Az új orosz állami szótárban a "segg" szót offenzív kifejezésként említik, míg a "sztálinizmus" teljesen kimaradt a gyűjteményből.
Az Orosz Föderáció legfrissebb államnyelvi szótára új és izgalmas megközelítéseket, valamint szigorú korlátozásokat hozott magával. A dokumentum nem csupán vulgáris kifejezéseket tartalmaz, hanem figyelemre méltó módon újragondolja a tekintélyuralmi rendszerekre és az "ellenség" fogalmára vonatkozó értelmezéseket is. Ezek a definíciók tükrözik a politikai diskurzus aktuális állapotát és a társadalmi feszültségeket, amelyek körülveszik a mindennapi kommunikációt.
Amint arról a Meduza angol kiadása tudósított, Oroszországban még idén tavasszal bemutatták az államnyelvet szabályozó új magyarázó szótárt.
A művet a Szentpétervári Állami Egyetemen állították össze, majd publikálása után azonnal hozzáadták a normatív szótárak azon listájához, amelyek az állami szervek használni kötelesek.
Egyes értesülések szerint néhány fogalom meghatározásába a szerkesztők bevonták az orosz ortodox egyházat, emellett az igazságügyi minisztérium felügyelte a szótárt elkészítését. A kötet a szerzői szándéka szerint tükrözi azokat a "hagyományos lelki és erkölcsi értékeket", amelyeket Putyin egyik dekrétuma is meghatározott.
A szótár különös és meglepő kategóriájába tartozik, hogy a támadólag ható kifejezések között helyet kaptak olyan szavak is, mint a "segg", "szar" és "fing". Érdekes módon ezek a szavak nemcsak vulgárisak, hanem sokszor humoros kontextusban is megjelennek, így egyfajta kettősséget hordoznak magukban.
Ugyanakkor lényeges megemlíteni, hogy bizonyos fogalmak teljesen hiányoznak a megfogalmazásokból. Ilyenek például a "gulág", a "sztálinizmus", a "hit", a "remény", a "jó" és az "igazság".
A mostoha sorsra jutott kifejezések mögött számos fogalom található, amelyek a jelenlegi orosz rezsim politikai narratívájának megfelelően lettek meghatározva.
A tekintélyuralmi rendszer (autoritarianizmus) meghatározásánál például ez szerepel: "úgy tartják, ez a kormányzás leghatékonyabb típusa egy ország nehéz időszakában".
A "házasság" kapcsán arról írtak, hogy az azonos nemű párok által kötött típusát elítéli az ortodox egyház, az állam pedig nem támogatja. Az "ellenség" definíciója is sajátos: "Az, akit egy szuverén autoritás ellenségesnek tart az emberekre, a kormányra és az államra nézve".
A "hegemón" kapcsán a meghatározásban az Amerikai Egyesült Államot hozzák fel példaként, amely "megengedi magának, hogy figyelmen kívül hagyja a szabályokat annak érdekében, hogy mindig győzzön".
A "demokrácia" fogalmának körüljárása során egy csepp cinizmus is felsejlik, hiszen a szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy míg a nyugati országokban a demokrácia azt sugallja, hogy az embereknek megvannak a maguk jogai és szabadságai, addig a valóságban az állami intézmények gyakran a legnagyobb hatalommal bíró érdekcsoportok szolgálatában állnak. Ezen túlmenően, az "egység" kifejezés kapcsán érdekes módon szóba kerül a beloruszok, oroszok és ukránok "történelmi összetartozása" is, ami újabb réteget ad a társadalmi és politikai diskurzushoz.
