A csoda mégis megvalósul - Tíz esztendővel ezelőtt kezdődött, mára pedig a budapesti klasszikus zenei szcéna egyik legmeghatározóbb eseményévé nőtte ki magát a Summerfest.

A fesztivál szellemiségéről és közösségteremtő erejéről Kokas Katalin egy különleges személy, aki sokszínű tehetséggel rendelkezik. Művészeti érzéke és kreatív gondolkodása révén képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyek mélyen megérintik az embereket. Katalin szenvedélyesen hisz abban, hogy a művészet képes hidakat építeni az emberek között, és hogy minden egyes alkotás egy új történetet mesél el. Az ő világában a színek és formák harmóniája nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem érzelmi töltetet is hordoz. Katalin munkássága inspiráló, és arra ösztönöz, hogy merjünk álmodni és kifejezni önmagunkat. hegedűművész, a Fesztivál Akadémia Budapest társalapítója mesélt lapunknak.

Már tízéves a Summerfest, nem kérdés, a nyár közepén is lehet klasszikus zenei fesztivált tartani a Zeneakadémián. Mivel sikerült így megfogni a közönséget?

Nyáron, amikor a klasszikus zene rajongói a városi forgatagot hátrahagyva a természet lágy ölén keresnek felüdülést, mindig ott motoszkál bennünk egy kis izgalom a Summerfest előtt. Vajon sikerül-e megtölteni a termet azokkal, akik igazán értékelik a zenét? Idén például Maxim Vengerov is fellép, mellette pedig 110 kiváló művész is színpadra lép. Az elmúlt évtized tapasztalata sem tudta teljesen eloszlatni ezt az aggodalmat. Ugyanakkor ismerünk olyan elkötelezett zenebarátokat is, akik a nyári szabadságukat kifejezetten arra szánják, hogy reggeltől estig a Zeneakadémia falai között merüljenek el a zenében. A fesztiválszervezés iránti szenvedélyem a KaposFesttel kezdődött, ahol szintén felmerült bennem a kérdés: normális dolog-e, hogy augusztus közepén fesztivált szervezek Kaposváron, amikor mindenki a Balatonra vágyik? Az első fesztiválon Rados Ferenc, Kocsis Zoltán és Joshua Bell léptek fel, és a közönség nemcsak ellátogatott, hanem hűségesen visszatért a további koncertekre is. Azóta a fesztivál él tovább, barátaink ápolják a hagyományait. Valóban létezik ez a varázslat: az ember szkeptikus, de végül mégiscsak megtörténik valami csodálatos. Mindazonáltal bennem mindig ott motoszkál a kérdés: eljutunk-e azokhoz, akik igazán szeretik a klasszikus zenét? Szabad-e olyan koncerteket szervezni, ahol Bartók, Lutosławski, Stravinsky, Poulenc és Debussy egyetlen műsorban találkozik?

Ami a személyes véleményemet illeti, mélyen tisztelem az ilyen merész kezdeményezéseket. Nagyon kedvelem a B betűs zeneszerzők munkáit – akik közül néhányan fellépnek a Summerfesten –, de nem korlátozódnék csupán az ő zenéjükre.

A férjemmel, Kelemen Barnabással együtt a tűzbe tennénk a kezünket az ilyen műsorokért. Ha valaki eljön, akkor a világ legelképesztőbb, legzseniálisabb műveit fogja hallani, amelyek ráadásul az egész XX. századra vannak felfűzve. De ilyen programot az ember év közben sem nagyon mer megkockáztatni. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom: az egész éves koncertkínálatban nincs ilyen. Mi merészebbek vagyunk, egy egész napot szentelünk például Sosztakovicsnak. Ezek elméletileg őrült dolgok. Barnabással nagyon szeretünk felfedezni fantasztikus kortárs műveket, teret adni a mai magyar komponistáknak is, akiket minden évben felkérünk, hogy komponáljanak a Summerfestnek. Tornyai Pétert, Balogh Mátét, Bella Mátét például. Ezen felül is be-becsempészünk kortárs műveket a programba. Ilyen lesz például az első szombat délelőtti gyerekkoncertünk, ahol nemcsak a Péter és a farkas lesz Prokofjevtől - ezt június közepén egyszer már előadtuk a Zeneakadémián.

Ott voltam azon a koncerten, felejthetetlen.

Bizonyára Ön is tanúja volt a gyerekek lelkesedésének, akik szívből élvezték Cage, Reich és Shaw műveit. Gyakran gondoljuk, hogy a kortárs zenétől tartanunk kell, pedig a klasszikus darabok, mint Bach 3. brandenburgi versenye és Prokofjev Péter és a farkasa mellett a koncert élménye még gazdagabbá válik, ha nyitott szívvel fordulunk a modern alkotók felé. Gyulán hasonló tapasztalatban volt részünk, amikor a turnénkat azzal a feltétellel vállaltuk, hogy a délelőtti próbákra a zeneiskolán kívüli gyerekek is bejöhetnek. Amikor Bartók V. vonósnégyesét játszottuk, körülbelül 150-200 kisfiú és kislány gyűlt össze. A koncertet Barnabás egy mikrofonba szájdobolással indította, míg Fenyő László csellóművész bőgősként kísérte őt. A gyerekek hamar átvették a ritmust, és a nézőtér valódi tengerként hullámzott. Ebben a pezsgő atmoszférában mondta Barnabás: most ugyanaz a zenei élmény vár rátok vonósnégyessel, Bartók szellemében. Ne feledjük, hogy Bartók Chick Corea egyik kedvenc zeneszerzője volt! A gyerekek elképesztően nyitottá váltak, és a végén nem akarták, hogy távozzunk.

Akik részesei voltak a Springfest születésének varázslatos pillanatának, azok szívében örök emlék marad.

Milyen szempontok szerint alakítják ki a műsor tartalmát?

Kiemelkedő jelentőséggel bír, hogy kik alkotják a fellépő gárdát, ezért minden évben megfogalmazzuk ezt a kérdést a művészek számára. Ismerjük őket, és nem bízunk a véletlenre: tudjuk, kihez milyen darab illik, és melyik művész tud harmonikus kapcsolatot teremteni a többiekkel. Szándékosan kerülünk olyan párosításokat, ahol a zenei nézetek vagy a gyökerek nem ütköznek. A repertoárt a művészek egyéniségéhez igazítjuk, és arra törekszünk, hogy mindig merész, úttörő programokat kínáljunk. Minden évben van egy-két új tehetség is, de alapvetően háromszáz magyar és külföldi művésszel dolgozunk együtt, akikkel az elmúlt huszonöt év során szoros kapcsolatokat alakítottunk ki. Jókat szoktunk nevetni azon a gondolaton, hogy ezekből a művészekből egy olyan fesztivál is születhetne, amely garantáltan katasztrófába torkollna, annyira különböző és összecsapó személyiségek és stílusok ütköznének. Gondoljunk csak bele: van egy zenekar, amely egy ragyogó szólistát hív meg, akire az egész csapat – a karmesterrel együtt – figyel, míg mi 110 szólistát hívunk meg, akik közül legalább hatvanan többször is megtöltenék a Müpát. Itt vagy egy hatalmas zenei robbanás történik, vagy a művészek egymásra licitálnak. Ez az én és Barnabás felelőssége: kiválasztani, hogy ki, hogyan és hová kerül. Mindenki azt a szerepet kapja, amelyben megmutathatja tehetségét, és amelyért érzi, hogy a világra jött. Folyamatosan inspirálják egymást, és így érezhetik, hogy soha nem játszottak ilyen színvonalasan, mint nálunk. Célunk, hogy a művészekből a lehető legjobbat hozhassuk ki. Az értő közönség és a barátok, akikre ők is felnéznek, hatalmas motivációt jelent a muzsikusok számára. A magányos szólista műfaja a kamarazenéléssel egy csodálatos kaleidoszkóppá alakul, ahol a fények és színek folyamatosan változnak. Amikor összeadódnak az energiák, akkor lehet igazán felemelkedni. Ez a törekvésünk lényege.

Ez nem csupán kamarazenei élmény lesz: a programban felfedeztem a FAB Szimfonikus Zenekar nevét is.

Vengerov koncertjére áll össze ez a zenekar, amikor is Mendelssohn hegedűversenyét fogja játszani, Barnabás vezényletével. Nagyon különleges lesz: 35 országból érkező, 17 és 23 év közötti egyetemistákkal fogunk együtt muzsikálni, és is tanítani is őket. Nagyszerűen játszanak. Ezt azért tudom, mert mind a százat én igazoltam vissza. Az volt a jelentkezési feltétel, hogy két egymástól eltérő hangulatú művet játszanak felvételre, melyet YouTube-ra töltöttek fel, ezek közül választottam ki a legjobbakat. Különböző ösztöndíjak is lesznek a legjobbak számára. Jó pár magyar zeneakadémista is jelentkezett, aki megüti a mércét. Mindenképpen a minőség az elsődleges, és nagyon-nagyon magas a szint. Elképesztő összefogó erő rejlik az ilyen közös zenélésben! Megérkezünk a világ bármelyik tájáról, és mindannyian egy dologban hiszünk: abban, hogy zenét kell csinálni, mert ezzel valami olyan dolog történhet talán, amitől van értelme élni, van értelme a világnak. És ezt mindegyikünk így gondolja. Mindegyik 5-6 éves kora óta ezért él, ezért lélegzik, ezért kell föl, és ezt csinálja eléggé fanatikusan. És akkor utána egyszer csak itt vannak Budapesten. Pár napot próbálnak együtt, és végül megszületik egy Csajkovszkij Hegedűverseny Maxim Vengerovval, vagy Sosztakovics Zongora-Trombita-Verseny Szergej Nakarjakovval.

Egy zeneszerető számára a valódi kincs nem csupán az, hogy hallhatja Vengerovot és más híres szólistákat, hanem az is, hogy a fiatal tehetségek között felfedezheti a jövő igazi csillagait. Emlékszem, 2015 tavaszán a Vigadó gyönyörű falai között figyeltem egy pályakezdő olasz zongoraművészt, akinek a játéka már akkor lenyűgözött. Ma már a világ legnagyobb koncerttermeiben arat sikert, és sajnos azóta még csak Budapestre sem látogatott el.

A Summerfest különleges élményeket kínál a fiatal muzsikusok számára, amelyeket a közeg és a szituáció teremt meg: az összekapcsolódás élményét. Olyan ez, mint egy gyönyörű szőttes vagy egy nemez, ahol a szálak összefonódnak és egy egységet alkotnak. Nem hiszem, hogy egy fiatal művész, akit tíz év múlva hívunk, nemet mondana, csak azért, mert már elismert sztár. A fiatalok örökre emlékezni fognak arra, amit itt tapasztaltak: a koncertekre, a mesterkurzusokra, és a szívükben megmaradó melegségre. A július 18-i nyitókoncert után, amikor kilépnek a Zeneakadémia ajtaján, egy azonnali magyar népzenei és néptánc flashmob várja őket a Liszt téren. Ezzel a tapasztalattal betekintést nyernek abba, hogy mit is jelent Bartók zenéje, és mi az, amit ezzel az örökséggel szeretnénk közvetíteni. Képzeljük el, ahogy a fiatalok Pál István Szalonnáékkal hallgatják a magyar népzenét, miközben Berecz István vezeti őket a táncban! Ezek az emlékek örökre megmaradnak bennük. Másnap ifj. Sárközy Lajos és zenekara cigányzenével varázsolja el a közönséget, amely Brahms, Ravel, Sarasate és Liszt műveinek alapjait is megidézi. A Söndörgő pedig a Café Vianban fergeteges balkáni népzenét játszik a mintegy 200 művész-diáknak! Ezek olyan közösen megélt élmények lesznek, amelyek miatt a fiatal muzsikusok szívesen visszatérnek Budapestre, még akkor is, ha nem kínálunk csillagászati gázsit. És természetesen a gyerekekre is gondolunk! Idén Molnár Piroska és Csákányi Eszter mesélőképessége varázsolja el a szombati délelőttöket: a Péter és a farkas, valamint a Jancsi és Juliska meseopera kerül bemutatásra! Hiszünk abban, hogy a Zeneakadémia és a BMC egy egzotikus sziget lesz a klasszikus zene és művészetek kedvelői számára, ahol a tíznapos lelki feltöltődés során az összekapcsolódások és nagy találkozások nemcsak a művészek, hanem a közönség számára is életre szóló élményeket nyújtanak!

Infó: X. Summerfest. 2025. július 18-28. Zeneakadémia, Budapest Music Center, Budapest Jazz Club, Café Vian

Kokas Katalin egy különleges személy, aki sokszínű tehetséggel rendelkezik. Művészeti érzéke és kreatív gondolkodása révén képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyek mélyen megérintik az embereket. Katalin szenvedélyesen hisz abban, hogy a művészet képes hidakat építeni az emberek között, és hogy minden egyes alkotás egy új történetet mesél el. Az ő világában a színek és formák harmóniája nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem érzelmi töltetet is hordoz. Katalin munkássága inspiráló, és arra ösztönöz, hogy merjünk álmodni és kifejezni önmagunkat.

Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, érdemes művész, Józsefváros díszpolgára. 1978-ban született. Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész felesége. Szólistaként és kamarazenészként (hegedűsként és brácsásként) a világ legjelentősebb koncerttermeiben fellépett. 2004-től a Liszt Ferenc Zeneakadémia docense, a 2009-ben alapított Kelemen Kvartett brácsása. 2010-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál, a KaposFest. A Kokas Katalin egy különleges személy, aki sokszínű tehetséggel rendelkezik. Művészeti érzéke és kreatív gondolkodása révén képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyek mélyen megérintik az embereket. Katalin szenvedélyesen hisz abban, hogy a művészet képes hidakat építeni az emberek között, és hogy minden egyes alkotás egy új történetet mesél el. Az ő világában a színek és formák harmóniája nem csupán esztétikai élményt nyújt, hanem érzelmi töltetet is hordoz. Katalin munkássága inspiráló, és arra ösztönöz, hogy merjünk álmodni és kifejezni önmagunkat. és Kelemen Barnabás művészeti vezetésével működő Fesztivál Akadémia Budapest (FAB) ötlete még 2002-ben vetődött fel: Budapest számára kiváló lehetőség, ha nyaranta egy kamarazenei fesztiválnak ad otthont a Zeneakadémia más kulturális intézményekkel. Azóta a FAB - mintegy intézmény - négy évszakos folyamatban végez országszerte tehetségkutató-fejlesztő, pedagógusokat támogató programokat, kurzusokat, versenyeket. A júliusi esszencia pedig a nemzetközi mezőnyben is kiemelkedő: a világ legrangosabb fesztiváljai között számontartott Summerfestet 2016 óta rendezik meg minden évben mesterkurzusokkal kiegészítve, rangos nemzetközi és magyar művészek fellépésével.