Az eukaliptuszfák története több mint 52 millió évre nyúlik vissza, és ezalatt a rovarok, amelyek a leveleiket falatozzák, szinte semmit sem változtak. A National Geographic cikke bemutatja, hogyan maradtak meg ezek az apró lények a fák mellett, miközben

Az ősmaradványok alapos tanulmányozása révén kiderült, hogy a rovarok hűségesen követték kedvenc növényeiket eredeti dél-amerikai otthonukból egészen a mai ausztráliai élőhelyükig.

Az eukaliptuszfák ma dél-ázsiai és ausztrál élőhelyek lakói, azonban 52 millió éve még Dél-Amerikában éltek, ahonnan mára már kipusztultak e fák. A legősibb ismert eukaliptusz-fosszília patagóniai, és számos más déli féltekei fajjal együtt egykor a Gondwana szuperkontinensen alakulhatott ki. A patagóniai eukaliptuszok megkövült levélmaradványai azonban több érdekességet is tartogatnak: olyan rovarrágások nyomát, amilyennel ma is találkozhatunk ausztrál eukaliptuszfákon. A New Phythologist folyóiratban közzé tett kutatásról a Pennsylvania Állami Egyetem számolt be.

A kutatók 284 levélfosszíliát vizsgáltak át az 52 millió éves patagóniai, egykori esőerdei lelőhelyről (Laguna del Hunco), majd az ezeken talált rovarrágás-nyomokat összehasonlították a mai nedves,, párás erdőkben élő eukaliptuszfák levelein találhatóval. Ez utóbbiakból több mint tízezer növénygyűjteményi példányt vizsgáltak át. A vizsgálatokból úgy tűnik, a rovarok követhették kedvenc fáikat Dél-Amerikából Ausztráliába.

A tudósok különböző rovarok nyomait vizsgálták meg, mint például a külső rágásnyomokat, gubacsokat, valamint a levél belsejében rágó aknázó rovarok által hagyott jeleket. Ezek a nyomok ma is fellelhetők, ha valaki véletlenszerűen összegyűjt néhány levelet egy park fái alól.

Mivel maguk a rovarok nem maradtak fenn a fosszilis levelekkel együtt, azt nem tudhatjuk, hányan falatoztak az 52 millió évvel ezelőtti eukaliptuszfákon. A mai eukaliptuszoknak viszont akár 15-20 ezer -féle rovar is fogyaszthatja valamely részét, ám ezek legtöbbjéről nem sokat tudunk.

Sok mai rovarfaj esetében a levélrágások nyomai alapján megfigyelhetjük, hogy mely területeken fordulnak elő gyakrabban. Amennyiben a kutatók azokra a rágásnyomokra összpontosítanak, amelyek már az ősi leveleken is fellelhetők, akkor olyan rovarokat fedezhetnek fel, amelyek ősei valószínűleg együtt érkeztek az eukaliptuszokkal.

A kutatók felfedezései alapján a fosszilis levelekben 10 különböző aknázó rovar rágásnyomát, 5 fajta gubacsot, valamint egy felszíni szívogatásra utaló nyomot (például kabócafélék) azonosítottak. Ezen kívül 12 különféle külső rágás nyomait is feltárták, amelyek közül jelentős részük kizárólag az eukaliptuszleveleken volt megtalálható. Így arra lehet következtetni, hogy ezek a rovarok kifejezetten az eukaliptuszra specializálódtak.

A modern rágásnyomok közt azok mérete, elhelyezkedése, alakzata szerint kerestek a fosszíliákból megismerthez hasonlókat a kutatók. Az aknázó fajok, illetve a gubacsokat létrehozó fajok jobban ragaszkodnak a gazdanövényhez, mint az általában a levelet kívülről megrágcsálók.

Fontos megemlíteni, hogy a megfelelő erdőségek a déli féltekén folyamatosan létezhettek, bár nem feltétlenül ugyanazokon a pontos helyszíneken. Az eukaliptuszok az esőerdők peremén találhatóak, és ez a terület manapság is meglehetősen kiterjedt. Valószínű, hogy ez a tény hozzájárulhatott a fennmaradásuk egyik titkához. Úgy is tekinthetünk rá, hogy a mai eukaliptuszligetek az ősi gondwanai eukaliptuszerdők modern utódai.

Ez alapján világossá válik, hogy ugyanazok a rovarcsoportok lehettek a levelek fogyasztói, mint amelyek 52 millió évvel ezelőtt éltek. Azonban a pontos azonosításuk rendkívül bonyolult feladat, hiszen több száz növényevő rovarról van tudomásunk, amelyek eukaliptuszt fogyasztanak, de csupán néhány részletes leírás és ábra áll rendelkezésünkre arról, hogy ezek a rovarok milyen nyomokat hagynak maguk után.

A kutatók úgy vélik, nagy esély van arra, hogy eddig nem ismert rovarfajokra bukkanjon rá, aki a most átvizsgált modern kori rágásnyomok alapján meg tudja keresni a tettest, annak élőhelyén. Szinte kizárólag a gazdasági szempontból fontos néhány eukaliptuszfaj esetében ismerjük azokat a rovarokat, amelyek bizonyos típusú rágással károsíthatják a fát. A nem ültetvényezett, vad eukaliptuszfajok esetében gyakorlatilag a nullához közeli a tudásunk.