemes tízévente emlékeztető oltást kapni, különös figyelemmel azokra, akik a közeljövőben gyermekvállalást terveznek, csecsemőkkel vagy várandós nőkkel osztoznak az otthonukban, illetve az egészségügyi professionálisok számára.
A védőoltás alkalmazása minden egyes várandósság esetén ajánlott, függetlenül attól, hogy a kismama korábban kapott-e oltásokat. A legideálisabb időpont a 16-32. terhességi hét között van.
Az oltások többsége kombinált vakcinák formájában érkezik, mint például a DTPa, IPV és Hib, amelyek nem csupán a szamárköhögés ellen nyújtanak védelmet, hanem más súlyos betegségekkel szemben is, mint a tetanusz, diftéria, gyermekbénulás, valamint a Haemophilus influenzae b típusa által okozott agyhártyagyulladás. A 6 és 11 éves gyermekek, illetve a felnőttek számára emlékeztető oltásként a dTap vakcinát alkalmazzák, amely a diftéria, tetanusz és szamárköhögés elleni védekezést szolgálja.
