"Édesanyám figyelmeztetett, hogy az egészséges életmódra való törekvésem kihatással lesz a jólétemre."

Kamaszkorában megbirkózott az anorexiával és bulimiával, de legyőzte a betegséget és ma sikeres üzletasszony és anya. Szerinte az egészséges élet kulcsa a mértékletesség, de szerves része annak az elfogadása is, hogy nem mindig sikerül, amit elterveztünk. Interjú Nagy-Parádi Tímeával, sport, üzleti és életvezetési coach-csal.

Napjainkban egyre többen keresik fel a coachokat, hogy útmutatást kapjanak életük számos aspektusával kapcsolatban. A tanácsadás nem csupán szakmai kihívás, hanem komoly felelősséggel is jár. Számomra ez a szakma azért vált vonzóvá, mert lehetőséget ad arra, hogy mások életében pozitív változásokat indukáljak, és támogathassam őket saját céljaik elérésében. Az emberek segítése és saját tapasztalataim megosztása révén nemcsak őket inspirálhatom, hanem saját fejlődésemet is elősegíthetem.

Elsősorban azért, mert, a családi vállalkozás (a sportitalok és vitaminitalok gyártásával foglalkozó R-Water kft.- a szerk.) révén, a férjemmel mind a munkában, mind pedig a magánéletben szorosan együtt kell, hogy dolgozzunk és ez számos kihívást tartogat. Ezeknek a kezelésében szerettem volna minél hatékonyabban részt venni, de vállalok személyes coachingot is. Ez utóbbi mindig egyénre szabott, mindenkivel onnan indulunk, ahol éppen az életében tart, de az egészség, sport, a megfelelő táplálkozás, az önbizalom olyan témák, amik mindig előjönnek.

Az egészségnek szerves része az egészséges táplálkozás. Egészségesebben táplálkoznak ma a magyarok, mint a 90-es években?

Bár nincsenek pontos adataim, egyértelmű, hogy az étkezési szokásaink jelentős átalakuláson mentek keresztül az évek során. A kilencvenes években sokkal elterjedtebb volt, hogy a háztartások saját maguk készítettek ételeket, gyakran kiváló minőségű, helyi alapanyagokból. Azóta azonban az étkezési kultúránk drámaian megváltozott. A modern technológia révén egyre több készülék áll a rendelkezésünkre, mégis úgy tűnik, hogy az időhiány miatt egyre kevesebben szánják rá magukat a főzésre. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy egy kicsit kényelmesebbé váltunk, és a gyors megoldásokat keresve elfeledtük a hagyományos konyhai praktikákat.

Az egészséges táplálkozásról manapság egyre többet hallani, ami felveti a kérdést: vajon nem áll-e fenn valamilyen ellentmondás?

Ma már mindenről sokkal többet beszélünk. Többet beszélünk a pszichológiával kapcsolatos dolgokról, a szexualitásról, jóval több kutatás létezik olyan témákkal kapcsolatban, amik korábban láthatatlanok voltak. De, az hogy többet beszélünk valamiről, vagy több az információ valamivel kapcsolatban, nem feltétlenül könnyíti meg az egyén dolgát. Én rengeteget olvasok az egészséges életmódról, táplálkozásról, sportról, van edzői végzettségem, táplálkozási tanácsadói végzettségem és még bennem is óriási feszültséget okoz például, hogy néha teljesen ellentétes dolgokat olvasok. Egyik helyen azt írják, hogy a napi öt étkezés mindennek a kulcsa, a másik helyen az időszakos böjtölés fontosságáról van szó.

Hogyan találjunk utat a káosz tengerében?

Számomra a mértékletesség a kulcsszó. Az étkezésem során nem zárok ki semmit, mert hiszem, hogy minden falatnak megvan a maga helye. Figyelmesen megfigyelem a testem reakcióit, hogy milyen ételek hogyan hatnak rám. Például az első terhességem alatt a füstölt sajt iránti vágyam határtalan volt, a középső gyermeknél a céklalé volt a gyengém, míg a legkisebbnél a húsleves tűnt elengedhetetlennek. Nemrégiben viszont egy hirtelen fagylaltvágy kerített hatalmába, így a közeli cukrászdából hozattam egy adagot, és élveztem minden falatját – de ez nem mindennapos esemény, így nem érzem bűnösnek magam. Az anyósom fánkjai is felejthetetlenek: egy-két darabot biztosan megkóstoltam, pedig könnyen elcsábulhattam volna többre is! A mértékletesség számomra nem csupán egy elv, hanem az élet ízét adó harmónia.

Sokan úgy vélik, hogy ha valaki nem rendelkezik elegendő anyagi forrással, akkor nehezen tud egészségesen étkezni, hiszen a jó minőségű élelmiszerek gyakran magasabb áron kaphatók. Vajon van ebben némi igazság?

Ez egy nagyon érzékeny téma. Akármit mondok, valakinek beletaposok a lelkivilágába. Azt tudom, hogy annó én is csóró voltam. Az első férjemmel, aki sportoló volt, a fizetés előtti napokban mindig téma volt, hogy ki vesz például reggelit. De, e lehetőségekhez mérten, akkor is megtettem mindent, hogy egészségesen táplálkozzak és ne junk foodokat vegyek. Az idény zöldségek és gyümölcsök lehet, hogy nem olcsók, de azért valami mindig közöttük, ami beletartozik a megfizethető kategóriába. Én sem veszek mindig avokádót.

Természetesen, itt egy egyedi változat: Nyilvánvaló, hogy a helyzet nem ennyire egyszerű, de szerencsére ritkán betegszem meg. Az egészséges táplálkozásra mindig érdemes odafigyelni, még akkor is, ha a pénztárcánk kicsit szűkebb kereteket szab.

Persze, néha egy fánk vagy egy pizza valóban az önjutalmazás eszköze lehet. Olyan pillanatok ezek, amikor úgy érezzük, megérdemlünk egy kis kényeztetést, mert a főnökünk éppen kedvét szegte, a párunk tapintatlansága meglepett minket, vagy a forgalom közepén valaki a dudát nyomta le teljes erőből. Akkor most minderről le kéne mondanunk?

Azzal nincsen semmi baj, ha néha becsúszik egy gyorséttermezés, de az már gond, hogy ezek gyakran tényleg nagyon silány minőségűek, ellenben szerves részei a hétköznapoknak. Van, hogy nincsen kedvem főzni és stresszes vagyok, de akkor kell találni más módszert a stresszkezelésre. Egyébként egy alma elrágása ebben is segít, mert a rágás önmagában alkalmas arra, hogy levezessünk feszültséget. A kérdés, hogy megoldásokat keresünk, vagy kifogásokat. Ha kifogásokat, lehet azt mondani, hogy az egészséges táplálkozás egy úri kiváltság, vagy, hogy jár nekem a doboz fánk.

Három fiad van, és ez a tény különösen aggasztóvá teszi a mai világ kihívásait, amelyekkel szembesülnek. Az a világ, amiben én felnőttem, sokkal egyszerűbb és közvetlenebb volt, míg a mai fiataloknak egy olyan digitális térben kell navigálniuk, ahol a közösségi média szűrője torzítja a valóságot. A folyamatosan bombázó, tökéletesített képek és az elérhetetlen ideálok csak fokozzák a nyomást. Aggódom, hogy a fiatalok hajlamosak lehetnek extrém diétákba vagy egészségtelen szokásokba menekülni, hogy megfeleljenek ezeknek az elvárásoknak. A kérdés az, hogyan lehet őket támogatni abban, hogy értékeljék a saját egyediségüket, és ne engedjenek a külső nyomásnak. Az egészséges önkép kialakítása és a valódi kapcsolatok ápolása kulcsfontosságú lehet ahhoz, hogy ne essenek a digitális világ csapdájába.

Én a 90-es években előbb anorexiás voltam, utána pedig bulimiás. Akkor még nem volt közösségi média, de az újságok tele voltak modellek gyönyörű képeivel és akkor még nem is beszéltek annyit arról, hogy azok a képek sem a valóságot tükrözik. És én próbálkoztam mindenféle diétával, nem ettem húst, böjtöltem. Anyám azt mondta, hogy kislányom, az egészséges életmódra rá fog menni az egészséged. Ez bennem nagyon megragadt és ma abban hiszek és azt is tanítom, képviselem, hogy minden a mértékletességre kell törekedni.

Eleve nem jó, ha az egészséget csak a táplálkozásra szűkítjük le. Abba beletartozik minden, többek közt a pihenés, a mozgás, a lelki egyensúly, hogy milyenek a kapcsolataink. Tudod, mi az a 80/20-as elv?

Semmiképpen!

A 80/20-as elv azt mondja ki, hogy 80 százalékban tudatosnak kell lenni, de 20 százalékban el kell fogadni, hogy egyszerűen nem papírforma szerint alakulnak a dolgok.

Ez egy olyan ördögi spirál, amely könnyen a legmélyebb mélységekbe sodorhatja az embert. Ezt saját bőrömön tapasztaltam, hiszen átéltem ezt a helyzetet.

Régen nem a hánytatás vagy hasonló módszerek mellett döntöttem, hanem inkább az extrém mennyiségű mozgásra támaszkodtam, ha étkeztem. Nem tagadhatom, hogy az információk özöne is hatással volt rám, arról, hogy mit és hogyan kellene enni, illetve élni. Az emberek egyediek, mindenkinek más az útja. A legfontosabb, hogy saját magunkra figyeljünk, és megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb egyensúlyt. A mértékletesség és a fokozatosság elve kulcsfontosságú a táplálkozás és a sport világában is, ahogyan az 80-20-as filozófiája is segíthet a helyes irányvonal megtalálásában.

Mikor kezdted el észrevenni, hogy valami nincs rendben az étkezési szokásaiddal? Milyen jelek vagy érzések vezettek ahhoz a felismeréshez, hogy bulimia problémájával küzdesz?

A betegségem kialakulása egy hosszú és küzdelmes út volt, amely során sokáig éreztem, hogy valami nincs rendben. Sajnos abban az időszakban nem állt rendelkezésre elegendő információ a problémámról. Amikor a testsúlyom negyven kilóra csökkent, már a külső szemlélők számára is nyilvánvaló volt, hogy valami súlyos gond van. Folyamatosan kerestem a kiutat, számos helyen jártam, de ahhoz, hogy végül rátaláljak a megoldásra, sok tévhittel kellett szembenéznem. Az apukám is azt mondta, amikor önszántamból pszichiáterhez kezdtem járni: "Nincs szükséged rá, hiszen te nem vagy bolond!"

Mivel válaszoltál?

Elkezdtem azt ismételgetni, hogy "Az okos megy, a hülyét viszik!". Sok dolgon keresztül mentem, olvastam, amíg kialakult bennem egy modell, ami tartható, amibe fenntarthatóan módon helyt kap a sok szerep és igény: a munka, a család, gyerekek, sport, párkapcsolat, üzlet, a barátaim, a fejlődés, a saját magam. A sport egyébként olyan szerves része az életemnek, hogy, ha kimarad, az olyan, mintha nem mostam volna fogat. Éppen ezért, ha máshogy nem jön ki a lépés, hajnali négykor kelünk fel, hogy sportolni tudjunk.

Ez azért nem átlagos, talán nem is elvárható.

Természetesen, én csak a saját tapasztalataimat osztom meg. Sok olyan emberrel találkozom, akik azt mondják, hogy nem képesek korán kelni, és ez teljesen rendben van. A sport nem csupán annyiból áll, hogy sportcipőt húzunk és elindulunk futni. Az is számít, ha a villamosról egy megállóval korábban leszállok, és gyalogosan haza sétálok, vagy ha nem a liftet használom, hanem inkább a lépcsőt választom a negyedik emeletre. Ha a gyerekkel naponta kimegyek sétálni, vagy éppen krumplit pucolva csípőkörzéseket végzek, mindez hozzájárul a mozgáshoz. Fontos, hogy felfedezzük, hol és hogyan tudunk beépíteni a napunkba egy kis aktivitást.

Az embernek mindig a saját élethelyzetét kell alaposan megvizsgálnia, hogy milyen lépéseket tehet a fejlődés érdekében. Nem a nagy ugrásokra kell koncentrálnia, hanem a kis, de biztos lépésekre. Egy lépés, nem több, de azt valóban meg kell tennie.

Mióta része az életednek a futás?

Ez egy 36 éve tartó, napi szinten ápolt szerelem, de már a futás előtt is sportoltam. Apu eredetileg focista volt és egész életében a küldetésének érezte a sportolás népszerűsítését. Az ő kezdeményezésére épült fel annó a kecskeméti konzervgyár sportpályája. Éveken keresztül nyári táborokat szervezett, ahová a konzervgyár gyerekei járhattak és persze, ott voltam én is. Mihelyt jó idő volt, mezítlábra vetkőztem és kint voltam egész nap. Kézilabdáztam, szertornáztam, fociztam. Negyedikesként már benne voltam a felnőtt focicsapatban. Középiskolában azonban már nem volt elég a tornaóra és akkor kezdtem el futni és azóta futok majdnem minden nap.

Az egyéni coachingolásra hozzám különféle emberek érkeznek, akik különböző célokkal és kihívásokkal keresnek meg. Vannak, akik karrierjük előmozdítására törekednek, mások a személyes fejlődésüket szeretnék támogatni, míg megint mások az életükben bekövetkezett változások kezelésére keresnek megoldásokat. A klienseim között találhatóak fiatal szakemberek, tapasztalt vezetők, vállalkozók, valamint olyan emberek is, akik egyszerűen csak jobban szeretnék megérteni önmagukat, vagy harmonikusabbá tenni az életüket. Mindenki egyedi háttérrel és vágyakkal érkezik, ami izgalmas kihívást jelent számomra, és lehetőséget ad arra, hogy személyre szabott támogatást nyújtsak nekik.

Azok, akik rendszeresen keresnek fel, jellemzően nők és középkorúak, hiszen ebben az életszakaszban általában több idő, energia és anyagi forrás áll rendelkezésükre arra, hogy önmagukkal foglalkozzanak. Ezen kívül gyakran ekkor mutatkoznak meg a legintenzívebben az egészségtudatosság hiányának jelei is, ha nem figyelünk oda magunkra.

Miért van az, hogy a legtöbb ember, aki hozzám fordul, nő? Talán azért, mert a női perspektíva és érzékenység különösen fontos számukra, és úgy érzik, hogy itt megértésre találnak. Esetleg a nők gyakrabban keresnek támogatást, vagy nyitottabbak a beszélgetésre és az önfejlesztésre. Mindenesetre érdekes jelenség, amely a társadalmi normák és elvárások tükrében is értelmezhető. Te mit gondolsz erről?

Valószínűleg azért van ez így, mert a nők hajlamosabbak arra, hogy aktívan formálják az életüket. Ne érts félre, három fiam van, és a férfiaknak is számtalan értékük és erényük van, de a nők szerepe különösen jelentős, és ezt ők is érzik. Ezért is kulcsfontosságú a család jóléte szempontjából, hogy az anya – érzelmileg és mentálisan egyaránt – a lehető legjobb állapotban legyen. Ha pozitív mintát mutat, az olyan, mint amikor egy kavicsot dobsz a vízbe, és a keletkező hullámok messzire elérnek.