Angelina Jolie, az a kivételes nő, aki 50. életévére újból felfedezte saját hangját és identitását.

Mi lenne, ha a történet egy jelenlegi pillanatból indulna, és ott is maradna? Képzeljük el, hogy Angelina Jolie éppen most, ötvenévesen áll a reflektorfényben, a múlt árnyai és a jövő reményei között. Az elmúlt évek eseményei mint transzformatív erők formálták őt, és a múltban felhalmozott tapasztalatok most új értelmet nyernek. Angelina Jolie nem csupán egy ikon, hanem egy ember is – bonyolult érzelmekkel és mélyen gyökerező kérdésekkel. Az évek során megélt nehézségek és örömök nemcsak a karrierjét, hanem a személyiségét is formálták. Az útja nem volt mindig sima; az áldozatok, amelyeket hozott, nemcsak a hírnévvel, hanem saját belső világával is összefonódtak. Most, hogy újra a figyelem középpontjába lépett, bátran vállalja az érzéseit, a gondolatait, amelyeket hosszú ideig megpróbált elrejteni. A romok között, amelyeket az élet viharai hagytak hátra, felfedezi, mi maradt, és miből tud építkezni. Az újraértelmezett önmagával való találkozás nem csupán egy új kezdet, hanem egy mélyebb megértés is arról, ki is ő valójában. Angelina Jolie tehát nem csupán a múltját idézi, hanem a jelenben formálja a jövőjét. Most, amikor a világ felfigyel rá, érettebb és tudatosabb hangon szólal meg, visszatérve a színpadra, ahol nemcsak sztárként, hanem emberként is helyt áll. Az ő története egy új fejezet, tele bátorsággal, önfelfedezéssel és a lélek mélységeivel. Filákovity Radojka írása.

Több évtizede van a pályán, első szereplését még gyerekként jegyezte apja, Jon Voight oldalán. Oscar-díjas, kétszeres Tony- és háromszoros Golden Globe-díjas színésznő, író, producer, filmrendező. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának különmegbízottja, korábbi jószolgálati nagykövete. A nő, aki még az egészségügyre is olyan hatással volt, hogy külön jelenséget kötnek a nevéhez.

Anya, a megpróbáltatásokkal teli életű, elvált nő. Egy olyan személy, aki előttünk bontogatta szárnyait, és aki időközben bebizonyította, hogy még a legnagyobb nehézségekből is képes újjászületni.

Visszafogottan és alapos megfontoltsággal reagál a felé irányuló kérdésekre. A Hollywood Reporter januári interjújában egy kerekasztalnál ül öt kolléganője – Tilda Swinton, Demi Moore, Zendaya, Zoe Saldaña és Mikey Madison – társaságában, és arról mesél, hogy mennyire nehéz számára saját magát visszanézni a vásznon. Kiderül, hogy számos filmjét még sosem látta. Míg a munkafolyamatot élvezi, az önmagával való szembesülés szorongást kelt benne, szinte elviselhetetlen számára. Nem szeretne azon agyalni, hogy hogyan fest és milyen a hangja a felvételeken. Azonban a saját rendezéseihez másképp viszonyul: ezeket képes objektívebb szemmel értékelni. Kívülállóként könnyebben tudja szemlélni az alkotásokat.

Miközben ez a kívülállóság és lázadás hosszú időn keresztül meghatározta az életét – pedig valójában a felnőtté válás és önmaga felfedezésének szerves része volt –, paradox módon éppen a megfelelési kényszer irányította őt ezen az úton.

"Az út elején az motivált, hogy megvalósítsam édesanyám álmát. Ő mindig is színésznő szeretett volna lenni, de amikor 25 éves lett, az élet más irányba terelte: elvált, és két gyermek édesanyjává vált, így úgy döntött, hogy az anyaságra összpontosít. Soha nem sugallta, hogy ez áldozat lenne számára – sőt, igazán élvezte, hogy velünk lehetett otthon. Viszont mindig is vágyott arra, hogy én is színésznő legyek. Arra nem emlékszem, hogy én hoztam volna meg ezt a döntést; inkább arra, hogy az ő öröme boldoggá tett. Ő volt a menedzserem, és együtt alkottunk egy csapatot. Amikor édesanyám elhunyt, a színészi pálya sokkal nehezebbé vált számomra, mivel rájöttem, hogy mennyire az ő álmáért tettem mindezt." - mesélte a W magazinnak.

Angelina Jolie a Maria Callas életéről készült film forgatása előtt hosszú időn át távol maradt a rendezéstől és a színészettől. A Vanity Fair-nek adott interjújában kifejtette, hogy hosszú ideig nem találta önmagát, ami mélyen befolyásolta a művészi tevékenységét is. "Mindig is úgy éreztem, már gyermekként is, hogy a filmek lehetőséget adnak arra, hogy kapcsolatba lépjünk a világgal, és elkerüljük az egyedüllét érzését." Azonban ő nem volt képes erre a fajta kommunikációra.

"Mögötte egy rendkívül sötét időszak húzódik, mondja, ám az okokat nem fejti ki. Ennek következtében 'az elmúlt néhány évben a döntésem, hogy min és mikor dolgozzak, sokkal inkább a gyakorlatiasságról szólt, mintsem a kreativitásról. Valójában úgy érzem, hogy a Maria (a Callasról készült filmje - a szerző) volt az a katalizátor, ami újra életet lehelt belém.'"

Mintha a Callasról készült filmben a saját sebezhetősége, fájdalmának mélysége és a gyógyulás útja is megelevenedett volna. A szerep számára nem csupán egy újabb lehetőség volt, hanem egy valódi transzformatív élmény. Erről a Hollywood Reporterben folytatott beszélgetés során osztotta meg gondolatait, ahol a szerep jelentőségéről és az átalakulásról mesélt.

"Volt egy ember az életemben, aki elhitette velem, hogy nem tudok énekelni. (...) Sokáig nem is vettem észre, ez mennyire megbénított. És nem vettem észre, hogy mennyire elvesztettem a hangomat. Nem ismertem a hangomat. Azt hiszem, nem értettem, az élet mennyire képes megváltoztatni az ember hangját, legyen szó akár gyerekszülésről, halálról, valakiről, akit szeretsz, betegségről vagy bármi másról, elfojtunk dolgokat a testünkben, megváltozunk, és valahol útközben, én elvesztettem a hangomat."

Ezeket a mondatokat Maria Callas szerepével kapcsolatban mondta, de egyszerűen nem lehet nem áthallással hallgatni őket. Főleg annak tudatában, hogy az elmúlt évek a Brad Pitt-tel való súlyos jogi csatározások és az alkotói válság árnyékában zajlottak.

Brangelina - ezzel a névvel illették a 2000-es és 2010-es évek ikonikus hollywoodi párját. A több mint egy évtizedes közös élet után azonban 2016-ban Angelina Jolie benyújtotta a válókeresetet, és ezzel megkezdődött egy hosszú és bonyolult jogi procedúra, amely közel tíz évig tartott. Brad Pitt ellen bántalmazási vádakat is megfogalmaztak: a vád szerint feleségét fizikailag, míg gyermekeiket verbálisan bántalmazta. Az FBI is belevágott a nyomozásba, ám végül nem találtak terhelő bizonyítékokat. A válóper emiatt elnyúlt, és sok nehézséggel, konfliktussal volt teli. Bár 2019-ben hivatalosan is megszűnt a házasságuk, a jogi eljárás minden részlete egészen 2024 végéig elhúzódott, ezzel újabb fejezetet adva a két színész viharos kapcsolatának történetéhez.

Miközben Angelina Jolie az utóbbi időszakban alig tudott jelentős szakmai elismeréseket bezsebelni – sőt, komolyabb projektekkel sem rukkolt elő –, Brad Pitt karrierje szinte szárnyalt. A Telex cikkében említettek szerint 2022-ben összesen hét filmben szerepelt, akár színészként, akár producerként, és a Volt egyszer egy Hollywood című alkotásért megkapta első Oscar-díját is. Ez a tény nem csupán a filmes világra, hanem a társadalmi dinamika tükrére is rávilágít, nem igaz?

Egy fél mondattal említi csupán a Vanity Fair-interjúban azt is, hogy a legmélyebb szakaszokon a hozzá közelállók segítették át. A a védő közössége, ami szerinte mindenki életében fontos, hogy legyen.

Az érett női hang különleges vonása, hogy már nem vágyik versenyre, nem érzi szükségét, hogy másokhoz mérje magát. Nem törekszik arra, hogy dominálja a többieket. Ezért is annyira vonzó, ahogyan a kerekasztal-beszélgetés alatt Jolie figyelemmel kíséri és reagál a többiekre, valóban nem akarja túlságosan előtérbe helyezni magát.

A női kapcsolódás fontosságát hangsúlyozva, a közösséghez tartozás szükségességét emeli ki. Felhívja a figyelmet arra, hogy Hollywood világa mennyire elzárja az embereket egymástól, és mennyire nem kedvez az ilyen mély kapcsolatépítéseknek. A beszélgetés résztvevői, akik bár régóta tudtak egymás létezéséről és pályájuk alakulásáról, sok esetben még sosem találkoztak személyesen. Ez a távolság megnehezítette, hogy felfedezzék, mennyiféle módon kapcsolódhatnak egymáshoz, gondolkodásban, világnézetben. Azonban a beszélgetés során a kapcsolódás varázsa életre kel, és a résztvevők váratlanul mély, személyes szintekre merészkednek, felfedezve a kölcsönös szimpátiát és megértést.

A szöveg hangsúlyozza, hogy a női filmesek nem csupán egymás munkáját figyelik és értékelik, hanem a szakma által rájuk nehezedő nyomás is erőteljesen hat rájuk. A versenyhelyzet, amelyben a férfiak dominálnak, folyamatosan kihívások elé állítja őket, és e közben a társadalmi elvárások is súlyosbítják a helyzetet. A nőktől elvárt viselkedésminták, a megfelelés kényszere és a sztereotípiák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az iparágban való érvényesülésük ne csupán tehetségükön, hanem a körülöttük lévő struktúrákon is múljon.

Tavaly a Vanity Fair számára adott interjújában, ahol Callas ikonikus karakterét elevenítette meg, a beszélgetés természetes velejárójaként a halálhoz való viszonyáról is szót ejtett. A Maria című film, amely az énekesnő életének utolsó napjait dolgozza fel, felvetette ezt a mély és sokrétű témát, amely elkerülhetetlenül a középpontba került.

"Majdnem 50 éves vagyok, anyukám 48 évesen rákos volt" - mondta.

Amint az köztudott, Angelina Jolie anyja 2007-ben hunyt el petefészek- és mellrákban, de nagyanyját és nagynénjét is mellrák miatt veszítette el. Miután pedig kiderült, hogy a színésznő maga is hordozza a BRCA1 gén azon mutációját, ami hajlamosabbá teszi a mell- és petefészekrákra, 2013 februárjában megelőző bilaterális masztektómián (azaz emlőeltávolításon) és mellrekonstrukción esett át. A színésznő annak idején a New York Times hasábjain írt döntéséről, amivel akkora hatást gyakorolt az egészégügyre, amit azóta is az Angelina Jolie-effektusként emlegetnek. Cikke után ugyanis nagyon sok nő teszteltette magát ugyanerre a génre, vagy vetette alá magát megelőző műtéteknek.

„Nem ismeretlen számomra az egyedüllét és a gyász fájdalma. Az, hogy most megoszthatom ezeket a pillanatokat a világ minden sarkával, és találkozhatok másokkal, akik szintén átélték ezt a nehézséget, hihetetlenül felszabadító érzés. Úgy érzem, ez arra inspirál, hogy még teljesebben éljem az életemet. Mert amikor a halál kérdéseivel foglalkozunk, elkerülhetetlenül az élet értelmére is fókuszálunk” – osztotta meg a színésznő, aki most valamilyen módon sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik.