A szegedi 35. Thealter Fesztiválon különös figyelmet kaptak a női nézőpontok és a monodrámák, amelyek egyedülálló módon ragadták meg a közönség figyelmét. Az esemény során a női hangok sokszínűsége és mélysége, valamint a szóló előadások varázsa egy új di

Az utolsó napon Harsányi Attila három egyszemélyes előadást mutatott be sorban, mintegy egy színházi maraton keretein belül.

Az egyik napon a szegedi Thealter Fesztiválon úgy alakult, hogy mindegyik előadás női sorsokkal foglalkozott. A KÖT-EL-ÉK - " Okos lány túlteszi magát rajta" a Szegedi Nemzeti Színház balett-termében három nő, három generáció, nagymama, anya, unoka viszonyát tárgyalta.

A MásSzínház (Budapest) legújabb produkcióját Bakonyvári Krisztina írta és rendezte, egy olyan érzelmekkel teli utazásra invitálva a nézőket, amely a családi kapcsolatok bonyolultságát és az önállóságra való törekvést vizsgálja. A történet három szólamban bontakozik ki, ahol a nagymama (Egri Márta), az anya (Urbanovits Krisztina) és a lány (Nagyabonyi Emese) monológjai folyamatosan egymásra reflektálnak. A színpadon felfedezésre kerülnek a régóta őrzött titkok és tabuk, megvilágítva, hogy a valóság sosem fekete-fehér. Az igazságok és vétkek tengerében haladva, a végső jelenetben a három nő közös, önfeledt tánca a szabadság és az újrakezdés szimbólumává válik. Az előadás egy erőteljes és megható képet fest a generációk közötti kapcsolatok bonyolultságáról, miközben a nézőket arra ösztönzi, hogy saját családi mintáikat is újragondolják.

Úgy tűnik, hogy mégis képesek vagyunk újra kapcsolatot találni nagyszüleinkkel, szüleinkkel vagy akár gyermekeinkkel.

Fullajtár Andrea legújabb előadásában, a Tíz hónap Babilonban, nagymamája lágernaplóját dolgozta fel, amely a Gólem Színház keretein belül mutatkozott be, a Thealter főhelyszínén. A napló körüli hosszas levélváltás, amely a kiadással kapcsolatos nehézségeket is tükrözi, idén végre cenzúrázatlan formában jelent meg a Tények és tanúk sorozatban, a Magvető gondozásában. Fullajtár Andrea pályafutása során számos monodrámában brillírozott, és már a Katona József Színházban debütált a Csalog Zsolt által írt Csendet akarok című művel. Nemrégiben az Átnevelhetetlen című egyszemélyes előadását levették a színlapról, melyben a 2006. október 7-én Moszkvában meggyilkolt Anna Politkovszkaja életét és küzdelmeit idézte fel a nézők számára. Galló Olga, a színésznő nagymamája, aki a háború előtt a Népszava külsős tárcaírójaként tevékenykedett, elképesztő erővel élte túl a haláltábort. A lágerben vezetett naplóját hosszú időn keresztül nem tudta megosztani a világgal, és a hetvenes években mindössze egy cenzúrázott magánkiadásig jutott el. Kilencven éves korában, 2004-ben távozott az élők sorából, de huszonegy évvel később, unokája közbenjárásával, végre napvilágot látott a teljes napló, amely a levelezés egy részét is tartalmazza. Az előadás dramaturgiáját Solt Róbert jegyzi, aki a hagyaték alapos kutatását végezte el a salgótarjáni könyvtárban, míg a rendezői feladatokat Borgula András látta el. Fullajtár Andrea előadása lenyűgözően személyes, mesterien váltogatva a napló és levelezés szövegét, miközben megmutatja nagymamája aprólékos pontosságát, irodalmi szintű történetmesélését, humorát, és legfőképpen a minden nehézséget legyőző életakaratát. Mindezt a szegedi Régi Zsinagógában élhette át az a szerencsés közönség, aki bejutott az előadásra.

Ugyancsak a Régi Zsinagóga volt a helyszíne másnap a Harsányi Attila által színrevitt három monodrámábából álló maratonnak. Mindhárom művet Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője rendezte. Az első kettő évekkel ezelőtt készült, járt már a Thealteren és sok fesztiválon, a színész bravúros játékát több díjjal elismerték. Egészen különös volt nézni a Tíz hónap Babilon után a Rudolf Hess tízparancsolata című 2008-as előadást, hiszen egy náci háborús bűnösről szólt, arról, hogyan próbál a lelkiismeretével elszámolni, bár ő is tudja, hogy ez lehetetlen. Az előadás tizenhét évvel ezelőtt született, mégis elképesztően friss és aktuális. Harsányi a rá jellemző félmosollyal a tapsrendben jelezte, hogy lesz még kettő előadás. Ennyivel nem ússzák meg a maratonra vállalkozók. A második a 2014-ben színrevitt Sex, drugs, gods & rock'n'roll volt. Harsányi ebben is hihetetlen virtuóz. Egy forgófotelben szemüvegeket cserélve vált karaktereket, bemutatva szélsőségeiket, gyarlóságaikat, azt hogy miként hajszolják az élvezeteket.

A maraton nem ért véget, hiszen következett a Kean (2025). Harsányi Attila ebben a produkcióban egy színész bonyolult világát kelti életre. Az eredeti művet korábban már eljátszotta nálunk Haumann Péter és Gálffi László is, de Tapasztó Ernő és Harsányi Attila teljesen újraértelmezték a történetet, megőrizve csupán az alapszálat. Ez a monodráma a színész belső vívódásairól, a pálya iránti szenvedélyének őrületig fokozódó intenzitásáról szól. Harsányi, a miskolci társulat vezető művésze, ebben a magyarországi bemutatóban is megvillanthatja páratlan tehetségét és egyedi színpadi jelenlétét. A produkció végén a színész festékkel, sárral és vízzel teríti be a testét, különféle anyagokkal kifejezve érzéseit. Ám a színészi nagysága semmilyen külső díszlet mögé nem bújhat el. Ez a gesztus a 35. Thealter méltó záróaktusává válik, amely sok mindent túlél.

Fedezd fel az izgalmas labirintus titkait! Ez a bonyolult és rejtélyes hely tele van kanyarokkal és váratlan fordulatokkal, ahol minden lépés új kihívásokat tartogat. A falak között suttogó hangok és a fények játékának varázsa segít, hogy elmerülj a kalandban. Készülj fel, hogy megtaláld az utat a kijáratig, miközben felfedezed a labirintus rejtett csodáit!

A Thealter színpadán bemutatkozott Varsányi Péter legújabb műve a Kövér Béla Bábszínházból, amely a felnőtt bábelőadások világában talán a leginnovatívabbnak számít. Ez az előadás merész kísérlet arra, hogy újragondolja a bábszínház nyelvezetét és a nézőkhez fűződő viszonyát. A szegedi produkcióban egy város miniatűr makettje és annak élőben közvetített, filmformátumban megelevenedő képei egyaránt megjelennek – ez a bábfilmes színház, ahol a középpontban egy kamera áll. A „POV” (pont of view) nézőpontja révén a Patkányfogó szubjektív tapasztalatain keresztül bontakozik ki Hameln egyre inkább szürreális, hasadt világa. A különböző vizuális elemek egymásra rétegződnek, a digitális és valóságos dimenziók összeolvadása pedig tágítja a bábszínpad határait. Az előadás színészei a színpadon, amely végig titokzatos a közönség számára, csendes, mindenható óriásokká válnak, akik mozgatják a cselekményt és folyamatosan újraalkotják a viktoriánus látóhatárt. Jelenlétük játékos, gyermeki átszellemülést sugall. Az előadás élményét fokozza, hogy minden egyes karakter, díszlet és térbeli irány új lehetőségeket nyit meg – mintha egy nyitott rendszeren belül léteznénk, ahol a történet minden alkalommal új formát ölthet. Ugyanakkor ez a végtelen háttér néha zárttá is válik: csupán az alkotók értik meg minden utalást, ami miatt a közönség néha kívül reked, és a Patkányfogó Projekt belső poénjai a beavatottság hiányát érzékeltetik. Varsányi azonban a többsíkú történetmeséléssel mégis egy izgalmas labirintust épít fel a régi legenda köré, tele morális, filozófiai és logikai elágazásokkal, valamint politikai áthallásokkal. Az előadás hangulati világa Kafka, Kleist és a Kray testvérek szellemisége felé kacsintgat, miközben egy rendkívüli bábszínházi innovációt kínál a közönségnek. Rónay Lili