Baljós vallási kompromisszumok a Szentföldön: zsidó és muszlim perspektívák találkozása.

Bár a felvilágosodás kora óta az európai gondolkodás számára nehezen érthető a szent helyek iránti szenvedélyes rivalizálás, a Közel-Kelet konfliktusainak egyik fő mozgatórugója éppen ez. A szekuláris világkép fojtogató uralma miatt a politikai döntéshozók számára nehézséget okoz megérteni, hogy az izraeli-palesztin és az izraeli-arab konfliktusok, sőt, még a muszlim világon belüli ellentétek is lényegében vallási természetű háborúk. Ezek a vallásháborúk ugyan magukban hordozzák a területi és gazdasági aspektusokat is, de a lényegük mégis a szent helyek védelméért folytatott küzdelemben rejlik.

Izrael területén a konfliktus különösen éles, mivel a világ legnagyobb vallásai számos ága verseng a szent helyekért. Egyetlen cikk keretein belül lehetetlen lenne részletesen bemutatni ezt a bonyolult sakkjátszmát, de érdemes megemlíteni, hogy a történelmi felekezetek részvétele csupán egy apró részlet a konfliktusban, amely alapvetően a muszlimok és zsidók között zajlik az elmúlt évtizedek során.

Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a felek között merev álláspontok vannak, és a kompromisszumkészség teljesen hiányzik. A Hamász például az általuk Palesztinaként elképzelt területet – amely magában foglalja a mai Izrael államát is – elidegeníthetetlen vallási "örökségként" kezeli, más néven waqfnak.