A tűzeset sem képes megállítani a tulajdonost; Budapest ikonikus helyszíne továbbra is teljes lendülettel működik.

A félhomály és a decemberi tűzeset sebei köszöntenek minket a Nyitott Műhelyben, ahova a Parnasszus költészeti folyóirat legújabb lapszámának bemutatójára érkezünk. A pult mögött Finta László, a hely tulajdonosa, éppen borral kedveskedik az egyik vendégnek. Mi is leülünk az egyik asztalhoz, és belemerülünk a beszélgetésbe. Kiderül, hogy sokan összefogtak, hogy támogassák ezt a nehéz helyzetbe került műhelyt. Finta becslése szerint eddig már néhány millió forint gyűlt össze, ami bizakodásra ad okot. A károk felmérése még folyamatban van, de máris van ok az optimizmusra: a jövő héten villanyszerelő érkezik, hogy alaposan átvizsgálja a helyiséget.

Az egyik vendég javasolja Finta Lászlónak, hogy a tűzeset nyomait talán érdemes lenne érintetlenül hagyni, de a tulajdonos ezt elutasítja. „Hamarosan nekiállok a falak lemosásának” – ígéri határozottan, ám hangsúlyozza, hogy jelenleg a legfontosabb az, hogy a programok gördülékenyen menjenek, és mindig legyenek tiszta edények. „Mert, ahogy mondani szokás, naponta nyolc órát mosogatok” – teszi hozzá, kifejezve ezzel a fáradhatatlan elkötelezettségét.

A múltban felfedezte az internet rejtett zugait, és rábukkant egy szomorú eseményre: 2024. december 14-én, éjjel elektromos tűz pusztított a budapesti Nyitott Műhelyben. A lángokat sikerült megfékezni, de a helyzet hosszú időn keresztül rendkívül aggasztónak tűnt. Az írók és az irodalom iránt elkötelezett közösség összefogott, és közösségi média platformokon indítottak adománygyűjtést, hogy támogassák a helyszín újjáépítését és a kultúra megőrzését.

Az élet itt továbbra is pezseg, hiszen nap mint nap újabb és újabb események zajlanak. 2025. január 23-án a Parnasszus folyóirat legújabb számának bemutatóját tartják, és a közönség iránti érdeklődés olyan mértékű, hogy már két terem is megtelik a látogatókkal. A nézők előtt Margócsy István irodalomtörténész, Várady Szabolcs költő, valamint Csehy Zoltán költő fognak beszélgetni, és a program különlegessége, hogy Takács Ferenc irodalomtörténész is csatlakozik Turczi István költőhöz, így még izgalmasabbá téve az eseményt.

Margócsy István és Takács Ferenc azok közé tartozik, aki az első kötetétől kezdve monitorozza Ferencz Győző alkotásait. Margócsy a hetvenes években közepe, vége táján a Mozgó Világ versrovat szerkesztőjének, Veress Miklós segédszerkesztőjeként dolgozott, a beérkező versekből - rengeteg volt - egy kisebb halmazt válogatott össze, amelyeket érdekesnek talált, azokat tovább küldte a főnökének. "Így került a kezem közé Győző verse." Később személyesen is megismerkedtek, többször találkoztak, és a munkakapcsolat is megmaradt.

Különös kéziratok érkeztek tőle, amelyek közül az egyiket a mai napig megőrzöm, hiszen műtárgyként is figyelemre méltó. Egy pénztárgéphez készült tekercses slejfnit ügyesen beleillesztett az írógépbe, és egy rövid sorozatot alkotott, amely így végül hosszú slejfnivé vált. Igazán szórakoztató ötlet! Ráadásul abban az időszakban ez a lépés a konceptuális művészet izgalmas gesztusának számított.

Margócsy megfogalmazása szerint a hetvenes évek költészete az irónia jegyében született meg, és Ferencz Győző volt az első, aki az iróniát megszüntetve, meghaladva hozta létre az analitikus költészetet. "A lírájában a személyiséganalízis csinálta meg, rendkívül furfangos poétikával. Könnyed és elegáns játékkal űzi azóta is."

Turczi Istvánnak is feltűnt, mennyi fiatal van jelen. Ezzel kapcsolatban azt mondja, ha valaki még nem ismerné Ferencz költészetét, Várady Szabolcs esszétanulmányát jó szívvel ajánlja, amely a mostani szám vezéranyaga lett. Várady elmondja, hogy az első kötetben még sok szonett van, az én vizsgálata, az irónia és a játékosság jellemzi. A későbbiekben azonban majdhogynem a prózavers szakasz jelenik meg az életműben, amelyben a verses megszólalásnak sajátos és Ferencz Győzőre jellemző formáját ismerhetjük meg.

Nem meglepő, hogy Takács Ferenc a hetvenes évek emlékeiről kezd mesélni, és megosztja velünk, hogy az ELTE angol szakán ebben az időszakban rengeteg költő járt. Nemcsak a diákok között, hanem a tanárok között is fellelhető volt a költői lélek. Ferencz Győző is a népszerű alakok közé tartozott, és ő elmerengett azon, miért éppen az angol szakon bontogatták szárnyaikat a művészi hajlamú emberek, míg a magyar szakon mindez valahogy elmaradt.

Csehy Zoltán verseiben az énhatárok játékossága különösen magával ragadó Ferencz egyik munkájában. A költő úgy látja, hogy Zoltán egy tudós költő, aki különösen nehéz feladat előtt áll: meg kell birkóznia a mögötte hagyott hagyományokkal, amelyek már jócskán felhalmozódtak. Ezen túlmenően, saját egyéni világának körvonalait is meg kell rajzolnia ahhoz, hogy igazán érvényes és hiteles költészetté válhasson.

Ráadásul saját költeményeit Takács Kati színművész varázslatos előadásában tapasztalhatjuk meg együtt. Az ő előadásmódja lenyűgöző, azonnal magával ragad minket, és mélyen megérinti lelkünket.