A rejtélyes sziget, amelyet már egy évszázada csak egyetlen család titkos védelme alatt áll, elzárva a kíváncsi tekintetek elől.
Hawaii a szörfösök paradicsoma, a lávavadászok játszótere, az üdülni vágyók oázisa és a felfedezők álma, akik a világ csodáira kíváncsiak. Eddig talán nem sok újat mondtunk, de ez a szigetcsoport még mindig lenyűgöző titkokat rejt magában.
A szigetcsoport olyan mélyen beleágyazódott a popkultúrába és az egyetemes köztudatba a tökéletes üdülőhely metaforájaként, hogy a proto-polinéziai Sawaiki szóból (jelentése: anyaföld) származó megnevezés mondhatni köznevesült a magyarban, és előszeretettel használjuk a szlengben a Hawaiit a mai napig a remek vagy a kellemes körülírására.
Ki gondolná ezek után, hogy Hawaiinak is van olyan része, amely tiltott gyümölcs a világ előtt.
Nem csupán egy átlagos helyről van szó, hanem Hawaii állam hetedik legnagyobb földdarabjáról, Niihauról. Ezt a varázslatos szigetet a "tiltott sziget" néven ismerik, és a szigetcsoport északi csücskében bújik meg. Kauaitól mindössze harminc kilométerre fekszik, és különleges geológiai formációkkal, valamint gazdag ökoszisztémával büszkélkedhet. Niihaut az egyik legősibb lakott szigetként tartják számon, ami még inkább fokozza a környék misztikus vonzerejét.
A sziget mérete körülbelül megegyezik Győr városával, és a száraz, sivatagos tájban az egykori lakosok főként jamszgyökér- és cukornád termesztésére összpontosítottak.
A Hawaii-szigetek klasszikus litoszféráját nem tükrözik hegyek Niihau területén: a sziget legmagasabb csúcsa, a 390 méteres Pani'au, nem igazán emelkedik ki a környező tájból. Bár trópusi éghajlat alatt terül el, az éves csapadék mennyisége inkább az Alföld szárazabb vidékeivel vethető össze. Ráadásul a közeli szigeteken átlagosan húszszor több eső hullik, mint ezen a titokzatos, tiltott szigeten.
Az első európai, aki a Niihau szigetére tette a lábát, James Cook volt.
A skót Elizabeth Sinclair 1864-ben megvásárolta a gyéren lakott és meglehetősen kopár szigetet a hawaii V. Kamehameha királytól, mindössze 10 000 dollárért. Ez az összeg a mai pénzben körülbelül 170 ezer dollárt, vagyis nagyjából 65 millió forintot érne.
Miután a Sinclair család hajója, a Bessie, végre lehorgonyzott Niihau festői partjainál, a család ünnepélyesen hirdetni kezdte, hogy ezt a csendes-óceáni szigetet választják új otthonuknak.
A hajón tizenhárom kalandor indult útnak, akik a régi feljegyzések szerint birkákat, csirkéket és teheneket hoztak magukkal, valamint számtalan facsemetét, hogy életet leheljenek a kopár sziget világába, és barátságosabbá varázsolják az otthont.
A család letelepedése következtében a helyi lakosság száma drámaian csökkent: Sinclairék érkezése előtt körülbelül ezer őslakos élt a szigeten, ám a család megérkezését követően a legtöbben elhagyták ezt a zord földet. Valószínű, hogy nem éppen lelkesedtek az új tulajdonjogi viszonyok miatt.
A sziget jelenleg is a család örököseinek birtokában van.
Elizabeth Sinclair 1892-ben távozott az élők sorából, és ezt követően unokája, Aubrey Robinson vette át a család irányítását. Aubrey döntése nyomán, egy 1915-ben fellépett járvány hatására, megtiltották, hogy idegenek lépjenek a szigetre - ez a különleges intézkedés pedig idővel szokássá vált.
Ma kevesebb mint százan élnek a szigeten, ahol a hawaii nyelv egyik helyi dialektusát beszélik.
A szigeten nem létezik aszfaltozott út, kórház vagy rendőrségi épület; a vezetékes víz is hiányzik. Az elektromosságot pedig napelemek segítségével állítják elő.
De boltok sincsenek, így azokat a főbb eszközöket és terményeket, amiket nem tudnak előállítani, megtermelni helyben, a szomszédos szigetekről szerzik be. Még a családtagok is csak nagyon indokolt esetben hagyhatják el a szigetet - ellenkező esetben a család kiutasíthatja őket a szigetről, ahova már nem térhetnek vissza.
Természetesen akadnak kivételek. Az Egyesült Államok kormányának különleges engedélyével lehetőséget kapnak néhányan, hogy belépjenek a szigetre, és az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete is rendszeresen megfordul itt. Ez szoros kapcsolatban áll a szigetlakók egyik legfontosabb jövedelemforrásával: az amerikai hadsereg egy automata radarállomást üzemeltet a területen, amelyért több millió dolláros bérleti díjat fizetnek Robinson családnak.
És bár a szigetre tilos civileknek belépni, a szigetlakóknak a turizmusból is van bevételük: szerveznek a környékre helikopteres szigetnéző túrákat, valamint kivételes esetben, meghívásos alapon vadászattal egybekötött szafarit is. Ilyen esetben viszont aranyszabály az, hogy a vadászoknak tilos érintkezniük a helybéliekkel, ezen felül pedig a lakott területet sem közelíthetik meg. Emellett a helyi lakosoknak a mai napig az egyik legfontosabb foglalatossága az, hogy tengeri csigákból és korallokból készítenek ékszereket.
Hasonlóan érdekes Hawaii 1987 óta tiltott, Stairway to heavennek becézett lépcsője, amelyet ugyan már elbontottak, de még ez sem elég ahhoz, hogy megállítsa a kirándulókat, sőt.
